Hatvanöt éve Budapestre várták volna a februárban lezuhant Manchester Unitedet

A BEK-negyeddöntő első mérkőzését a Manchester United 2-1-re nyerte a Crvena Zvezdával szemben, majd a belgrádi visszavágó szünetében 3-0-ra vezetett, de a jugoszláv csapat a második félidőben egyenlített, a végeredmény (3-3) Bora Kostic szabadrúgásgóljával alakult ki a 88. percben.

A továbbjutó csapatot Angliába szállító repülőgép Münchenben leszállt tankolni, ám

a felemelkedés harmadik próbálkozásra sem sikerült, a British European Airways járata a földbe csapódott.

Hét játékos – Geoff Bent, Roger Byrne, Eddie Colman, Mark Jones, David Pegg, Tommy Taylor, Liam Whelan – azonnal életét vesztette, míg a huszonegy éves Duncan Edwards, az angol válogatott legnagyobb reménységeinek egyike február 21-én halt bele sérüléseibe. A fedélzeten volt egy magyar–angol család is: az angol válogatott és a szigetországi klubcsapatok, így a Manchester United utazásait is szervező, az 1948-as londoni olimpián a magyar csapat attaséjaként ügyködő Miklós Béla Pál meghalt, míg felesége, Eleanor túlélte a katasztrófát.

Egy másik túlélő, Peter Howard, a Daily Mail Belgrádba kiküldött tudósítója így írta le a történteket: „A harmadik kísérlet után, amikor a repülő alig távolodott el a földtől, úgy éreztem, mintha a gép darabokra hullott volna. Az ülések elmozdultak alólunk, a fejünkre hullottak a bőröndök. Aztán a halál csendje állt be.”

A BEA légitársaság hivatalos közleményt adott ki: „A repülőgép Belgrádból érkezett Münchenbe, ahol üzemanyagot vett fel, majd a kifutópályára gördült, és két kísérletet tett a startra. A gép kapitánya azonban nem volt elégedett a motorok teljesítményével, ezért visszafordult, és érintkezésbe lépett a repülőmérnökökkel. Arra a megállapításra jutottak, hogy a motorok kifogástalanul működnek. Erre a gép ismét kigördült a betonpályára, és elindult. Nem vagyunk biztosak benne, hogy egyáltalán felemelkedett-e a levegőbe, csak azt tudjuk, hogy bal szárnya a kifutópályán túl, attól nagyjából száz méternyire egy háznak ütődött. A gép jobbra billent, egy másik háznak vágódott, majd lángba borult.’’

Csodával határos, hogy a két kapus, Harry Gregg és tartalékja, Ray Wood, valamint John Berry, Jackie Blanchflower, Bobby Charlton, Bill Foulkes, Kenny Morgans, Albert Scanlon, Dennis Viollet szintén megmenekült, igaz, Berry és Blanchflower soha többé nem futballozott.

Charlton így idézte fel a dermesztő pillanatokat:

Amint a gép a bérháznak ütközött, kirepültem a törzs oldalán keletkezett hatalmas léken, és vagy száz méternyire a roncstól értem földet az ülésemmel együtt. Elvesztettem az eszméletemet, s amikor magamhoz tértem, még mindig beszíjazva ültem a székemen. Kábultan, szédelegve, ám szinte karcolás nélkül. Fogalmam sem volt arról, mi történt, de mielőtt újra elájultam volna, a távolból hallottam a nálam kevésbé szerencsés emberek hátborzongató halálsikolyát.

A megmenekült labdarúgók közül hatan játszottak 1958. február elsején, az Arsenal elleni bajnoki meccsen, amelyet a korabeli brit sajtó „minden idők legjobb mérkőzésének” nevezett. A harmadik helyen álló MU Londonban 5-4-re győzött, és a következő fordulóban a listavezető Wolverhamptonnal találkozott volna.

Azt a meccset elhalasztották, akár a Vienna túráját, mert a bécsi csapat játékosai a müncheni tragédia másnapján megtagadták, hogy felüljenek a Lisszabonba tartó repülőre. Ám a United két hétig sem maradt távol a futballtól, február 19-én már pályára lépett az FA Kupában a Sheffield Wednesday ellen. Az eredeti tervek szerint Budapestre is ellátogatott volna, mert Sebes Gusztáv a belgrádi BEK-mérkőzésre utazott, hogy – előzetes levélváltás után – megállapodjon mind a Crvena Zvezda, mind a Manchester United fellépéséről a húsvéti tornán a Népstadionban.

Ebből nem lett semmi, miként abból sem, amit Santiago Bernabeu, a Real Madrid elnöke javasolt, hogy a BEK küzdelmeit szakítsák meg, és

a Manchester Unitedet nyilvánítsák az első számú európai klubtorna győztesének.

