A magyar labdarúgó-válogatottnak a története során két, nagyon jellegzetes, a csapatot kitűnően megkülönböztető meze volt, ám különös módon mindkettő kiveszett a használatból. Az egyik most, úgy tűnik, feléled, és ez bele is illik az idén bemutatott válogatott retrószerelések sorába. Míg sok nemzeti együttes a kilencvenes évekhez nyúlt vissza, a magyar csapat kiszivárgott, majd a brit Adidas által ideiglenesen közzé is tett meze jóval régebbi tradíciót idéz fel: 1924-től 1969-ig nemcsak a futballistákon, hanem más sportágak képviselőin is rendre láthattuk a fehér alapon nemzetiszín keresztcsíkos dresszt, ami ezért ikonikussá is vált. Most is láthatjuk válogatottakon – nézzünk csak az éppen világbajnokságon vitézkedő női jéghokisok szerelésére –, ám a labdarúgópályára 53 év elteltével térhet vissza.
🇭🇺🔴⚪💚🆕 𝗛𝘂𝗻𝗴𝗮𝗿𝘆 2022 Away Kit Released: https://t.co/cZTDUNh88N
— Footy Headlines (@Footy_Headlines) August 29, 2022
A mezt a kereskedelmi leírása szerint a kifeszített szurkolói sálak inspirálták, ám ennél jóval érdekesebb a szerelés történeti háttere – ugyanis azok közé tartozik, amelyek lenyomozhatók. Megszületését és bemutatását nyomon tudjuk követni, eltűnése viszont némiképp rejtélyes.
Pörgessük vissza az idő kerekét a 20. század legelejére!
A második ellenfél csehek kitértek az 1907-ben már meggypiros felsőt hordó magyarok elől, és fehérben játszottak. Ez a meggypiros hazai mez egyik legelső említése: bő hetven évig ez feszült a magyarokon, hogy aztán az 1980-as évek legelején kikopjon a használatból (azóta volt már sötétebb piros a válogatott első számú szerelése, de a klasszikus szín még nem tért vissza).
A második számú, idegenbeli szerelés a létező legegyszerűbb volt: fehér. Ezt általában a kárminvörösben pompázó svájciak vagy a piros hazai mezüket felvevő csehek (csehszlovákok) ellen kellett hordania a magyar csapatnak. Az már más kérdés, hogy a hol fehér, hol (ritkán) fekete nadrággal hordott fehér mez nem volt túl fantáziadús vagy egyedi, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy akkoriban még nem volt mezszámozás, tehát a címer volt az egyetlen díszítőelem. Vagy néha-néha egy piros keresztcsík.
Egészen addig, amíg valakinek nem támadt egy zseniális ötlete.