Véronique Rabiot, a tökös tyúkanyó a kakasok között

Másodpercekkel azután, hogy a 2021-es Európa-bajnokságon kiesett a francia válogatott, a közvetítés kamerája a csalódott francia szurkolókat mutatta. Egy középkorú nő tűnt fel, 14-es, Rabiot-mezben, a táskáját igazgatta, fejben viszont érezhetően máshol járt. Előtte a sorsfordító tizenegyest kihagyó Kylian Mbappé testvére, Ethan ácsorgott, mellette több rokona. A nő feldúltan hozzájuk hajolt, valamit odaszólt, ujjaival közben maga felé mutogatott. Táskáját aztán hóna alá csapta, majd egy darabig egyedül toporgott tovább.

A nő Adrien Rabiot édesanyja volt, Véronique Rabiot. A beszámolók szerint azt mondta, hogy ideje lenne „jól megnevelni a fiút”, és hozzáfűzte, hogy Mbappé nem egy nagy játékos, hanem csak egy gyerek, aki jó játékosnak gondolja magát.

Véronique Rabiot egy jelenség. Nemcsak azért, mert a túlbuzgó focistaszülők karikatúráját testesíti meg, hanem mert egyben a fia ügynöke is. Akiről az a kép alakult ki, hogy fia érdekében gátlástalanul nyomul, harácsol, mindenbe beleszól és anyatigrisként védi kicsinyét. Olyannyira, hogy azzal el is kényeztetni a kölykét.

Adrien Rabiot pedig egy furcsa szerzet. Franciaországban régen abból volt botrány, hogy Eric Cantona „szarzsáknak” nevezte a francia szövetségi kapitányt, vagy Nicolas Anelka egyenesen az anyjába küldte vezetőedzőjét. Rabiot nem közösült kiskorú prostituálttal és szexvideóval sem zsarolta a társát. A bűnei közé sorolható, hogy többször is lemaradt megbeszélésekről, rossz helyekre tett lájkot, a Manchester United elleni történelmi lebőgés után diszkóba ment, kiállt az edzőjét lebuzizó Serge Aurier mellett, és a 2018-as világbajnokság előtt nem akart a tartalékosok között készülni a válogatottal.

Éretlen, flegma, kezelhetetlen játékos, vagy egy elkényeztetett gyerek, aki nem lát tovább a saját köldökénél?

Nem mondhatni, hogy a család kiváltságos lett volna. Rabiot beceneve „Le Duc” (a Herceg), esélyesen vékony testalkata, jófiús arca és hosszú loknijai miatt – még sincs köze Versailles-hoz. Rabiot Val-de-Marne-ban és Créteilben nőtt fel, egy panelrengetegben, az igazi francia külvárosi banlieu-ben. A szomszédaik mali és szenegáli bevándorlók voltak. Anyja, Véronique mediátorként és könyvtárosként dolgozott, a legtöbben mégis háztartásbeliként emlékeznek rá, aki három fiút is felnevelt: a legidősebb katona lett, a másodikat a művészetek érdekelték, a harmadik pedig a sport felé fordult.

Azt szerettem volna, hogy vívó legyen

– mondta Adrien-ről. A fiát viszont a foci érdekelte, a Marseille-nek szurkolt és a helyiekkel játszott. Amikor nem vették fel az INF Clairefontaine akadémiájára, a Manchester City egyik játékosmegfigyelője csapott le rá.

„A francia megfigyelőnk szerint Adrien édesanyja nagyon el akarta hagyni Franciaországot és Angliába akart menni, személyes okokból… Mondjuk úgy, a házassága miatt. London túl közel volt Párizshoz. Manchesterben látta a jövőt” – emlékezett vissza rá a City alkalmazottja. Véronique addigra elvált férjétől, kimentek. 6 hónappal később mégis hazatértek. Állítólag túl sok kérése volt, vagy ahogy ott mondják: „high maintenance” volt.

