A futball egyenlőség iránti elkötelezettsége ezen a világbajnokságon sok szempontból zavarba ejtő

A futball egyenlőség iránti elkötelezettsége ezen a világbajnokságon feltétel nélküli és sok szempontból zavarba ejtő. Statisztikák, amikből nem következik szinte semmi.

A futball az egyenlőség és a demokrácia terepe. Legfőbb vonzereje és esszenciája éppen az, hogy a labdát kizárólag a spicc és a rüszt, finomabb mozdulat esetén a sarok és az oxi, magas labdánál a mellkas és fej érintésének vektora érdekli, a testrész tulajdonosának bőrszíne, vallása, nemi identitása hidegen hagyja. Amikor az egymás iránti tisztelet és tolerancia jelképeit kizárják a futball-világbajnokságról, akkor a foci egy fontos darabja előtt zárják be az ajtót.

A futball egyenlőség iránti elkötelezettsége ezen a világbajnokságon ennek ellenére feltétel nélküli és sok szempontból zavarba ejtő. Ez már a vb első két csoportfordulója utáni statisztikákból szűrhető le. A labdabirtoklási adatok megtévesztő erejéről sokat tudunk, ismerjük a kontrára, gyors támadásokra építő együttesek – a labdajáratással dominanciára törekvő csapatok győzelmi esélyeinek csökkentésére irányuló – gyakran sikeres módszereit, tudjuk, hogy a hátrányba kerülő felek labdabirtoklása gyakran megugrik,

ez pedig erősen megtévesztővé teheti a számokat.

Ennek ellenére a 2014 nyarától 2019 júniusáig lejátszott Bajnokok Ligája-meccseken (egy portugál statisztikusok által készített kimutatás szerint), ha volt különbség a labdabirtoklásban a pályára lépő felek között, és nem döntetlen eredmény született, 63,2 százalékban győzött az aktívabb fél. Azaz a labdabirtoklás a nyertes kiléte szempontjából is meghatározó mutatónak bizonyult. Ennek a vb-nek az első két fordulója után – azaz a teljes torna felét követően – a labdával többet bíbelődő csapatok 13-szor, a passzívabbak 10-szer nyertek (volt még 9 kilenc döntetlen is), az eltérés kicsi, ha nem is hibahatáron belüli: 56,5 százalék a 43,5-lel szemben.

Nem baj ez, hiszen most már jó néhány éve létezik egy sokkal megbízhatóbb iránymutató, a várható gólok száma, vagyis az xG. Az aztán biztosan csak enyhén torzító tükre a végeredményeknek, azaz tekinthető mérvadó adatnak – gondolhatja a statisztikai kapaszkodót kereső futballbarát. Kapaszkodónak kapaszkodó, mint az fogantyú, amelyik indokolatlanul csúszkál a buszok tetővel párhuzamos, magasan futó rúdjain; tükörnek tükör, amely előtt Mickey Mouse áll, de benne Jerry látszik. Végül is van köze a végeredményhez, de csak hozzávetőleges. Huszonegy olyan mérkőzésnek akadt győztese, amelyen a tizedesre kerekítés után differencia alakult ki a várható gólok száma között, 12-szer a nagyobb adatot összegyűjtő, 9-szer viszont a másik fél nyert.

A gólok számán kívül – ami biztosan nyerő – elvileg ez az adat mondja meg a legnagyobb hatékonysággal a három pontot begyűjtő csapat kilétét, de csak 57 százalékban talált a vizsgált szakaszban ezen a világbajnokságon.

Pusztán ezeket a tényeket figyelve: a meccsen történtek szinte csak olyan kis mértékben befolyásolják a végső győztes kilétét, mintha azokat már egy mérkőzés előtti sorsoláson eldöntenék, de nevük a borítékból csupán a hármas sípszó elhangzása után kerülne elő.

Az xG-mutató jelentőségének finomított vizsgálata mégis csak segít, hogy ne kelljen szerencsejátéknak tekintenünk a futballt a vb-n. A furcsa helyzet ugyanis az, hogy az egymással mérkőző felek várható gólmutatói közötti különbség 2 egész alatt nem jelent semmit, fölötte viszont sokat. A kettő alatti eltérésnél 8-szor a magasabb, 8-szor az alacsonyabb xG-jű együttes nyert, a 2 fölötti differencia viszont már meghatározónak bizonyult: 4-szer a domináns fél győzött, és csak 1-szer az alárendelt szerepet játszó.

Felsóhajthatunk: mégiscsak számít valamennyit, hogy mit tesz egy csapat a sikerért, igaz, csak akkor, ha annyira meghatározó ezen a téren a különbség, mint a meccseknek mindössze 15 százalékán.

Ezek csak 32 mérkőzés adatai, így a labdarúgás egészére nézve nem alkalmasak következtetés levonására, de a válogatottak futballjáról akár árulkodó információknak is tekinthetők.

Segíthetnek megérteni talán azt is, hogy a magyar labdarúgó-válogatott miért képes az erősebb ellenfelek ellen felül, a gyengébbekkel szemben pedig alul teljesíteni. Hogy a futball kissé szokatlan esélykiegyenlítése igazságossá vagy pont igazságtalanná teszi-e a játékot, azt pedig mindenki eldöntheti ízlése szerint.

Csatlakozz a Sport24 közösséghez, mondd el véleményedet zárt Facebook-csoportunkban, és vegyél részt csak előfizetőknek elérhető exkluzív eseményeinken.

CSATLAKOZOM