Majdnem egy éve tart, ám valójában még el sem kezdődött a Boehly-korszak a Chelsea-nél

Szeptember legelején, Thomas Tuchel menesztését követően néhány nappal a Chelsea több mint 15 millió fontot fizetett a Brightonnak azért, hogy „leigazolhassa” a csapat edzőjét, Graham Pottert. Noha mára lassan mindenki beépíti ezt az opciót a trénere szerződésébe – meglátva benne a plusz bevételi forrást –, az összeg nagysága önmagában is beszédes volt. Nagyon kevés szakember aláírásáért fizettek ennyit, és ez alátámasztotta azt, amiről a hírek beszámoltak. Todd Boehly és Behdad Eghbali (az amerikai üzletember jobbkeze, aki a szakmai vezetés megtalálásáig és kinevezéséig a klub mindennapi működését is irányította) a sajtón keresztül, a megszólalásai során is igyekezett hangsúlyozni, hogy Potterben hosszú távú megoldást lát, a Chelsea-projekt alapkövét, így nyilván semmiféle pénzt nem sajnál a megszerzéséért.

Egzakt módon természetesen erre sosem derül majd fény, de az biztos, hogy valamilyen formában most is nagyobb összeg kifizetésére kényszerül a klub Potter miatt: hét hónap munkát követően a végkielégítését/kirúgási pénzét kell majd kicsengetni.

Eddig húzta ugyanis Potter a Chelsea kispadján.

Az Aston Villával szemben otthon elszenvedett 2-0-s vereség másnapján felmentették őt a munkavégzés alól.

A sportszakmai igazgatói és menedzseri posztokat lassan feltöltötték Boehly-ék, a játékoskeretet teljesen újrafazonírozták, és úgy tervezik, a nyáron újra megtalálják majd a projekt arcát, az edzőt. Azt viszont, hogy egészen pontosan mi a tervük a Chelsea-vel, mit akarnak felépíteni és milyen elvek mentén, azt a mai napig nem tudja senki – sem ők, sem a közvélemény. Márpedig így egyetlen végkimenetel jöhet szóba minden projektkezdemény végén. Az újrakezdés.

A lehetetlen meló

„A küldetése, amennyiben úgy dönt, hogy vállalja…” – kezdhette volna Boehly az első, Potterrel folytatott telefonbeszélgetését, ha őszinte és előrelátó. Még mielőtt belemennénk a részletekbe, az elemzés tételmondata nagyon egyszerű.

Itt és most, ebben a helyzetben egyetlen másik edző sem járt volna sikerrel.

Se Thomas Tuchel, se Julian Nagelsmann, ahogyan Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, Marcello Lippi vagy maga a jóisten sem. Annyira káoszos, összeszedetlen és fogódzó nélküli klub nagyon kevés volt a sportág történetében, mint a Chelsea az elmúlt hónapokban. Úgy érkezett meg nagy reményekkel, veszítette el szépen lassan a szurkolók meg a vezetőség bizalmát, és távozott végül Potter, hogy valójában ki sem derült: alkalmas lenne-e arra, hogy sikerre vezesse a kékeket?

Jelenleg 32 játékos alkotja a Chelsea felnőttcsapatának keretét, és akkor azokról az akadémistákról, akik egyelőre nem kapnak szerepet meccsen, de esetenként a nagyokkal edzhetnek, szót sem ejtettünk. Ez példátlan. Abszolúte áldatlan állapot, ennyi futballistával egyszerre a top szinten – ahol háromnaponta meccset kell játszani – lehetetlen hatékonyan dolgozni. A pedagógia legalább akkora – ha nem nagyobb – része az edzősködésnek, mint a szakmai munka. Márpedig

ennyi ember lelkét pátyolgatni, ügyes-bajos dolgait, problémáit és vágyait meghallgatni, nem lehetséges.

Nincs rá idő és alkalom, miközben amellett, hogy alapesetben is négy, öt, hat világsztárt kellene kihagyni mérkőzésről mérkőzésre a kezdőcsapatból, kezelhetetlenül megnöveli az elégedetlenkedő és boldogtalan futballisták számát. Mihajlo Mudrik 100, Benoit Badiashile 50 milliós billoggal a homlokán érkezett a Stamford Bridge-re, olyanok is a keret részét alkotják, akik a közelmúltban kulcsembernek számítottak, és féltették a helyüket a drága igazolások miatt (például Mason Mount), vagy éppen egyelőre itt maradtak, de kizárólag a nyári távozás jár a fejükben (Hakim Zijes, Christian Pulisic). Ezeket az igényeket egyszerre – úgy, hogy valakinek ne maradjon hiányérzete – nem lehet teljesíteni.

Az utólagos beszámolók szerint a Chelsea-nél azt találták az egyik legnagyobb gondnak, hogy Potter nem tudta megfelelő módon elfogadtatni magát a kerettel. Amikor megérkezett – elvileg –, nem tudta mindenki, ki is ő, és mivel itt dolgozott először a legmagasabb szinten, eleinte nehezen vették őt komolyan. Az, hogy egyszerre bizonyíts a fölötted lévőknek, szerettesd meg magad egy olyan szurkolótáborral, amely megveszett az elődödért, és fogadtasd el magadat meg az elképzeléseidet 32 focistával (akik közül jó néhányra nyilvánvalóan nem lesz szükséged a következő idényben), feldolgozhatatlanul komplex kihívás. Bár akkor ez még nem így látszott, Potter valójában abban a pillanatban kapta meg a felmondását, ahogy alákanyarintotta a szerződését.

A pályán kívüli tényezők miatt a csapat és a taktika összerakása ügyében is akadtak komplikációk. A Chelsea védelmét olyan sok kritikával nem lehet illetni, mert azon túl, hogy az együttes a Premier League negyedik legkevesebb gólját kapta, az összes többi fontos mutatóban is az első harmadba tartozik. A támadójáték viszont… Már Tuchel alatt is elkezdődtek a szenvedések az ellenfelek térfelén, és ez Potter alatt abszolút „középmezőnnyé” silányodott.

Azon túl, hogy az olyan fiatalok fejlesztése, mint Mudrik vagy Noni Madueke, illetve az afféle távozni készülő veteránok értékének szinten tartása, mint Zijes, nem igazán összeegyeztethető, hiába a 600 millió elköltött font,

a Chelsea-nek nincs tizenegy olyan futballistája, aki maradéktalanul összeillene,

és a lehető legtöbbet hozná ki egymásból. A védelmet vagy formaingadozás vagy sérülések miatt kellett variálni, esetleg amiatt, mert a túl sok igazolás mellett Badiashile kimaradt a BL-keretből. A középpályán a januárban megérkező Enzo Fernándeztől az összes lehetséges párja többet vesz el, mint amennyit hozzáad a teljesítményéhez, ráadásul Mateo Kovacic, Ruben Loftus-Cheek, Denis Zakaria és N’golo Kanté is törzsvendég az orvosi szobában. És a támadósorban van a keret legnagyobb hiányposztja: a Chelsea hosszú ideje nem talál megfelelő középcsatárt, így az a rengeteg befelé törő szélső, 10-es és második csatár (akivel teletömték a keretet), felváltva, forgóban hagyja ki a helyzeteit.

Vagy el sem jut odáig. A télen kölcsönbe vett Joao Félix egészen addig mindent jól csinál, amíg a tizenhatosig el nem ér, ám ott általában megáll a tudománya Angliában, míg a csapat legstabilabb pontja, Kai Havertz szimplán nem kilences. Az erényei többsége eltűnik, ha ezen a poszton kell szerepelnie, ennek „megfelelően” az idei játékpercei kétharmadát ebben a szerepkörben tudta le. Minden sorozatot figyelembe véve a Chelsea-játékosok várható góljainak (xG) száma nagyjából 40 volt, és ők mindössze 29-et szereztek.

A szakmai vízió hiányában összeigazolgatott együttessel a londoniak vezetői éppen olyan amorf és megoldhatatlan helyzet elé állították Pottert, mint a belső politika és keretmenedzselés terén.

„Na de most akkor szar edző ez a Potter vagy nem?”

