Agresszív azeriek után, feltörekvő írek előtt: mi vár a Fradira a Shamrock Rovers ellen?

„Tanulni, tanulni, tanulni” – a Leninnek tulajdonított (ám valószínűleg nem tőle származó) szállóige a Ferencváros mottója is lehetne az európai porondon. Bár a magyar rekordbajnok az utóbbi évek jó szereplésének köszönhetően (sorozatban negyedszer jut főtáblára) egyre jelentősebb kontinentális rutint szed magára, az agresszívabb, jobb csapatjátékot bemutató, kevesebb hibát elkövető és nem utolsósorban európai szinten tapasztaltabb, a vérszagot megérző azeri Qarabag ajtót mutatott a zöld-fehéreknek a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Ezért is volt nehezen érthető, miként hangozhatott el riporteri felvetésként a meccs után, hogy ha tízszer lejátsszák ezt a meccset, csak egyszer alakul így…

Az azeri továbbjutás – ezt a ferencvárosiak elismerték – teljesen megérdemelt. A jobb együttes lépett tovább.

Márpedig ebből is lehet tanulni – mind a Shamrock Rovers elleni playoffra, mind (jó esetben) a csoportkörre –, mert a mérkőzés szolgált néhány tanulsággal.

Nem ízlik az agresszivitás

A Qarabag vezetőedzője, Qurban Qurbanov (vagy Gurban Gurbanov, ahogy tetszik) nem véletlenül az azeri labdarúgás legendája. Kevés olyan trénert találunk az európai futballban, aki 2008 óta tölti be posztját, de Qurbanov ilyen, keze (igen jellegzetes) nyoma látszik az elsőszámú azeri klub minden megmozdulásán.

Az agresszív, gyors, látványos kombinációkkal operáló játék inspirálója Pep Guardiola Barcelonája, és most a magyar szurkolók is meggyőződhettek arról, milyen magas szintű futballra képes ellenfélről van szó. A Qarabag játékának egyik jellemzője – nemcsak a hazai, hanem az európai színtéren is – a kimondottan agresszív játék. Az azeri bajnok PPDA-mutatója (passes allowed per defensive action = védekező közbelépés előtt megengedett passzok száma) igen alacsony, az elmúlt egy naptári év nemzetközi mérkőzéseit átlagolva 6,54 (minél kisebb a PPDA, annál agresszívabb egy csapat, vagy annál többször szerez labdát ellenfele térfelén). A Qarabag – ellenfele minőségétől függetlenül – hajlamos az opponens arcába mászni, vagy jól célzott letámadással rombolni annak támadásépítését.

A visszavágón az eredményt hajszoló Fradi ugyancsak egyre agresszívabb lett, és ebből időnként igen szórakoztató csata alakult ki.

Az FTC–Qarabag mérkőzésről szóló elemzésünkben írtunk arról, hogy milyen problémákat sikerült okozni a Ferencvárosnak, amelynek két középhátvédje, Adnan Kovacevic és Rasmus Thelander elképesztő mennyiségű labdaeladással rukkolt elő. Az élete tán legrosszabb mérkőzését játszó, az első gólt rossz passzával előidéző Kovacevicet az után cserélte le Sztanyiszlav Csercseszov, hogy a második félidő elején 3 perc alatt 3 labdát adott el. A bekknek nem volt (nem is nagyon lehetett) maradása a pályán.

Kapcsolódó

Miért omlott össze a visszavágón a Fradi?

Az FTC az idegenbeli 1-1-es döntetlen után a hazai visszavágón 3-1-es vereséget szenvedett a Qarabag együttese ellen. De miben különbözött az azeriekkel vívott két BL-selejtezőmeccs taktikai képe?

