Roberto Mussi megcsinál egy cselt a tizenhatos jobb oldalánál, majd lövés helyett visszagurít. Roberto Baggio érkezik, és végtelen precizitással lő, a laposan surranó labda pont elkerüli a blokkolni igyekvő Augustine Eguavoen lábát, kikerüli a vetődő Peter Rufai kezét, majd megpihen a jobb sarokban. Egy percen múlott, de hiába játszott ember- és gólelőnyben Nigéria, kiengedte a győzelmet a kezéből a favorit Olaszország ellen – majd el is vérzett a hosszabbításban. Az 1994-es világbajnokságon szerepelt „Szuper Sasok” végzete megannyi, vb-t megjárt afrikai csapaté: óriási potenciál, időnként lenyűgöző játék, ám a plafont nem sikerül áttörni. Vajon Katarban változik-e a helyzet?
Van honnan előrelépni
Négy éve az afrikai együttesek (szokás szerint) nagy reményekkel érkeztek az oroszországi világbajnokságra, hogy aztán pocsék mérleggel már az első kör után mind hazamenjenek. A hírhedten rossz jós Pelé jövendölése (a brazil futballikon azt mondta, hogy 2000 előtt világbajnok lesz egy afrikai válogatott) nem jött be, de ez alighanem papírforma. A probléma nem is ott rejlik, hogy nem lett afrikai csapat világbajnok – a győztesek köre igen szűk, az öt legnagyobb európai futballhatalomra (Olaszország, Németország, Anglia, Franciaország, Spanyolország) és a három dél-amerikai nagyra, egyben mega játékosexportőrre (Brazília, Argentína, Uruguay) korlátozódik –, hanem, hogy
Pedig az elődöntősök listája már 24 nevet tartalmaz – igaz, kettő (Egyesült Államok, Dél-Korea) kivételével mind európai (18) vagy dél-amerikai (4). Egyszer Afrika is centikre volt attól, hogy csatlakozzon (2010-ben Luis Suárez gólvonalas kezezése, majd Asamoah Gyan büntetőjénél a léc fosztotta meg Ghánát Uruguay ellen az elődöntőbe jutástól), de az elődöntő továbbra is „vörös vonal” maradt a fekete kontinens képviselőinek.
Az afrikai válogatottak világbajnokságon nyújtott teljesítményét a legjobb indulattal is csak a stagnáló szóval lehet minősíteni. A sokáig perifériára szorított kontinens (1930 és 1966 között csupán egy mérkőzést vívtak az afrikai csapatok vb-ken, 1966 előtt pedig kollektív bojkottot kellett hirdetniük, hogy a FIFA később garantált helyet adjon nekik a tornán) az 1970-es évek végére kezdett belelendülni. Ha a ma használt, győzelmet 3 ponttal honoráló rendszerre konvertáljuk az eredményeket, akkor kiderül, hogy az afrikai csapatok három legjobb pontátlaga az 1978–1990 közti időszakból származik – az első felívelés periódusát ebben a tekintetben azóta sem sikerült meghaladni. Igaz, ekkoriban kevés afrikai válogatott gyűjtögette a pontokat. A legutóbbi három világbajnokságon – köztük az egyetlen afrikai rendezésűn – a földrész csapatai 52-ből csak 10 mérkőzést tudtak megnyerni, alig többet mint az ázsiaiak (8 győzelem 42-ből, százalékban kifejezve szinte ugyanannyi, 19,23 % Afrika, illetve 19,05 % Ázsia esetében). Az afrikai és ázsiai csapatok ugyanannyiszor (3-3) jutottak tovább a kieséses szakaszba a legutóbbi három tornán. A CONCACAF-zóna együttesei – tehát az észak-és közép-amerikai, valamint karibi válogatottak – mind Afrikát, mind Ázsiát felülmúlták eredményességben ebben a periódusban.