A lehetetlen körülmények ellenére rendkívüli vakságra utalna, ha teljesen szemet hunynánk Potter hibái felett. Abban az őrületes káoszban, ami manapság a Chelsea-t jellemzi, totálisan elveszett. Tökéletesen erőtlennek tűnt. Az orkánnal szemben rohanni nem tartozik a legjobb ötletek közé – az ember nagy valószínűséggel elbukik. De ha már önszántából, az időjárás-jelentés ellenére kiment a partra, legalább próbáljon valahogyan megmenekülni. Nem pedig hasra vágódni, és várni a véget.

Amikor Pottert kinevezték, nem véletlenül az edző, nem pedig a menedzser titulust kapta. Tuchel és Boehly-ék között az szolgáltatta a szakítás alapját, hogy másik felelős híján a német trénerre szakadtak a nyári átigazolási tervek kötelezettségei. Ő ezt túl nagy tehernek érezte, és bár egy helyesen funkcionáló klubban nem is kellett volna ezzel foglalkoznia, a felettesei többet vártak volna el a kényszerű állapotok közepette. Minek következtében elvesztették a hitüket benne. A felkészülési időszak ment a levesbe (ami amúgy nagyban megágyazhatott annak a rengeteg sérülésnek, amely Potter dolgát nehezítette), és ez általában tragikus szezont szokott előrevetíteni. Az angol ragaszkodott ahhoz, hogy az első pillanattól fogva legyen lefektetve: neki nem kell a transzferekkel foglalkoznia.

Ez elsőre jogos igénynek tűnt, végül viszont brutálisan visszaütött. Mintha nem akart vagy nem tudott volna nemet mondani. Meghozott néhány keményebb döntést (ilyen volt például Pierre-Emerick Aubameyang kvázi száműzése), de összességében megpróbált minden igénynek megfelelni, hogy végül valójában minden tekintetben kevésnek bizonyuljon.

Ettől függetlenül – és ez a fölöttébb kellemetlen – nem derült ki az, amire mindenki kíváncsi volt. Lehet, hogy a Brightonban végzett zseniális munkája ellenére túl nagyot lépett, ám ezt nem tudhatjuk biztosan. Előfordulhat, hogy egy egészséges klubstruktúrával bíró BL-csapatban pazarul működik majd, de ez a Chelsea-nél nem derült ki. Talán az a kaméleonszerűsége és alkalmazkodása, amellyel a meccsterveit kitalálja, túlságosan is a kicsik ismérve, nem illik a Chelsea-hez. Csakhogy

semmi esélyt nem kapott arra, hogy képességeit ténylegesen letesztelhesse Londonban.

Graham Potter úgy mérettetett meg a Chelsea-nél, hogy istenigazából sohasem kezdhetett bele a munkájába. Úgy bizonyult könnyűnek, hogy egy másodpercre sem helyezhette rá a teljes súlyát a mérlegre. Besétált egy ismeretlen erdőbe, amelyről a turistáknak kihelyezett táblán az állt: középen gyönyörű, virágos tisztás található. Csak azt felejtették el kiírni, hogy minden oldalról áthatolhatatlan, vad, kiismerhetetlen és sűrű rengeteg veszi körbe. Kerülj ki onnét, vagy eltűnsz örökre!

Az erdő Todd Boehly-éké, és amióta felvásárolták, kivágtak a szélén hat fát, hogy felépítsenek egy kunyhót. Ám azóta sem tudják eldönteni, hogy maradjanak-e a lombok, vagy szántsák be az egészet, és húzzanak fel a helyére egy lakóparkot.

Az új edző kiléte egyelőre rejtély; úgy néz ki, a szezont Potter stábja fejezi be. A sajtóba mindenesetre nem szivárogtak ki a jövőt meghatározó szempontok, és valószínűleg azért, mert azok nem is igazán léteznek. Egyet kivéve: az utód ígérjen nagy potenciált és hosszú távú sikert! Ami szép és jó, csak olyasfélét követel meg, ami a Stamford Bridge-en Abramovics tulajdonlása alatt is hiánycikk volt, és úgy tűnik, azóta még inkább elfogyott: a türelmet.

Hogy hová vezethet innen Graham Potter útja, arra hamarosan egy újabb írásban próbálunk választ keresni.