A Vasast mintha kicserélték volna a madridi 0-4 után, de ez is kevés volt a BEK-döntőhöz

Egészen rendkívüli mérkőzést vívott 1958. április 16-án a Vasas és a Real Madrid. Egyrészt a tét a BEK döntőjébe jutás volt, ezért annyi jegyigénylés érkezett, amennyi idehaza csak a magyar–angol találkozót (7-1) előzte meg 1954 tavaszán, a svájci világbajnokság előtt. Az elődöntőre 400 ezren akartak belépőt vásárolni, negyedüknek sikerült (bár elsőre csak 87 ezer belépőt nyomtattak).

Másrészt a televízió egyenesben közvetítette a meccset 16 órától. Nagy szó volt ez akkor, amikor a teljes heti tv-műsor így nézett ki minálunk:

Április 15., kedd. 19.30: A bátor nyúl. Rajzfilm. 19.47: Tv-híradó. 20.05: Berlin, Schönhauser-sarok. Német film.

Április 16., szerda. 16.00: Vasas–Real Madrid labdarúgó-mérkőzés.

Április 18., péntek. 19.30: Tv-híradó. 19.47: A Pamír csúcsain. Kisfilm. 20.05: Nem volt hiába. Jugoszláv film.

Április 20., vasárnap. 16.30: Magyarország–Jugoszlávia válogatott labdarúgó-mérkőzés.

Magyarországon 1958-ban 7190 tévé-előfizetőt tartottak nyilván (egy évvel később már csaknem ötször annyit, 34 395-öt). Akadt kereskedelmi egység, amely kihasználta a ziccert. A lapokban a következő hirdetés látott napvilágot:

Meghívjuk kedves vásárlóinkat a Vasas–Real Madrid labdarúgó-kupamérkőzés közvetítésére. Verseny Áruház, Rákóczi út 12.

A Vasasnak sok esélye nem volt. A Madridban rendezett első mérkőzés épp olyan eredménnyel zárult, amilyet Östreicher Emil, a klubelnök Santiago Bernabeu jobbkeze jósolt: 4-0-val. Don Emilio itthon a Győri ETO fővárosi képviselője, majd a nagy Honvéd pénztárosa és technikai vezetője volt, de a Vasasnak szurkolt. Galamb utcai érzelmi kombinátjában, a Dongóban naponta megfordultak a negyvenes évek Vasas-játékosai (is), például az 1948-ban NB I-es ezüstérmes Illovszky Rudolf, Kubala László, Lóránt Gyula, Szilágyi Gyula.

Közülük Kubala ötvennyolcban már a Barcelona csapatában futballozott, Lóránttal kocsmák üzletvezetőjeként találkoztak a szomjas magyarok, Illovszky korábbi játékostársait trenírozta Angyalföldön, ahol változatlanul Szilágyi I maradt a center.

Amikor a piros-kékek megérkeztek a spanyol fővárosba, Östreicher a repülőtéren azt mondta nekik: mindegy, milyen teljesítményt nyújtanak, négy lesz a vége. „Ha másképp nem, a bíró majd segít.” S mit ád Isten? Maurice Guigue francia játékvezető az első félidő vége előtt, 1-0-s Real-vezetésnél tizenegyest ítélt a semmiért, majd a Vasas a szünet után összeomlott.

Pedig a madridi fellépés főpróbája, a Vasas–Dorog bajnoki után az jelent meg a Népsportban: „Amíg a zsúfolt 75-ös troli a Hősök terétől a Népligetig ért, véglegesen megpecsételődött a Real Madrid sorsa.”

Még a Dorogé sem pecsételődött meg, hiszen Monostori Tivadar góljaival kétszer is vezetett a bányász csapat, amely csak azért nem nyert, mert Monostori 2-1-nél fölé lőtte a 11-est.

Az ő mesterhármasa elmaradt, Alfredo di Stefanóé nem.

A helyzetet nehezítette, hogy a BEK-elődöntő napján évtizedek óta nem látott felhőszakadás zúdult a spanyol fővárosra, ám még ez sem riasztotta el a közönséget: a Chamartin-stadionban 135 ezer szurkoló tolongott.

