Nem úgy indult, hogy 310 tétmeccsen áll majd a kapuban. Hatvan évvel ezelőtt Tatabányán hiába vonult vissza Grosics Gyula, helyettese, Rapp Imre megint csak cserekapus maradt, mert dr. Lakat Károly edző az egész évadban – egy mérkőzés kivételével – Gelei Józsefre bízta a háló őrzését.
Amikor Grosics elköszönt, a Rappan Kupa nyári mérkőzésein én védtem, s az Ajax 2-1-es amszterdami legyőzése alkalmával, azt hiszem, életem legjobb napját fogtam ki
– emlékezett a kárvallott. – Aztán megsérültem a Nimes elleni találkozón.”
Nem mellesleg: Tatabányán szintén 2-1 volt az Ajaxszal szemben a magyar csapat javára, akkor is Rapp állt a kapuban.
Mégis kizárólag Salgótarjánban került a csapatba. A mérkőzés 0-0-val zárult, ez volt a 89 találkozó egyike, amelyen a már fiatalon is kopaszodó kapus nem kapott gólt.
Miután ette eleget a tartalékok keserű kenyerét, 1965-ben úgy döntött, átigazol Pécsre. Közben azonban végre rámosolygott a szerencse. Szentmihályi Antal és Varga László, a Vasas két kapusa azzal fordult az angyalföldi klubvezetőkhöz: mondják meg, melyikük lesz az első számú „portás”, mert a másik elszerződne a piros-kék csapattól. Az elöljárók nemhogy kidobták a két játékost, hanem elhatározták, hogy egyikük sem utazhat a Vasas akkoriban szokásos téli dél-amerikai túrájára.
A helyükre kölcsön kérték az MTK-tól Kovalik Ferencet – ő korábban amúgy is angyalföldi volt –, valamint a Pécstől Rappot.
Ez óriási esélyt kínált, hiszen 1965-ben, majd 1966-ban (veretlenül) a Vasas nyerte a bajnoki címet;
A piros-kékek meg is akarták tartani, és persze ő sem bánta volna, ha végül a fővárosi nagy csapatban köt ki, de a Pécs Dózsa-gárda, azaz belügyi együttes volt, és a BM-ben kijárta, hogy a frissen igazolt kapus ne mehessen tovább a Vasashoz. A klasszisokkal zsúfolt Angyalföldön pedig még az 1964-ben Eb-bronzérmes és olimpiai bajnok Szentmihályihoz sem ragaszkodtak, a hozzá képest az idő tájt nyeretlen Rappért meg pláne nem vállaltak balhét.
Meglehet, ha akkor Mészöly Kálmán, Berendy Pál, Ihász Kálmán, Mathesz Imre, Machos Ferenc, Farkas János klubtársa lesz, akkor akár ötvenszer véd a válogatottban. Igaz, a végül a piros-kékek kapujába álló Varga egyszer sem volt válogatott… (Szentmihályi közvetlenül azután, hogy levették a dél-amerikai utaslistáról, közölte: azon az áron is Újpestre megy, hogy ki kell várnia egy évet. Akit ugyanis nem adtak ki, az – a korabeli átigazolási szabályok szerint – nem tehetett mást, tizenkét hónapig tétlenül rostokolt.)