Rabiot egy dél-francia kitérő után a Paris Saint-Germain akadémiáján kötött ki. „Poupou”-t – Carles Puyol hajkoronája után szabadon – Carlo Ancelotti 2012-ben dobta a mélyvízbe, 17 évesen már a felnőttek között játszott, profi szerződést kapott, majd Mikel Arteta rekordját is megdöntötte: Rabiot lett a legfiatalabb PSG-játékos, aki Bajnokok Ligája-mérkőzésen kezdőként lépett pályára.

A futball világában láttunk már összetartó családokat, klánokat és a pereputtyal mindenhova együtt utazó kisközösségeket. A Rabiot család viszont nem egy klán. Csak az ő kapcsolatuk van, ahol anya és fia szinte szimbiózisban él egymással. Amikor Adrien a Juventushoz került, anyja a szomszédos lakást vette ki. A játékos még párizsi karrierje idején azért nem utazhatott a csapattal Dohába, mert a klub nem akarta fizetni az anyja elszállásolását.

Az sem véletlen, hogy Rabiot az anyja vezetéknevét viseli. Apja, Michel Provost 2007-ban olyan súlyos agyvérzést szenvedett, hogy évekig „bezártság-szindrómában” (locked-in syndrome) élt. Teljes testére lebénult és csak a szemhéjaival, a pislogásán keresztül tudott kommunikálni. Adrien ekkor 11 éves volt. Az esetet olyannyira nem verték nagy dobra, hogy sokáig még a csapattársai sem tudtak a család helyzetéről. 2011-ben egy Auxerre elleni barátságos mérkőzés alkalmával jelentek meg a nyilvánosság előtt, sem előtte, sem utána nem mutatkoztak többet együtt. Apja később, 2019-ben elhunyt.

Véronique Rabiot úgy látta el mozgásképtelen exférjét, hogy közben három fiút kellett felnevelnie. Hogy ez mennyire hagyott nyomot az igazságérzetén, és mennyire kovácsolta egy állhatatos asszonnyá, csak ő tudhatja. Amikor Adrien Rabiot nem akarta meghosszabbítani a szerződését a PSG-vel, a klub keményebb hangnemre váltott: a játékost leküldték az ifik közé, később fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene.

Hogyne, aztán jön a száraz kenyér, a víz meg a tömlöc

– fakadt ki Véronique, aki a francia Sportminisztériumhoz fordult segítségért. Az ügyből per lett, melynek végén a Rabiot családnak adtak igazat.

Véronique Rabiot-t három tényező teszi egyedivé:

• nő,
• a fia ügynöke,
• a végletekig az ügyfele érdekeit képviseli.

Saját bevallása szerint hallott már egyet s mást a tesztoszterontól fűtött közegben, talán emiatt is alakult ki benne, hogy szinte mindenkivel ugyanúgy beszél. Előfordult, hogy egy Bayern München elleni meccsen a Mbappé- és Neymar-klánnal tartózkodott egy lakosztályban, és francia nyelven sem fogta vissza magát. Volt, hogy a Francia Labdarúgó Szövetség elnökét, Noel Le Graetet egyenesen hazugnak nevezte. „Egyáltalán nem érdekli a tekintély. Nem fél a rá csapódó ajtóktól. Ha szeretik, oké. Ha nem szeretik, nem érdekli. Ő csak halad előre. Le Graet vagy Nasszer El-Khelaifi, az ő szemében mindenki ugyanolyan. Semmi sem fontosabb a fia sorsánál.”

Azt pedig mégsem lehet felróni neki, hogy az ügyfele érdekeit képviseli, mint ahogy azt tenné bármilyen magára is adó ügynök.

De hol van a határa a túlbuzgóságnak? Mikortól káros a gátlástalanság?

Véronique Rabiot bizonyára tud nyers és goromba lenni, aki még a fia hivatalos fotózásakor is a háttérben tesz fel kérdéseket, mégsem fűződnek a nevéhez sötét ügyek. Nem tudni kenőpénzekről és edzőknek küldött aranyórákról. Mino Raiola is lehet, hogy újraértelmezte a futballügynökök szerepét, mégsem tartotta vissza attól, hogy 2019-ban három hónapra eltiltsák bárminemű üzletviteltől. Rabiot anyjánál még nem hajtottak végre házkutatást, mint ahogy tették a hatóságok Jorge Mendes otthonában. Egy ügyfele van, a fia, senki más.

