Fél évszázada, 1973. február 25-én a Belenenses vendége volt a Benfica. Addig 21-ből 21 bajnoki mérkőzést nyert, és nem esett a 22-es csapdájába: a rangadón 2-0-ra győzött. A következő fordulóban, a Vitoria Setubal elleni 3-0-val már matematikailag is eldőlt az elsőség addig sem nyitott kérdése, szárnyaló „sasokra” ragyogtak a reflektorok a Fény lisszaboni stadionjában.
Majd az együttes a bajnokság végéig megőrizte veretlenségét, és először – mindmáig utoljára – fordult elő, hogy vereség nélkül lett bajnok. Egyetlen vesztes találkozóval már sokszor volt aranyérmes, ahogyan egy évvel korábban is, amikor a tabella első sorában ez állt a neve mögött: 30 26 3 1 81-16 55.
Nem rossz, de még innen is sikerült javulni: 30 28 2 – 101-13 58.
Sőt,
Közben megnyerte a portugál kupadöntőt 1972-ben – Eusebio mesterhármasával 3-2 az örök fővárosi rivális, a Sporting ellen, a győztes gólt a 118. percben szerezte a Benfica-história első számú legendája –, és a legjobb négy közé jutott a BEK-ben. Aztán az elődöntőben csak minimális különbséggel (0-1, 0-0) maradt alul Johan Cruyff egymás után háromszor győztes, totális futballt játszó Ajaxával szemben.
Az együttest az 1972-es, húszcsapatos Függetlenségi Kupa riói döntőjében (Brazília–Portugália 1-0) tíz, majd 1973 márciusában, a franciák elleni, Eusebio duplájával kivívott párizsi 2-1 alkalmával kilenc labdarúgó képviselte a válogatottban.
A bajnokságban a legtöbbször ez a tizenegy szerepelt: José Henrique (30 mérkőzésen védett, egyszer sem hiányzott) – Malta da Silva (25), Humberto Coelho (27), Messias (22), Adolfo (29) – Graca (16), Vitor Martins (22), Toni (28) – Nené (28), Eusebio (28), Simoes (29). Gyakran játszott még Rui Rodrigues (16), Artur Jorge (15), Vitor Baptista (14), Rui Jordao (10).
és elnyerte az európai Aranycipőt. (E díj alapításakor, 1968-ban szintén az övé lett a nemesfém csuka, akkor 42 góllal vitte el.) A vb-bronzérmes Fekete Párduc tiszteletére 1973. szeptember 25-én gálameccset rendeztek Lisszabonban, és a világválogatottban olyan hírességek vonultak fel a Benfica ellen (2-2), mint az angol Gordon Banks, Jackie és Bobby Charlton, a nyugatnémet Günter Netzer és Uwe Seeler, a spanyol José Angel Iribar, az északír George Best, a brazil Paulo Cesar Lima, a holland Piet Keizer.
A Benfica edzője akkoriban az angol Jimmy Hagan volt. Ő egy másik szigetországi mesterre emlékeztetett: Jimmy Hoganre, aki az 1910-es, 1920-as években – két periódusban – tíz éven át az MTK-t trenírozta. Hagan, aki huszonöt esztendeje, 1998. február 26-án hunyt el, nem kímélte labdarúgóit.