Az elmúlt évben a Qarabagnak szinte minden nemzetközi mérkőzésén volt olyan periódusa – a meccs helyszínétől és az ellenfél játékerejétől függetlenül –, amelyben kimondottan agresszív játékkal próbálta kizökkenteni ellenfelét (4 alatt a PPDA). A PPDA nem minőségmérő mutató (a Liverpool átlagos mérőszáma például magasabb a Qarabagénál, mégis inkább Kloppék jelentik az etalont), kontextusból kivéve nehezen értelmezhető (függ a mérkőzés állásától és hullámzásától, a taktikától), de

az nem véletlen, hogy az azeriek legutóbbi 17 kupamérkőzésükből 15-ször magasabb intenzitású letámadást alkalmaztak az ellenfelüknél.

A bakui meccsen a fojtogató meleg és a hazai kulcsemberek hiánya is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Qarabag elmaradt az átlagától, de ezt pótolta Budapesten. Két negyedórás szakaszban is elég intenzív nyomást gyakorolt (3,7-es és 3,9-es PPDA, tehát a harmadik-negyedik Fradi-passzra megpróbáltak közbelépni a magyar kapuhoz közelebb eső területen; a bizonytalankodásra egyből rámozdultak), ilyesmivel pedig a Ferencváros szinte csak az európai színtéren találkozik.

Ha az előző magyar idényt (bajnoki és kupamérkőzések) vesszük, a Ferencvárosnak 39 meccsen csak 9, ehhez hasonló időszakkal kellett megbirkóznia. Az NB I legtöbb csapata mer kicsi lenni, inkább fegyelmezetten és (viszonylag) mélyen védekezik az FTC ellen. A Qarabaghoz hasonló intenzitással pörgő – ám annak színvonalától elmaradó – csapatként csak Bognár György Paksát és a még Horváth Ferenc irányította Honvédot említhetjük, de a Ferencvárosnak igazán egyik sem okozott gondot. Ez a domináns együtteseknél az élet velejárója: az „örökös osztrák bajnok” Salzburgot még kevesebbszer próbálják meg agresszív, magas letámadással zaklatni hazai ellenfelei, mert tisztában vannak vele, a náluk sokkal erősebb rivális könnyedén átjuthat ezen, majd kihasználhatja a megnyíló területeket.

Érdekes viszont az összehasonlítás a cseh bajnok Viktoria Plzennel. A Plzen nem annyira domináns csapat, mint a Ferencváros, cseh ellenfelei pedig sokkal erősebben „zavarognak”, és ez felfogásbeli különbség lehet: 36 mérkőzésen 29 olyan periódus fordult elő, hogy intenzív nyomást helyeztek a „Viktorkára” (ugyanez 39/9 a Fradinál). Ebből a szempontból elképzelhető, hogy a cseh bajnokság jobban felkészíti a bajnokát a kontinentális színtérre – kisebb a differencia a hazai és a nemzetközi porond között, a Qarabag következő riválisa gyakrabban találkozik magas intenzitással letámadó ellenféllel odahaza.

Egyszeri kisiklás?

Hogy mi lett az agresszivitás és a jól célzott letámadás eredménye; párosulva azzal, hogy a korai, gólhoz vezető hiba után a magyar bajnok végig az eredmény után futott? Beesett a Ferencváros passzmutatója (az elmúlt naptári évben mért 85,1 százalékos átlaghoz képest 73–74 százalék a Qarabag elleni mérkőzéseken), emelkedett az elvesztett labdák, átlag fölötti a hosszú indítások száma. A szurkolói szem nem csalt: Kovacevic (85 százalékos passzpontosság a WyScout adatfelvételi időszakában, ehhez képest 67, illetve 76 százalék a Qarabag elleni két meccsen), a vele még nem összeszokott védőtárs Thelander (88,2 százalékos karrierátlag, 75, illetve 77 százalék a Qarabag ellen) és a kulcsszerepet játszó balhátvéd, Eldar Civic (76,4 helyett 68, illetve 56 százalék) is szenvedett.