Véronique Rabiot nagyon keveset szerepel, szinte nincsenek videók róla, interjút is csak nagyon ritkán ad. A szelektálás tudatos stratégia: egy ismerőse szerint abban hisz, hogy a népszerűséghez nincs szükség a média segítségére, ugyanakkor megbújik mögötte egy kis paranoia és önérzet is. Amikor fia a Juventushoz szerződött, még a repülőgépről kiszúrta, hogy újságírók várják a kifutópályán, ezért megtiltotta fiának, hogy leszálljon a gépről. Később kiderült, hogy a klub médiás emberei voltak.

A Mbappé családdal való összezördülés után azzal védekezett, hogy „maguk, ott a médiában, mikor fogják már elmondani végre az igazságot Adrienről 2018-ból?” Véronique maga is elismerte, hogy nem keresi a kapcsolatot.

Azt gondolom, hogy azért ilyen rossz a megítélésünk, mert nem beszélünk eleget a médiával. Emiatt aztán darálnak minket. De vastag a bőr a képemen. Senkinek semmit nem kell bizonyítanom. Nincs kedvem felfedni magam, ahogy Adriennak sincs. Ő focizni akar, ez a szenvedélye, diszkrét életet akar élni. Senkinek sem kell magyarázkodnia.

Véronique Rabiot-t szokták könyörtelen tárgyalópartnerként ábrázolni, de erről megoszlanak a vélemények. A PSG-nél olyannyira nehezen ment az egyezkedés, hogy egy idő után kijelentette, nem hajlandó az akkori igazgatóval, Olivier Létang-nal beszélni, mert annak nem volt komoly futballkarrierje. 2014-ben úgy volt, hogy az AS Romával már szinte mindenben megegyeztek, amikor a klub sportigazgatójával, Walter Sabatinivel leálltak a klub parkolóházában beszélgetni. Véronique az utolsó utáni pillanatban bedobta, hogy szeretne a Roma akkori edzőjével, Rudi Garciával is szót váltani. Sabatini annyira megsértődött a kérésen, hogy faképnél őket.

A legutóbbi átigazolási időszakban olyan hírek keringtek, hogy a Manchester United azért nem tudta megszerezni Rabiot-t, mert „obszcén” bért követelt. Egy bennfentes olasz újságíró szerint viszont „a kéréseiben nem volt semmi őrültség. Eltúlozzák a dolgot. Kevesebbet kért, mint amennyit egyes játékosok keresnek jelenleg a Unitednél.”

Rabiot anyjának negatív ügyei mindig hangosabbak voltak, mint a melegszívűbb gesztusai. 2019-ben, amikor Alfortville fociklubja is összetűzésbe keveredett a helyi önkormányzattal, ő maga is beállt a tüntetők közé. Amikor a televízióban elkapott egy riportot az európai játékosszabályozás emblematikus alakjáról, az azóta anyagilag kisemmizett Jean-Marc Bosmanról, az eset annyira megérintette, hogy írt neki egy 12 ezer eurós csekket. A legtöbb klubnál úgy beszélnek róla, mint egy anya, aki mindent megtesz a gyerekéért és aki egyből segített, ha tudott. Csak amikor lehetett, inkább maga vette át a gyeplőt és a kissé faragatlan stílusában mindig elment a falig.

Hogy a saját fiát mennyire sikerült „jól megnevelnie”, arról érdemes meghallgatni, mit mondott Pierre Mankowksi, Rabiot korosztályos válogatottbeli edzője.

Mindig utolsónak érkezett. Sosem érkezett pontosan a megbeszélt pillanatban, de nem is öt perccel előtte. Ha késett, az nem volt több tíz másodpercnél. Utolsóként érkezett, amikor már mindenki ott volt. Nem tudom, hogy ez valami játszma-e, vagy csak súrolja a provokáció határát. Amikor szóvá teszed, udvariasan elnézést kér, majd később újra megcsinálja. Nem tudom, hogy ebből milyen tanulságot lehet levonni.