Irigylésre méltó helyzetben van az a szövetségi kapitány, aki csapatával együtt kivívta, hogy első kiemelt legyen egy nagy torna selejtezőjében.
Irigylésre méltó helyzetben van?
Marco Rossi a 2020-as Eb-kvalifikációval és a tavalyi, szenzációs eredmények kísérte Nemzetek Ligája-szerepléssel úgy bebetonozta a helyét a kispadon (és nem mellesleg a szurkolók szívében), mint korábban kevesen. Ötvenedik meccsére készül – elődjei közül csak Baróti Lajos, Sebes Gusztáv és Mészöly Kálmán jutott félszáz fölé –, és második Európa-bajnokságára juthat ki a magyar csapattal.
Rossi mérlege igen jó a Nemzetek Ligájában (9–4–5, a legutóbbi 6 alkalommal már topválogatottakkal meccselt), és erre szüksége is volt, hiszen a „klasszikus” (vb, Eb) selejtezősorozatokban nem teljesített a válogatott ennyire kiemelkedően. A Rossi-érában egy-egy Eb- és vb-kvalifikációban vett részt a válogatott, és mindkettőben a 4. helyen végzett, 4–0–4-es, illetve 5–2–3-as mérleggel.
Ez nyitotta ki a kiskaput az Euro 2020-ra is, és ez biztosít védőhálót most. Bármilyen pozitívan is értékeljük a Rossi-korszakot – mert arról nem lehet vita, hogy az éra pozitív előjelű –, az is tény, hogy az olasz szakember a „klasszikus” kvalifikációs meccseken nem tudott még 4. helynél jobbat elérni. Ennek elsődleges oka az volt, hogy közepes erősségű(nek tartott), 3. vagy 4. kalapos válogatottakkal szemben kulcsfontosságú pontok mentek el: a Szlovákia, illetve Albánia elleni kettős vereség húzta ki a mieinket a közvetlen továbbjutásért hajtók sorából.
A most rajtoló Eb-selejtezőkön nincs igazán elit csapat a magyarok csoportjában: a vb-résztvevő Szerbia kerete a legértékesebb és világranglista-helyezése (29.) is a legjobb, aztán következik Magyarország (36.), Montenegró (69.), Bulgária (71.) és Litvánia (144.). A Gracenote statisztikai adatszolgáltató cég az összes résztvevő közül a 14. legjobbnak tartja a magyar együttes kvalifikációs esélyeit, ez 74 százalékos kijutási valószínűséget jelent – alig kevesebbet, mint amennyit Olaszország (78 százalék vagy Anglia (77 százalék) kapott.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy
de Montenegró és Bulgária pont olyan kategóriájú ellenfél, amellyel eddig szenvedett válogatottunk (még ha a bolgárok ellen a 2020-as Eb pótselejtezőjén sikerült is nyerni). A nagyágyúk ellen egészen kiválóan működő csapatjáték nem ritkán akadozott azokon a meccseken, amelyeken a magyar együttesnek kellett volna kezdeményezőbbnek lennie. Tavaly a topkategóriás ellenfelekkel (Olaszország, Németország, Anglia) szemben pozitív volt a magyar válogatott összesített xG-je (8,25 xG és 7,87 xGA), míg a négy másikkal (Szerbia, Észak-Írország, Luxemburg, Görögország) szemben negatív (3,45 xG, 5,39 xGA). Utóbbiak ellen négy meccsen csupán öt igazán jó minőségű helyzetet sikerült kialakítani, ugyanannyit, mint az olaszok elleni hazai NL-meccsen. Az már más kérdés, hogy míg az Európa-bajnok elleni helyzetekből nem lett gól (Gianluigi Donnarumma ihletett formában védett), a „kisebbek” elleni találkozókon ötből négy jó helyzet esetében a kapuban kötött ki a labda.
Az észtek elleni, csütörtöki felkészülési mérkőzést már ezzel a szemmel is érdemes nézni: a magyar válogatott esélyesként, kezdeményező félként lép pályára. Az észtek Rossi minősítése szerint hasonlóan „proaktív, agresszív” játékot játszanak, mint az új szövetségi kapitánnyal (a szerb Mladen Krstajicot tavaly nyáron nevezték ki) készülő bolgárok, de arra így is jó esély van, hogy a mieinken lesz a támadáskényszer. Az egyik legnagyobb kérdés: mennyire bővült Rossi együttesének arzenálja, van-e már jobb „nyitója” a hasonló „konzervek” feltöréséhez? Érdekes aspektus lehet a pontrúgásoké: Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt személyében kiemelkedő képességű pontrúgás-specialistái vannak a válogatottnak, Willi Orbán európai szinten is gólveszélyes védőnek számít, a rögzített helyzetek pedig aranyat érhetnek az Eb-selejtezőkön, ha nyílt játékból nem megy az áttörés.
Kirakósdarabok
A keret bővítésének lehetősége minden évben akut kérdés, és ahogyan Rossi meg is jegyezte, ő elsősorban azzal tud főzni, amit a magyar csapatok (no meg a fiatal magyar játékosokat alkalmazó külföldi klubok) adnak neki. A szakvezető a sérült Gulácsi Péterre, Schäfer Andrásra és Fiola Attilára nem számíthat a megszokott kerettagok közül.
A kapitány most nem kalkulálhat első számú kapusával, így a korábbi U21-es válogatott Demjén Patrik (ZTE) és a még utánpótláskorú Hegyi Krisztián (West Ham United) kap lehetőséget Dibusz Dénes mögött. Rájuk már csak azért is érdemes lesz figyelni, mert Gulácsi meg Dibusz is 32 éves, és bár akár hat-nyolc jó év is lehet még bennük, el kell kezdeni felépíteni az utódokat.
A bal oldali wingback pozíciójában nincs gond: a 19 esztendős Kerkez Milos sokat és nagyon jól játszik (4 gól és 9 gólpassz eddig a 2022/23-as mérlege), a válogatott egyik legjobb formájában levő játékosa. Az AZ balhátvédje az Eredevisie posztonkénti WyScout-rangsorában a negyedik a szélső védők között, ami kiemelkedő teljesítményre utal. Ha ő kiesik, akkor viszont kell a pótlás, márpedig Nagy Zsolt most nem bevethető. Ferenczi János felfogását tekintve sokkal inkább szélső, mint hátvéd, de folyamatosan játszik a DVSC-ben és a WyScout posztonkénti rangsorában is csak a szerb Nemanja Antonov van előtte a balhátvédek közül – válogatott is volt már korábban, meghívása így indokolt.