Nem csoda, hiszen a Real Madridnak nem a 21-es, hanem a 121-es volt a nyerő száma. A királyi gárda 1957. február 17. és 1965. február 21. között 121 bajnoki mérkőzésén maradt veretlen pályaválasztóként, sőt otthonában – figyelem! – 113-szor győzött, és csak nyolcszor kellett beérnie döntetlennel.

Az angyalföldiek elleni gálamérkőzést az Antwerpen (6-0) és a Sevilla kivégzése (8-0) előzte meg. A Képes Sport azonban nem keresett mentséget, szikáran rögzítette a 4-0 után: „A Vasas már hónapok óta nincs formában, azt nyújtotta, mint általában odahaza, miközben tíz bajnoki pontból hetet elpotyogtatott.”

Ám a visszavágó meglepően meleg lett az Alonso – Marquitos, Santamaria, Zarraga, Lesmes – Munoz, Di Stefano – Kopa, Marsal, Rial, Gento tizeneggyel kivonuló spanyol csapat számára. Pedig a Ludas Matyi című szatirikus újság a meccs előtt ekképpen élcelődött: „Már csak kilencven perc van hátra a mérkőzésből, amikor a Real Madrid csapata négy-nullra vezet. Mit lehet itt csinálni? Semmit.”

Nana.

A Kamarás – Kárpáti, Teleki, Berendy, Sárosi – Bárfy, Bundzsák – Raduly, Csordás, Szilágyi I, Lenkei összetételű Vasasból Bundzsák Dezső, a mezőny legjobbja az első szakasz közepén 18-ról bevarrta a labdát a bal felsőbe, majd a második félidő elején – a napjaink Barcelonájában futballozó Marcos Alonso nagyapja, Marquitos kezezése után – Csordás Lajos a hálóba küldte a tizenegyest. A Népszabadság szerint a kapu bal oldalába, a Magyar Nemzet szerint „hidegvérrel” a jobb sarokba helyezte a labdát. (A Nemzet nyert.)

A strasbourgi Pierre Schwinte játékvezetőtől igazán szép volt, hogy megadta a büntetőt, mert a francia sporttársért senki nem ment Ferihegyre, hogy elkísérje őt a Rákóczi úti Palace Szállóba.

Igaz, 2-0 után korrigált a találkozó bírája. Bundzsák labdáját Zarraga a gólvonalon belülről mentette – erről bizonyító erejű fotó maradt fenn –, ám Schwinte továbbot intett. Kár volt magára hagyni őt a reptéren…

A párharc így is a három évvel korábbi Real Madrid–Partizan negyeddöntőt idézte. A spanyol fővárosban 4-0-ra nyert a Real, ám Belgrádban 3-0-ra kikapott, épphogy továbbjutott. A budapesti meccsről is azt jelentette a Népsport: „A nagy Real Madrid nem szégyellte, hogy 70 percen keresztül nyolc játékossal biztosítsa kapuját, de nem egy esetben perceken keresztül mindössze két csatára volt elöl.”

A Magyar Nemzet szomorúan állapította meg: „A Vasas a döntő fölényét nem tudta további gólokra váltani.”

Luis Carniglia, a Real Madrid argentin edzője, aki a negyvenes években a Boca Juniors jobbszárnyát alkotta az itthoni zsidótörvények miatt Dél-Amerikába menekülő, 1938-ban vb-ezüstérmes Sas Ferenccel, azt mondta: „A Vasast mintha kicserélték volna Madrid óta.”

Néhány hónappal később már nem csodálkozott a piros-kék feltámadáson. A királyi klubhoz érkező Puskás Ferenc azt mondta 1958 nyarán: „Spanyolországban gyorsabb és fizikailag megterhelőbb, Magyarországon technikásabb a futball.”

Valamit tényleg tudni kellett az európai négy közé jutáshoz és a BEK szinonimája, az első öt kiírásban kivétel nélkül győztes Real Madrid legyőzéséhez.

Bele se gondolok, ma mi lenne a végeredmény egy Vasas–Madridon.

Fölösleges is tűnődni, mivel efféle párosításra nagyjából annyi esély van, mint huszonegyedik századi magyar résztvevő négy közé jutására a BL-ben.

Arra pedig olyan a kilátás, amilyen látkép a másfél méteres kunszentmiklósi panoráma-paródia tákolmányról nyílik.