Négy nappal az előtt, hogy a náci Németország lerohanta Lengyelországot, lengyel–magyar válogatott mérkőzést rendeztek Varsóban. Szintén négy nappal a meccset megelőzően Moszkvában aláírták a Molotov–Ribbentrop paktumot, a Szovjetunió és Németország közti meg nem támadási szerződést.
Az eredményben is szerepelt a négy: a lengyelek 4-2-re győztek.
Pedig a vendéglabdarúgók otthon érezték magukat. „Amerre megyünk, mindenütt éljenzik Magyarországot és a magyarokat” – konstatálták.
mert hiszen azok is voltak, egy évvel korábban ezüstérmet nyertek a Franciaországban rendezett világbajnokságon. Varsóban négy-négy Hungária- és Újpest-, valamint három Ferencváros-futballista szerepelt a tizenegyben, közülük a kék-fehér Bíró Sándor, Turay József, Dudás János, a lila-fehér Szalay Antal, Zsengellér Gyula, illetve a zöld-fehér dr. Sárosi György és Toldi Géza vb-résztvevő volt.
A lengyelek – akiknek a programjában a bolgárok elleni mérkőzés is szerepelt, de a szeptember 3-ai találkozó a történelem szörnyű vihara miatt elmaradt – szintén futballoztak a világbajnokságon, ám az egyenes kieséses rendszerű torna első fordulójában 6-5-re kikaptak a braziloktól. Ernst Wilimowski négy gólt szerzett Strasbourgban.
Majd 1939. augusztus 27-én hármat vágott be a magyaroknak.
Az első fél órában nem úgy nézett ki, hogy bármelyik lengyel labdába rúg, mert a két újpesti, a Nicosiában elhunyt Zsengellér Gyula és a Torontóban meghalt Ádám Sándor révén 2-0-ra vezettek honfitársaink. Csak aztán – miként a Nemzeti Sport írta – „Szalay teljesen elhanyagolta Wilimowskit”.
Ennek következményeként a lengyel csatár a szünet előtt a bal felső, a szünet után a jobb alsó sarokba lőtt, és mindjárt odalett a kétgólos előny. Majd a rokonsággal nem törődő finn Esko Pekonen tizenegyest ítélt Bíró Sándor vétlen kezezéséért, és a büntetőt Leonard Piontek értékesítette; majd Piontek gólpasszt adott Wilimowskinak, és készen volt a szenzáció, a 4-2-es végeredmény.
