Szeptember legelején, Thomas Tuchel menesztését követően néhány nappal a Chelsea több mint 15 millió fontot fizetett a Brightonnak azért, hogy „leigazolhassa” a csapat edzőjét, Graham Pottert. Noha mára lassan mindenki beépíti ezt az opciót a trénere szerződésébe – meglátva benne a plusz bevételi forrást –, az összeg nagysága önmagában is beszédes volt. Nagyon kevés szakember aláírásáért fizettek ennyit, és ez alátámasztotta azt, amiről a hírek beszámoltak. Todd Boehly és Behdad Eghbali (az amerikai üzletember jobbkeze, aki a szakmai vezetés megtalálásáig és kinevezéséig a klub mindennapi működését is irányította) a sajtón keresztül, a megszólalásai során is igyekezett hangsúlyozni, hogy Potterben hosszú távú megoldást lát, a Chelsea-projekt alapkövét, így nyilván semmiféle pénzt nem sajnál a megszerzéséért.
Egzakt módon természetesen erre sosem derül majd fény, de az biztos, hogy valamilyen formában most is nagyobb összeg kifizetésére kényszerül a klub Potter miatt: hét hónap munkát követően a végkielégítését/kirúgási pénzét kell majd kicsengetni.
Az Aston Villával szemben otthon elszenvedett 2-0-s vereség másnapján felmentették őt a munkavégzés alól.
A sportszakmai igazgatói és menedzseri posztokat lassan feltöltötték Boehly-ék, a játékoskeretet teljesen újrafazonírozták, és úgy tervezik, a nyáron újra megtalálják majd a projekt arcát, az edzőt. Azt viszont, hogy egészen pontosan mi a tervük a Chelsea-vel, mit akarnak felépíteni és milyen elvek mentén, azt a mai napig nem tudja senki – sem ők, sem a közvélemény. Márpedig így egyetlen végkimenetel jöhet szóba minden projektkezdemény végén. Az újrakezdés.
A lehetetlen meló
„A küldetése, amennyiben úgy dönt, hogy vállalja…” – kezdhette volna Boehly az első, Potterrel folytatott telefonbeszélgetését, ha őszinte és előrelátó. Még mielőtt belemennénk a részletekbe, az elemzés tételmondata nagyon egyszerű.
Itt és most, ebben a helyzetben egyetlen másik edző sem járt volna sikerrel.
Se Thomas Tuchel, se Julian Nagelsmann, ahogyan Pep Guardiola, Carlo Ancelotti, Marcello Lippi vagy maga a jóisten sem. Annyira káoszos, összeszedetlen és fogódzó nélküli klub nagyon kevés volt a sportág történetében, mint a Chelsea az elmúlt hónapokban. Úgy érkezett meg nagy reményekkel, veszítette el szépen lassan a szurkolók meg a vezetőség bizalmát, és távozott végül Potter, hogy valójában ki sem derült: alkalmas lenne-e arra, hogy sikerre vezesse a kékeket?
Jelenleg 32 játékos alkotja a Chelsea felnőttcsapatának keretét, és akkor azokról az akadémistákról, akik egyelőre nem kapnak szerepet meccsen, de esetenként a nagyokkal edzhetnek, szót sem ejtettünk. Ez példátlan. Abszolúte áldatlan állapot, ennyi futballistával egyszerre a top szinten – ahol háromnaponta meccset kell játszani – lehetetlen hatékonyan dolgozni. A pedagógia legalább akkora – ha nem nagyobb – része az edzősködésnek, mint a szakmai munka. Márpedig
Nincs rá idő és alkalom, miközben amellett, hogy alapesetben is négy, öt, hat világsztárt kellene kihagyni mérkőzésről mérkőzésre a kezdőcsapatból, kezelhetetlenül megnöveli az elégedetlenkedő és boldogtalan futballisták számát. Mihajlo Mudrik 100, Benoit Badiashile 50 milliós billoggal a homlokán érkezett a Stamford Bridge-re, olyanok is a keret részét alkotják, akik a közelmúltban kulcsembernek számítottak, és féltették a helyüket a drága igazolások miatt (például Mason Mount), vagy éppen egyelőre itt maradtak, de kizárólag a nyári távozás jár a fejükben (Hakim Zijes, Christian Pulisic). Ezeket az igényeket egyszerre – úgy, hogy valakinek ne maradjon hiányérzete – nem lehet teljesíteni.
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
