1934 a mez hátulján az évszám.
Nem az alapításé (az 1864), hanem egy katasztrófáé: 1934. szeptember 22-én felrobbant a lég a wrexhami Gresford bányában. A detonáció és az azt követő föld alatti tűzvész 266 ember halálát okozta, legtöbbjük holttestét sosem tudták felhozni.
Az éjsötét bányában fekszenek mind,
Kilenc shillinges napidíjért haltak meg
– énekli Ewan MacColl a gresfordi bányászkatasztrófáról szóló balladában, melyet a könnyed keringőritmus ellenére szinte szétvet a tehetetlen, acsargó düh. Egy másik, legtaglózó erejű bányászballadájában (az a springhilli katasztrófáról szól) hátborzongató képet fest a föld alatti élet veszélyeiről.
„Bone and blood is the price of coal”, azaz (Hobo költői fordításában):
Csontért, vérért ordít a szén.
A gresfordi katasztrófában meghalt bányászok jó része azért dolgozott a végzetes szeptemberi napon, mert elcserélte a műszakját. Futballrajongók voltak ugyanis, és kedvenc csapatuk, a Wrexham a tradicionális riválisok közé tartozó Tranmere Roverst fogadta. A mérkőzés napján szó szerint síri hangulat uralkodott. A Népszava korabeli, helyi beszámolója szerint az elviselhetetlen csendet csak az egyre-másra megszólaló lélekharang törte meg a városban két napon keresztül.
„A katasztrófa helyszíne csupán három mérföldre van a pályánktól, és a városban a hangulat nyomasztó (…) Nincs értelme elhalasztani a mérkőzést. Együttérzünk az érintettekkel, és úgy hisszük, azzal, hogy pályára lépünk, talán el tudjuk egy rövid időre terelni a figyelmet a szörnyű tragédiáról” – magyarázta a Wrexham klubtitkára a The Guardiannek.
A gresfordi bányaszerencsétlenségre emlékeztető évszám 2021 óta van a Wrexham-mezek hátán. Ez csak egy apró gesztus, de egyben jelzi is, hogy a walesi klub színészcsillag tulajdonosai – Ryan Reynolds és Rob McElhenney, akik az RR McReynolds Companyn keresztül birtokolják a Wrexhamet – milyen tisztelettel közelítettek a városi közösséghez.
A bánya tulajdonosai – akik nem törődtek a katasztrófával fenyegető, életveszélyes körülményekkel – megdöbbentő cinizmussal ki sem fizették a robbanás napján dolgozók bérét; mondván, a bányászok nem fejezték be a műszakot. A mezekbe hímzett évszám tiszteletadás a város múltjának és emlék az elhunytaknak.
„Wrexham a szénbányászat miatt lett jól prosperáló város, de emberi szenvedés volt ennek az ára” – írja a helyi krónika. A bányászatnak és a prosperálásnak aztán az 1980-as években vége lett, és Wrexham, mint annyi walesi város, ezt nehezen tudta kiheverni.
