Szebb napokat is látott már a Stamford Bridge közönsége: kedvenc csapatuk a Premier League 10. helyére esett vissza, a Bajnokok Ligájában az odavágó után kiesésre áll, az FA Kupából simán kipottyant, és a klub körül kialakult helyzet is leginkább a kaotikus jelzővel illethető. De nézzük sorjában, mi történt!
Mint emlékezhetünk, az orosz–ukrán háború kitörése után a brit kormány befagyasztotta az országban tevékenykedő összes ismertebb orosz oligarcha vagyonát. Ennek esett áldozatul Roman Abramovics, aki 2003 óta tulajdonolta a londoni klubot. A Chelsea ebben az időszakban érte el történetének legnagyobb sikereit: két Bajnokok Ligája-győzelmet, öt bajnoki címet, és öt FA Kupa-elsőséget. Abramovics 2022 májusában egy amerikai üzletember (Tedd Boehly) által vezetett konzorciumnak adta el a klubot.
A sikeredző Thomas Tuchel azonban nem találta meg a közös hangot az új tulajdonosokkal. Hasonlóan a dortmundi és párizsi időszakához, ezúttal is határozott elképzelései voltak a keret menedzselését illetően, hiszen az igazolásoknak illeszkedniük kell az ő stílusához. Aztán 2022 szeptemberének elején a Dinamo Zagreb elleni vereséget követően Tuchelt menesztették. Az utód Graham Potter lett, akivel Boehlyék – elmondásuk szerint – hosszú távra terveznek, és tőle várják a csapat újbóli felemelkedését.
Potter a Brighton edzőjeként sok semleges szurkoló szimpátiáját kivívta labdabirtoklásra épülő, kombinatív játékával. A tengerparti csapat a keret minőségéhez képest meglepően jól teljesített, a 2021/22-es évadban a Premier League 9. helyét sikerült elcsípnie. Potter kombinatív játékának azonban voltak hátulütői is: a csapat az ellenfél kapuja elé érve hajlamos volt lelassulni, így a labdabirtoklás dominanciája nem mindig párosult veszélyes helyzetekkel.
Az őszi időszakban még többé-kevésbé felfedezhetők voltak a Chelsea-nél is a Potter csapatait jellemző stílusjegyek. Kezdetben az eredmények is jól alakultak: a BL csoportköréből ötből négy győzelemmel sikerült továbbjutni, a Premier League-ben pedig zsinórban három győzelemmel kezdett az edző. A világbajnokság előtti utolsó néhány bajnoki már nem sikerült ilyen jól,
A téli átigazolási időszak újabb bonyodalmat tartogatott: az amerikai tulajdonosi kör nekilátott a keret átalakításához. Megdöntötték a Premier League átigazolási rekordját: a középpályára irdatlan, 106 millió fontos összegért jött a friss argentin világbajnok, Enzo Fernández. A Shakhtar ukrán szélsője, Mihajlo Mudrik 62 millió fontos árcédulát kapott, de jelentős szerzemény volt a PSV Eindhoven támadója, Noni Madueke és a Monacóból érkezett belső védő, Benoit Badiashile is. Mellettük pedig az Atleticótól kölcsönbe érkezett a portugál Joao Felix, szintén a támadósorba.
A rengeteg igazolás mellett, egyetlen komolyabb távozó volt a télen: Jorginho négy és fél év után London pirosabbik részébe, az Arsenalhoz igazolt. A meglévő támadók (Sterling, Ziyech, Havertz, Mount, Aubameyang és a többiek) mellé tehát további opció érkezett. Mivel az új igazolásokat érthető módon muszáj volt pályára küldeni, Potternek hirtelenjében iszonyatosan bő keretet kell menedzselnie, nagyon sok új játékost kellene nagyon rövid idő alatt a csapatba integrálnia.
Ennek eredményeként
A Potter csapataitól megszokott látványos kombinációkból, a támadóharmadban alkalmazott dinamikus alá- és mögékerülő beindulásokból a karácsony óta eltelt időszakban nagyon keveset lehet felfedezni. A legutóbbi mérkőzéseken Potter szinte minden estben a 4-2-3-1-es felállást preferálta, hiszen csak így tud helyet szorítani a keretben lévő számtalan támadónak. A támadásépítéseket a Chelsea leginkább a pálya középső zónájában indítja meg – a két belső védő, Thiago Silva és Kalidou Koulibaly játékát ilyenkor két belső középpályás segíti, Enzo Fernández mellett leggyakrabban Ruben Loftus-Cheek.
A két szélsőhátvéd általában az eredeti pozíciójában helyezkedik, hogy széthúzza az ellenfél letámadását, jobboldalt Reece James, baloldalt Ben Chilwell vagy Marc Cucurella. Hiába segíti a letámadó ellenfelekkel szemben elvileg hat játékos is a labda kihozatalát, a kékmezesek az utóbbi hetekben mégis nehezen tudják előre juttatni a labdát támadóikhoz, és nem képesek a megfelelő ritmusban megérkezni a támadóharmadba. Ennek egyik fő oka, hogy a hátsó játékosok a támadásépítés kezdetén általában középre helyezik a támadás súlypontját.
A támadás első fázisában a Chelsea nem próbálja a pálya egyik oldalára tolódva kibillenteni az egyensúlyából az ellenfél védekező alakzatát. Mivel mindkét belső védő a pálya közepén szereti átvenni a labdát, és a belső középpályások is viszonylag centrális pozícióban kérik el azt, az ellenfelek védekezése is teljesen a pálya közepére összpontosulhat. Hiába próbál a következő ütemben James vagy Chilwell fellépni a támadással, a pálya közepéről az ellenfél sokkal hamarabb odaér a forgatásra, mint ha a pálya másik oldaláról kellene áttolódnia. Ezért aztán a Chelsea labdakihozatalai gyakran végződnek a támadók felé történő indítással, vagy a szélre irányuló magas keresztlabdával.
