Borzasztóan indult a Premier League első szezonja: harminc éve, 1992. november 4-én az összes angol résztvevő elbúcsúzott az európai klubtornáktól. A Manchester United már az UEFA Kupa első fordulójában – két szerény gól nélküli döntetlennel, tizenegyespárbajban – kiesett a moszkvai Torpedóval szemben, aztán a BEK-ben a glasgow-i Rangers – dupla 2-1-gyel – bye, bye-t intett a Leeds Unitednak, ahogyan az UEFA Kupában a Kaiserslautern is a Sheffield Wednesdaynek (3-1, 2-2).
A legnagyobb megrázkódtatás azonban a Liverpoolt érte: a Bruce Grobbelaart, Steve McManamant, Jamie Redknappet, Ian Rusht bevető Mersey-parti csapatot – amelyben Kozma István tartalék volt – Moszkvában 4-2-re, Angliában 2-0-ra lesimázta a Szpartak.
A brit klub óvott, mert szerinte az az év nyarán a németországi Oldenburgból hazatért Mihail Ruszjajevnek nem volt játékengedélye, azaz a cserejátékos nem szerepelhetett volna, ám a renomé megmentésére tett szánalmas kísérletet az UEFA elutasította.
Az együttes úgy nyerte meg 1992-ben az első orosz bajnokságot, hogy Az év csapatába hét játékost is delegált. A legjobb tizenegy így festett: Csercseszov – Hlesztov, Szkljarov (Dinamo Moszkva), Kolotovkin (CSZKA Moszkva) – Karpin, Onopko, Popov, Kobeljov, Tetradze (az utóbbi kettő Dinamo Moszkva) – Pjatnyickij, Radcsenko. (Ahol nem tüntettük fel a klubot, ott Szpartak-labdarúgó szerepelt.) Az esztendő legkiválóbb orosz labdarúgójának Viktor Onopkót választották, a válogatott keretben hemzsegtek a Szpartak-futballisták, akik közül Vlagyimir Beszcsasztnih tizennyolc, Dmitrij Radcsenko húsz, Dmitrij Hlesztov huszonegy esztendős volt.
Sztanyiszlav Csercseszov, a kapus már a huszonkilencediket taposta, de ragyogó formában védett, az 1992-ben elhódított orosz kupában a legjobb nyolc és négy között, valamint a döntőben egyetlen gólt sem kapott (a nyolcaddöntőben is csak egyet). Akadt ennél nagyobb szériája is, a Szpartak 1989-ben elnyert szovjet bajnoki címe idején harmincból tizenhét meccsen érintetlen maradt a hálója, és az egész évadban mindössze 21 gólt szedett be.
Kettejük akciójából szerzett vezetést a Szpartak, majd Radcsenko finoman megjátszotta Andrej Pjatnyickijt, és a Beatles városában sok mindent lehetett hallani, csak a yeah, yeah, yeah-t nem…
