Foci sport24

Milyen szörnyű csalódás volt, csak ezüst jutott futballban az 1972-es olimpián

Peter Robinson / EMPICS / Getty Images
Peter Robinson / EMPICS / Getty Images
Éppen ötven éve Várady Béla hiába szerzett vezetést, Kazimierz Deyna fordított az olimpiai futballtorna magyar–lengyel döntőjében (1-2). Itthon azt érezték, ami a Sun címoldalán virított 1973 októberében, miután a lengyelek kiejtették az angol csapatot a vb-selejtezőn: „A világ vége”. Ma már az a müncheni vereség édesebb a porcukornál.

Magyarország 1972-ben még futballnemzet volt, válogatottja nem a selejtezőcsoportban, hanem az Európa-bajnokságon szerezte meg a negyedik helyet, az FTC UEFA Kupa-elődöntőt vívott, és csak két kihagyott tizenegyes miatt nem lett finalista, a Honvéd, Újpest, Vasas hármas pedig nem a Felcsút, a Kisvárda vagy a Mezőkövesd mögött kullogott, mert telt házas pesti kettős rangadókon felnőttjátékos és szurkoló azt sem tudta, merre van Felcsút, Kisvárda és Mezőkövesd.

Még a lengyelek sem érdekelték különösebben a labdarúgás hazai híveit. Nagyjából annyira tartották az örök barátokat, amennyit az 1972. augusztus 21-én megjelent hír tartalmazott: a Fatér – Vellai, Molnár, Sándor, Hunyadi – Gulyás, Kandi – Bartos (Kelemen), Németh, Szurgent, Vízi összetételű Csepel 1-1-et ért el Krakkóban a lengyel olimpiai válogatott ellen a korábbi ferencvárosi Németh Miklós góljával.

Kapcsolódó
„Anya! Neveld fel a lányomat! Akkora a baj, lehet, hogy soha többet nem tudunk hazamenni”
Hat legendás magyar sportoló eleveníti fel, hogyan élték meg ötven éve, 1972. szeptember 5-én, amikor a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet tagjai 11 izraeli sportolót öltek meg a müncheni olimpián.

Adalék az akkori színvonalhoz: Németh 1971 nyarán, a spanyolországi Elchében rendezett nemzetközi tornán négyet vágott be Puskás Ferenc edző három hónappal korábban BEK-döntős Panathinaikoszának az FTC 6-1-es hengere alkalmával. Aznap az Újpest Huelvában 3-1-re legyőzte a Real Madridot, amelyhez Puskásnak szintén volt némi köze.

A lengyelekkel szemben 1972-ig 16 győzelem és egy-egy döntetlen, valamint vereség szerepelt a válogatott mérlegében.

Hazánkban így fel sem merült, hogy a lengyel együttes az ötkarikás torna döntőjébe juthat. S maga az olimpia sem tartotta lázban az országot, mármint a labdarúgást tekintve nem, hiszen mindenki tudta: a nyári játékokon legföljebb a keleti blokk vonul fel a legjobb futballistával, a nyugatiak és a dél-amerikaiak első vonala hanyagolja rendezvényt.

A béketábor tagjai sem mindig szerepeltették az első csapatot, honfitársaink például a megerősített B válogatottal nyertek az 1964-es és az 1968-as olimpián is. A hatvannégyes tornán az A együttes Eb-bronzérmes törzsgárdistái közül Mátrai, Mészöly, Sipos, Sárosi László, Nagy István, Solymosi, Rákosi, Albert, Tichy, Fenyvesi sem játszott, és ide kell sorolni a kontinenstorna négyes döntőjéről sérülés miatt hiányzó Sándor „Csikart” és Göröcsöt is, míg 1968-ban távol maradt Mexikótól Tamás Gyula, Káposzta, Mátrai, Mészöly, Ihász, Mathesz, Solymosi, Göröcs, Rákosi, Molnár Dezső, Albert, Tichy, Farkas.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik