Ötven éve az atlaszt nézegettük, merre lehet az a Sztara Zagora. Valahol Bulgáriában – ennyit tudtunk róla, mert az UEFA Kupa-sorsolás után ez jelent meg a sportújságban: Beroe Sztara Zagora (bolgár)–Honvéd.
Aztán a kispestiek sima hármast kaptak az ismeretlentől.
Képzeljék, miként bámultak néhány héttel korábban Bécsben. Az első fordulóban ugyanis a bolgár csapat 7-0-ra verte az Austriát. A 90 Minuten című osztrák lap azt írta: „A bécsieket szó szerint lemészárolták.” A Kurierban ez állt:
Szörnyű volt még nézni is, mintha a bolgár felnőttek osztrák ifikkel játszottak volna.
Pedig a bécsi együttes felvonultatta a nyolcszoros bajnok, hatszoros osztrák kupagyőztes, 55-szörös válogatott, 1978-ban KEK-döntőt játszó Robert Sarát; a lila-fehérekkel hétszer bajnok, négyszeres kupagyőztes, hetvennyolcban szintén KEK-döntős, hatszoros válogatott Karl Daxbachert; az FC Bruges-zsel 1976-ban UEFA Kupa-, majd 1978-ban – Kű Lajos társaként – BEK-finalista, 25-szörös válogatott Eduard Kriegert; vagy a nemzeti együttesben 28-szor szereplő Helmut Köglbergert.
E klubhősöket szégyenítette meg Petko Petkov, aki öt gólt ért el a hétből. Összesen héttel szomorította el a bécsieket, mert a mindössze két és fél ezer néző előtt megrendezett „visszavágón” (3-0) újabb kettőt szerzett.
Mi már valamelyest ismertük, mivel Atanasz Mihajlov helyett a szünetben becserélték az 1971 májusában rendezett bolgár–magyar Eb-selejtezőn (3-0), és ő lőtte a házigazdák második gólját a Rothermel – Fábián, Páncsics, Vidáts, Juhász Péter – Dunai III, Kocsis Lajos, Zámbó – Fazekas, Albert, Kozma kezdő tizeneggyel kivonuló honfitársaink ellen. Ez volt az a meccs, amely után Hoffer József – aki két szerepet játszott nem egy gázsiért, azaz egyszerre irányította az MTI sportosztályát, valamint a válogatottat – felhívta távirati irodai titkárnőjét, és azt diktálta neki: „Lemondott Hoffer József szövetségi kapitány.”
Egyéb emlékezetes esemény is történt aznap Bulgáriában. Az utánpótlás-válogatottak meccsét Nicolae Rainea, az utóbb három világbajnokságon és a BEK 1983-as döntőjében bíráskodó, „a Kárpátok mozdonyaként” emlegetett román sporttárs addig vezette, amíg a vendéglátók nem lőttek gólt: Borisz Sztankov a 97. percben emelt a Lévay – Török Péter, Salamon, Bálint, Horváth – Kocsis István, Pintér, Tóth András (Tóth Bálint) – Szabó Sándor, Máté, Nagy László összetételű magyar fiatalok hálójába (1-0).
Hoffer helyére az 1967-ben kifúrt Illovszky Rudolfot rendelték hatalmi szóval, jóllehet ő már elszerződött a görög Pierikosztól a Zaragozához. Kinevezése, a parancsuralmi jelleg ellenére, futballtörténelmi jelentőségűvé vált, hiszen vezényletével jutott ötven évvel ezelőtt – mindmáig utoljára – az Európa-bajnokság legjobb négy csapata közé és olimpiai döntőbe a magyar válogatott.
Az meg további unikum, hogy a gólszóró Petkovot a másodosztályból válogatta be Vaszil Szpaszov bolgár szövetségi kapitány, a Beroe Sztara Zagorát ugyanis 1970-ben, a Levszki Szófia elleni bajnoki mérkőzésen kitört nézőtéri botrány miatt kizárták az élvonalból. A csapat aztán nemhogy rögvest visszakapaszkodott a második ligából, de hetvenegyben érmet nyert (harmadik lett) a legmagasabb osztályban.