Hárman nagyjából tíz olyan labdaeladásban voltak benne a visszavágón, ami a saját térfélen történt. A védelem jobb oldalán Botka Endre mutatói is estek, ám az építkezés inkább Civic oldalán történik, és a magyar válogatott védő legalább nem volt önveszélyes.

Kovacevic esetében érdekes, hogy akciósikeressége, passzpontossága nem egyszer jócskán visszaesett az agresszívabb külföldi ellenfelek (Slavia Praha, Betis, Celtic, Qarabag) ellen; míg például a Franciaországba szerződött Miha Blazic sokkal jobban tartotta a szintet az európai porondon. Blazic a Barcelona és a Juventus elleni BL-csoportmérkőzéseken is 83–94 százalékos passzpontossággal (és átlagát megközelítő vagy azt felülmúló akciósikerességgel) munkálkodott. Samy Mmaee Blazicéhoz hasonló passzbiztonsága (ami a Slavia elleni meccseket kivéve a kontinentális porondon is igen jó volt) szintén nagyon hiányzott. Lehet, hogy gyenge pontot azonosítottak az azeriek, vagy egyszerűen rászálltak Kovacevic, illetve a vele nem összeszokott Thelander bizonytalanságára? Meglátjuk, hogy ez csak egyszeri kisiklás volt-e, vagyis az azeri bajnok stílusa volt-e a fő probléma.

Más kávéház, ír kávéval

Ha a Qarabag játéka szokatlannak bizonyult volna, az ír bajnoki címvédő és listavezető Shamrock Rovers ellen már ismerősebb kávéházba léphet be a Fradi. A dublini csapat a hazai porondon domináns, de európai színtéren erős együttes ellen ritkábban kezdeményez, nem is kiemelkedően agresszív. A Rovers elsősorban hazai pályán veszélyes: 2019–2022 között legyőzte a Fradi által jól ismert Slovan Bratislavát és a Ludogorecet, valamint a norvég Brannt és a ciprusi Apollont is. A Tallaght stadion külföldi vendégei közül az utóbbi években csak az AC Milan és az észt Flora tudott győzni, a hazai mérleg impresszív: 7–1–2.

Vendégként jóval sebezhetőbb az ír csapat.

A Rovers fiatal edzője, Stephen Bradley az Arsenal akadémiáján tanulta a futballt, de saját bevallása szerint képtelen volt megküzdeni azzal, hogy egy topklub játékosa és sok pénze van. Azt hitte, már befutott, és megrekedt a fejlődése; ráadásul betörtek a londoni házába és megtámadták, fejbe szúrták egy csavarhúzóval (!), minek nyomán sérülései kilenc hónapra a partvonalon kívülre kényszerítették.

Korán, 27 évesen visszavonult, és az Arsenal írországi játékos-megfigyelője, ezt követően a Rovers akadémiájának egyik alapítója, aztán másod-, majd vezetőedzője lett. A célja?

• Egyrészt olyan játékosokat kinevelni, akik nem mennek el külföldre nagyon fiatalon (ezt ma már Anglia és Skócia esetében a brexit ki is zárja), hanem a Shamrock Roversnél épülnek be az első csapatba, és ír élvonalbeli, valamint nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve adhatják tovább őket. Ez nem mindig megy a legnagyobb tehetségek esetében: a 16 éves Kevin Zefit tavaly az Inter vitte el.
• A másik cél most teljesült: olyan együttest összerakni, amely főtáblára képes jutni egy európai kupasorozatban. A Shamrock Rovers KL-helye már biztos, ez a második alkalom, hogy a klub csoportkörbe kerül.

Az ír szakértők gyakran dicsérik a Shamrock Rovers attraktív futballját (az edzőre erősen hatott Mauricio Pochettino Tottenhamje, illetve Graham Potter és Brendan Rodgers munkája), játékosai pedig Bradley – fiatal korához képest rendkívüli – taktikai tudását emelik ki. A látványos, hazai szinten dominanciára törekvő játék ligarekordot jelentő veretlenségi sorozatot, két bajnoki címet és egy ír Szuperkupa-győzelmet hozott eddig a Roversnek, Bradley kétszer is az év edzője lett hazájában.