A spanyol klub elöljárója azt is felajánlotta: kölcsönadja Alfredo di Stefanót a Unitednek az 1958-1959-es évadra, ám ez ugyancsak elmaradt. Miként az sem vált valóra, hogy a BEK következő felvonásában a bajnok Wolverhampton Wanderers mellett a Manchester United is képviselhesse Angliát; noha az UEFA már elkészítette a Young Boys–MU párosítást az első fordulóra, az angol futball-liga – megmagyarázhatatlan módon – megtorpedózta a United részvételét.

Bernabeu nem tett le a brit csapat támogatásáról, és két jótékony célú barátságos mérkőzést szervezett a Real Madrid meg az MU között, a meccsek bevételét az angol klubnak ajánlva fel. Az első ilyen találkozót 1959 októberében rendezték, és az Old Trafford stadion 63 000 nézője előtt a Real Madrid 6-1-re győzött. Egy hónappal később a spanyol fővárosban 6-5 volt az eredmény a Real javára.

Segítség máshonnan is érkezett, az Aston Villa átadta a Unitednak Stan Crowthert, a Blackpool pedig Ernie Taylort. A Sheffield elleni kupameccsen így is tartalékjátékosok voltak többségben, a túlélők közül csak Gregg és Foulkes játszott. A történelmi összeállítás ez volt: Gregg – Foulkes, Cope, Ian Greaves – Goodwin, Crowther – Webster, Ernie Taylor, Dawson, Pearson, Brennan.

S az ír Shay Brennan duplájával, valamint a skót Alex Dawson góljával az MU 3-0-ra győzött!

Az együttest a manchesteri másodedző, Jim Murphy irányította, mivel

Matt Busby kórházban feküdt, sőt a klinikán kétszer is feladták rá az utolsó kenetet, de áprilisban elhagyhatta a gyógyintézményt.

Asszisztense a walesi válogatott szakvezetője is volt; e csapatot dirigálta február 5-én, Cardiffban, az Izrael együttesével vívott vb-selejtezőn (2-0). Utóbb Murphy gárdája ejtette ki a magyar válogatottat az 1958-as világbajnokságon (2-1), így a legjobb nyolc közé jutott, először és mindmáig utoljára a vb-k történetében.

A Manchester United meg az FA Kupában (is) a legjobb négy közé került. A West Bromwich Albion elleni negyeddöntőn – 2-2, majd a megismételt mérkőzésen 1-0 – már Bobby Charlton is játszott, a döntő gólt pedig szintén walesi hős, Colin Webster szerezte a második meccs 89. percében. Aztán a Fulhammel 2-2, az újrázáson 5-3 következett – Dawson mesterhármast ért el Londonban –, azaz a sors sújtotta United bekerült az FA Kupa döntőjébe.

A Boltontól a 99 756 nézővel zsúfolt Wembley stadionban 2-0-ra kikapott, de így is hőskölteményt írt.

A BEK elődöntőjében a Milannal találkozott, és otthon megint csodát tett: 2-1-re nyert. A visszavágón viszont az olasz együttes 4-0-ra legyőzte a brit csapatot, de mi volt az a vereség a szörnyűséges februári csapáshoz képest! Foulkes így is panaszkodott a nem különösebben együttérző fogadtatásra a visszavágó után: „A San Siróban káposzták és akkora répák sokasága zúdult ránk, amekkorákat addig soha nem láttam.”

Ahogyan Milánóban, úgy Madridban is 4-0 állt az eredményjelzőn: a másik elődöntőben a Real Madrid múlta felül a Vasast, amely a visszavágón 2-0-ra győzött a százezer nézővel zsúfolt Népstadionban. Az volt az első magyar megjelenés a BEK legjobb négy csapata között. (Ilyesmi később is csak kétszer sikerült: 1965-ben a Győri ETO-nak, míg 1974-ben az Újpestnek.)

Az angol bajnokságot az 1956-ban és 1957-ben egyaránt aranyérmes – a mögötte következő Blackpoolra, illetve Tottenhamre előbb tizenegy, aztán nyolc pontot verő – Manchester United a kilencedik, a következő szezonban a második helyen zárta.

Majd tíz évvel a tragédia után, a Benfica elleni hosszabbításos 4-1-gyel – első angol győztesként – elhódította a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Az edző Matt Busby volt, a diadalmas együttesben Bill Foulkes és Bobby Charlton is játszott. Harold Wilson miniszterelnök javaslatára pedig vizsgálat indult James Thain repülőgép-kapitány rehabilitálására. A pilótát a British Europen Airways 1960-ban elbocsátotta állásából.

Az 1968-as BEK-győzelem:

Hatvannyolcban elégtételt kapott, de a katasztrófa után soha nem vezetett gépet. Baromfifarmot létesített, vidéken élt visszavonultan, amikor 1975 nyarán alig ötvennégy éves korában elhunyt.

Szívroham vitte el, a súlyos előzmények alapján ez aligha csodálható.