Marokkó tett többet a győzelemért, de könnyen jutottak döntőbe a franciák

Marokkó elődöntőbe jutása szolgált a legnagyobb meglepetéssel a katari világbajnokságon, ám az észak-afrikai válogatott teljesen megérdemelten jutott a torna legjobb négy csapata közé. Ezt pedig a finálé kapujában is megmutatta, még akkor is, ha Kylian Mbappéék nem izzadtak meg túlzottan a címvédés felé vezető út utolsó előtti kilométerénél.

A labdarúgás egyik legfontosabb alapeleme a pálya területeinek manipulálása – sokak szerint az egész játék erről szól. Pep Guardiola csapatai minél szélesebben próbálnak futballozni; így elérve, hogy széthúzzák az ellenfeleket, és az ekképp megnyíló területekben megtalálva egymást gólt szerezzenek. Az Ajax ezzel szemben például – hiába a sokszorosan közös barcelonai és amszterdami történelem – alapvetően inkább kicsinyíteni akarja a játékteret, hogy a kombinatív futballistáik technikai fölénye juttassa előnyhöz őket. Furcsa, mégis így van: a védekező felfogású együttesek is pontosan ez utóbbira hajtanak, csak más célzattal. Azért igyekeznek minél szűkebb helyen játszani, hogy a támadó ellenfél ne tudja hol átverekedni magát rajtuk.

Marokkó ebben a világbajnokság legjobbja volt.

A védekezésük első vonalát középmagasan húzták meg, nagyon ügyesen és okosan zavarva az építkezések első fázisát, de nem túl agresszív letámadással, a középső harmadot megszállva. A védekezésük hátulja viszont viszonylag magasan fellépett. Ha egy csapat szezon közben a klubfutballban – ne adj isten a BL kieséses szakaszában – választja ezt, nagy valószínűséggel az elemzők kardélre hányják, ott ugyanis komoly ellenféllel szemben öngyilkosság így őrizni a kaput. Nincs nagy nyomás a labdakihozatalokon, de terület marad hátul. Ám válogatottszíntéren ez telitalálat volt.

Részint azért, mert míg a klubok össze tudnak vásárolni maguknak mindenféle profilú játékost, a válogatottban abból főznek a szövetségi kapitányok, amit a kamrában találnak. Ha nincs olyan támadód a tarsolyban, aki gólveszélyes és emellett beindulásokkal a mélységet is támadja, akkor egyszerűen ez van, hiánycikk. Félreértés ne essék, Marokkó erőn felül teljesítve, kiváló csapatokon küzdötte át magát, semmi sem von le az érdemeikből, de Zijesék ellenfeleiből a franciákig ez az előbb taglalt faktor mind hiányzott. A portugálok, a spanyolok, a kanadaiak, a belgák és a horvátok sem tudták ilyen módon zavarba hozni őket.

A második ok már maga Walid Regraui edző, illetve a labdarúgók teljesítménye. Annyira kompakt, pontos, összehangolt és fizikális csapatmunkát mutattak be, hogy a tervük tökéletesen működött. Mindenkit beszorítottak a pálya közepére, majd ott elnyomták őket.

A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en
Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
BelépekMég nem regisztráltam