Szinte mindig háromvédős formációkat alkalmaz (3–4–1–2, 3–4–2–1, néha 3–4–3), bár ez támadásépítés közben ideiglenesen négyes lánccá alakul. A legtöbb veszélyt a széleken alakítják ki: megpróbálnak létszámfölényt teremteni az egyik (többnyire a bal) oldalon, és vagy ott áttörnek, vagy fordítanak a másik oldalra, hogy jó helyzetből adhassanak be, esetleg lőjenek kapura. A BL-selejtezőben a máltai Hibernians kapott ízelítőt abból, hogy ez mit jelent, az akciót a hosszún beólálkodó szárnyvédő, a csapatkapitány Ronan Finn fejezte be.

Az előkészítésben kiemelkedő szerepe van az igen jó rúgótechnikájú, remekül beadó, négyszeres ír válogatott Jack Byrne-nek, aki a Manchester Citynél nevelkedett. A támadó középpályás az ír bajnokság kanadai táblázatán a Rovers legjobbja, köszönhetően rengeteg gólpasszának. A helyi Premier League-ben szögletek után a Shamrock Rovers talál be a legtöbbször, s a második legtöbb fejes gólt is Bradley fiai érik el. A tizenegyeseket Graham Burke lövi biztos (bal) lábbal.

A befejezés többnyire a nigériai származású ígéret, Aidomo Emakhu vagy a rutinos Rory Gaffney dolga, mivel a gólfelelős Danny Mandroiut elvitte az angol Lincoln City a nyáron. A csupán 18 éves, többnyire csereként beszálló Emakhu az elmúlt hetekben öt mérkőzésen négy gólt szerzett, Gaffney szintén négy góllal és két gólpasszal rukkolt elő.

A Slovan Bratislava vagy a Ludogorec a megmondhatója, hogy a Shamrock Rovers mennyire veszélyes csapat tud lenni, ám ennek ellenére jóval alacsonyabb játékerőt képvisel, mint a Qarabag, a két játékoskeret között is jókora különbség van, mind értékben, mind színvonalban. Viszont semmi nyomás nem lesz az íreken: a Ferencváros a favorit, a Roversnek már önmagában az is nagy szó, hogy biztosan feljut a Konferencia Liga főtáblájára. Minden más csak hab a tortán.

A Ferencvárosnál a következő néhány mérkőzés és az őszi, kettős terheléssel járó szezon segíthet igazán értékelni Sztanyiszlav Csercseszov munkáját. Az orosz szakvezető eddig nem tudott extrát húzni az európai porondon a Fradival, sőt, hat selejtező mérkőzésen több vereséget (2) szenvedett el, mint Szerhij Rebrov tizenhármon – ráadásul a „rebrovi” ellenfelek sora erősebb is.

Az ukrán tréner irányítása alatt az FTC építkezése, labdajáratása, pozíciós játéka magasabb szintű volt. A BL-csoportkörös évben 11 nemzetközi találkozóból csak egyszer (Glasgow-ban) esett 81 százalék alá a passzpontosság. A Rebrov-érában lejátszott selejtezőkön az ellenfelek rosszabb minőségű helyzeteket tudtak kialakítani, mint ebben az idényben. A passzjáték biztosabbnak, a csapatjáték csiszoltabbnak, a Fradi pedig stabilabbnak tűnt.

A Qarabag elleni kudarc ellenére aligha fenyegeti bármi Csercseszov pozícióját, viszont ha hosszú távra akar tervezni, akkor a Shamrock Rovers elleni továbbjutás kötelező feladat, a csoportkörben pedig szintén villantania kellene legalább néhány meccsen a Fradinak.

De egyelőre csak az írekre szabad gondolni.