Foci sport24

A bravúrok után jöhet a Rossi-csapat metamorfózisa: esély, de veszély is lehet az Eb-selejtező

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
Bravúros volt a magyar labdarúgó-válogatott 2022-es Nemzetek Ligája-szereplése, amely kis híján a négyes döntőbe repítette a csapatot a sorozatban, és amelynek köszönhetően az első kalapba került a 2024-es Európa-bajnoki kvalifikáció sorsolásán. Ez nagyon jó esélyt biztosíthat a pótselejtező nélküli kijutásra, ám veszélyeket is rejthet magában: a válogatottnak el kell hagynia a „kisebb” csapat komfortosnak bizonyuló szerepét, és valószínűleg a játékán is változtatnia kell.

Annak ellenére, hogy az Olaszország elleni Nemzetek Ligája-mérkőzés kedvezőtlen végeredménnyel zárult (0–2, az olaszok jutottak a négyes döntőbe, holott a mieinknek az iksz is elég lett volna a fináléhoz), a Puskás Arénában ünnep volt a kedd este. Az olasz himnusz alatti ütemes taps – hasonlót még nem nagyon hallhattunk korábban – Marco Rossinak is szólt, a szurkolók a válogatottságtól búcsúzó csapatkapitányt, Szalai Ádámot éltették, a vereség után a többség a helyén maradt ünnepelni a Nemzetek Ligája elitjében erőn felüli teljesítményt nyújtó, tíz ponttal záró magyar csapatot. Még morgolódás se nagyon volt, legfeljebb annyi, hogy egy tizenegyest kaphatott volna esetleg a válogatott, no meg Gianluigi Donnarummának nem feltétlenül kellett volna ennyire bizonygatnia, hogy a világ (egyik) legjobb kapusa.

Vereség után nem ezt szoktuk meg.

A sorsoláskor valószínűleg kinevettük volna azt, aki állítja: a magyar válogatott tíz pontot szerez, legyőzi kétszer (ráadásul idegenben 4–0-ra!) Angliát, egyszer Németországot, és az utolsó mérkőzésre úgy futhat ki, hogy nem a kiesés elkerüléséért vagy a „becsületpontokért”, hanem a továbbjutásért játszik.

Meg kell szoknunk, hogy Rossi együttese erőn felül teljesít.

Míg Rossi kapitányságának első (fél) éve leginkább a stabilizálásra ment el, azt követően megkérdőjelezhetetlen az előrelépés. Horvátország ellen 2019-ben már jött egy bravúr, ám a walesi vereséggel elszállt a közvetlen Eb-kvalifikáció esélye. Szerencsére a Nemzetek Ligája kiskaput kínált, és 2020-ban Rossi válogatottja besétált azon, nem mellesleg kitűnően teljesített az új NL-kiírásban, és feljutott a legjobbak közé. A 2021-es Eb-n már a legnagyobbak ellen is jöttek a bravúrok, látszott, a válogatott képes megizzasztani mégoly erős ellenfeleket is. A 2022-es évben már a nagyok levadászása következett. A válogatott történetében most először fordult elő, hogy a nemzeti csapat két korábbi világbajnokot is legyőzött, a Rossi-érában a közvetlen elittel vívott mérkőzések mérlege 4 győzelem, 4 döntetlen, 5 vereségre változott. Ezt bármely válogatott elfogadná az Anglia, Franciaország, Horvátország, Németország, Olaszország, Portugália alkotta hatos tagjaival szemben.

Mohos Márton / 24.hu A magyar–olasz Nemzetek Ligája-mérkőzés után a Puskás Arénában.

Marco Rossi együttese óriásölővé változott. Az érződik, hogy a szövetségi kapitány és csapata szinte lubickol ebben a szerepben: nincs „játékcsinálási” kényszer, általában a jóval erősebb keretű, kizárólag topligás, sokkal értékesebb játékosokkal felálló ellenfelek diktálják a tempót, lépnek fel kezdeményezően. A magyar válogatott meg egyre jobban érzi és tudja, hogyan kell a megnyíló réseket kihasználni. A WyScout adatai szerint a magyar csapatnál (37,6 %) csak a cseh (35,1 %) birtokolta kevesebbet a labdát az NL elit osztályában, a letámadás intenzitását mérő PPDA-mutató szerint ez a két együttes a legkevésbé agresszív, ugyancsak ez a kettő juttatja el a legkevesebb labdát a támadóharmadba, és a tizenhatoson belüli labdaérintések száma is alacsony.

Ugyanakkor az együttes hatból háromszor felülmúlta ellenfelét a kialakított helyzetek minőségét tekintve (xG), lövéseket tekintve a középmezőnyben van, a kaput eltaláló kísérletek arányában meg éppenséggel listavezető NL-divíziójában.

A válogatott tavaly vérszagot fogott, és most már limitálni tudja elit ellenfeleinek helyzetkialakítását, ugyanakkor támadásban egyre erősebb.  Olyan csapat lett, amely ellen utálhatnak játszani a prominens válogatottak. Mintha a holland legenda Johan Cruyff paradox aforizmája („Az olaszok nem tudnak legyőzni bennünket, de mi ki tudunk kapni tőlük”) a jelenlegi magyar válogatottra is alkalmazható lenne. A magyar tizenegy nem fogja lefocizni nagyon erős ellenfeleit, ám elég jó ahhoz, hogy a válogatott futball krémjéhez tartozó csapatok is belelépjenek a késbe ellene. Ez valóban olaszos vonás.

Érdemes megnézni, hogy miként változott 2018 (Georges Leekens rövidke kapitányi időszaka meg a Rossi-éra kezdete) és 2022 között az xG, illetve az ellenfél helyzeteinek minőségét mérő xGA. A magyar válogatott évről évre magasabb színvonalú ellenfelekkel meccselt, ahogyan lépegetett feljebb a Nemzetek Ligájában, 2022-ben már mérkőzései többségét a közvetlen elit tagjaival vívta, és az xGA-átlag mégis csak 0,75, ami igen jó. Az xG-ben tapasztalható idei visszaesést az ellenfelek kvalitása indokolja. A 2019/20-as NL-kiírás C-ligájában 10 pontot szerzett válogatottunk, 2020/21-ben a B-ligában 11-et, 2022/23-ban az A-liga tagjaként ugyancsak 10-et. Az eredményesség ugyanolyan, csak éppenséggel a szint egyre magasabb.

Made with Flourish

Válogatottunk 2021-ben öt találkozót játszott elit ellenfelekkel szemben, mérlege 0–3–2, góljainak száma 4, lövéseinek száma 29 volt. 2022-ben hat ilyen mérkőzésen a mérleg 3–1–2, a szerzett gólok száma 8, a lövéseké 58. A különbség szembetűnő.

Szembetűnő az is, hogy a csapat szinte verhetetlen, ha megszerzi a vezetést.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Olvasói sztorik