Máté Gábor: Hibát hibára halmozok

Valószínűleg futballsznob vagyok, vagy előítéletes.  Vasárnap világossá vált a Marokkó–Belgiumon, hogy érdemes az afrikaiakat nézni. Marokkó simán lefocizta a mesterséges intelligencia által döntőbe jósolt belgákat. Hosszában fekve a kanapémon néztem a találkozót, úgyis belealszom érzéssel – főleg Hakimi és Zijes cipelte a hátán a csapatot –, de ritka lendületes meccset hoztak össze. Végig nyitva tartották a szememet.

Vártam a spanyolokat, beállítottam a mediaboxomat – hiszen Tartuffe előadásom volt –, kilenc óra húsz perckor meggyújtottam a délelőtt vásárolt adventi koszorúm első gyertyáját, benyomtam a play gombot, és várakozásomnak megfelelően óvatos első félidő után keserves döntetlent hoztak ki magukból a fiúk a németek ellen. Az élmény messze eltörpült a Marokkó–Belgiumhoz képest.

Nem aludtam el, mert vártam, hátha lesz valami, nem lett.

Csak meg ne bosszulja magát ez az óvatoskodás, hiába a 7-0 Costa Rica ellen, ha majd a szívós japánok, akik szintén nem esélytelenek a továbbjutásra, nem adják meg magukat. A sok Bundesligában edződött kamikáze nem fog megijedni, az biztos. (Láttam egyszer egy második világháborús dokumentumfilmet, álltak egy vonalban a repülőgép-anyahajón a halálba utazó, vágott szemű pilóták, ittak egy kupica szakét, aztán usgyi. Na, köszönöm szépen.) Ráadásul nem lesz ott a pályán Busquets és Gavi sem. Pihenteti őket a kapitány, sőt a veterán középpályásnak sárga lapja is van, nehogy összeszedjen egy újabbat, és akkor ki kell hagyja a negyeddöntőt – így okoskodik Luis Enrique. Ha ugyan eljutnak a negyeddöntőbe – így okoskodom én.

Hétfőn próbával telt a délelőttöm, de ha nem próbálok, akkor sem biztos, hogy nézem a szerbek meccsét. Mi lehet olyan nagyon jó egy Kamerun–Szerbia összecsapásban? Erre azt olvasom, hogy a vb legszórakoztatóbb találkozója volt. Nem vettem fel, hiába néztem meg késő este a gólokat, az már nem ugyanaz. És persze borítékoltam, hogy küzdelmes lesz a Dél Korea–Ghána, de hogy 0-2, azután 2-2, és pár perc múlva már 2-3, erre sem számítottam. Európai fölényességgel pillantgattam a tévékészülékre, de biztos voltam benne, hogy a Brazília–Svájc, aztán meg a Portugália–Uruguay lesz a vitathatatlan csúcsa az estémnek. Nem beszélve arról, hogy semmi dolgom, szépen leülök a kényelmes fotelomba, és átadom magam az élvezetnek. Ehhez képest – gondolhattam volna, hogy a svájciak bunkerfocit játszanak majd – a leragadó szememet igyekeztem nyitva maradásra ösztökélni. Végre a második félidőben született szépnek mondható támadásból egy Vinicius Jr.-gól, az egyik brazil, talán éppen Richarlison cipőjének az orra a támadás elején lesen volt. Két percig nézegették a VAR-szobában az eseményt, és ha ilyen sokáig keresnek valami hibát, bizonyosan meg is találják. Pont, mint amikor orvoshoz megy az ember, valamit biztos találnak. Kicsit jobb lett az egész, és Casemiro tényleg szépen eltalált egy labdát a tizenhatoson belül, azzal nyert Brazília. Mondhatni, helyreállt a világ rendje, annyiból mindenképp, hogy legalább nem Svájc.

Na, de majd a portugálok, illetve inkább Uruguay, ha már választani kell.

Az előző meccsükön a luzitánoknak azt, ahogy Diego Costa nagyképűn maga elé gurította a labdát, és majdnem gól lett belőle, finoman szólva mázliként könyveltem el. És erre – na jó, volt egy B. Fernandes-beadásos kapuba jutás, ami kis híján hozzáért Ronaldo hajához – egy meglehetősen vitatható tizenegyessel bebiztosíthatták a továbbjutásukat. Portugália hatpontos, csupa magasan jegyzett focista, és a válogatott rendre bosszantó meccseket játszik (évek óta.) Az uruguayi védőnek Fernandes kiosztott egy kötényt, oké. Erre ez a fehérmezes fiú lezuttyant a fűre, és hogy ne essen nagyot, tompított. Az egész csapat pechjére a két lába között utat találó labda beleakadt az így kitámasztott kezébe. Hol volt itt szándékosság? Hiszen szegény nem számított arra, hogy kötényt kap, ha számított volna erre, akkor összezárja a lábát, de nem számított rá, hát egyensúlyát vesztve leült, és hogy ne fájjon a földre esés, hátra tette a kezét. Hova máshova tehette volna?! Na, mindegy. Fernandes a szokásos bakugrásával tényleg belőtte a tizenegyest és tényleg majdnem lőtt még egyet és az is tény, hogy ez az Uruguay, ha még kedd hajnalig játszottak volna, se rúgott volna gólt.

Szóval jó, menjenek tovább a portugálok és kész!