Mit tud Marc Cucurella, aki a Chelsea révén minden idők legdrágább balhátvédje lett?

Amikor Cucurella kikerült a Barcelona akadémiájáról, a La Masiáról, korosztálya egyik legtehetségesebb fiataljának tartották, de a spanyol bajnokságban sohasem mutatkozhatott be a a Barca felnőttcsapatának mezében. Mindössze hét percet tud felmutatni a katalánok színeiben, a Copa Del Rey 2017-2018-as évadából. Nem bíztak benne és nem kapott lehetőséget, így először az Eibarhoz, majd a Getaféhoz került kölcsönbe. A Getafe 2020-ban megvásárolta őt, és tavaly nyáron Madridból került Angliába, a Brightonhoz.

Furcsa karrierív az övé, egészen megdöbbentő, hányféle iskola neveltje.

A Barca-iskola tanításai jól ismertek: 4-3-3 a kezdetektől, magasra tolt szélső védőkkel, pozíciós játékkal, sok rövid passzal és rengeteg támadással. Az Eibarnál meglepően támadó szellemű futball részét alkotta, ám a Getaféhoz igazolása azt jelentette, hogy a stabil védekezés, a mocskos eszközök, az agresszivitás és az időhúzás felkent papjával, Pepe Bordalásszal dolgozhatott.

A következő állomásán, a Brightonnál aztán leginkább a gyökereihez tért vissza – Graham Potter mester angol vonásaival fűszerezve. Míg tinédzserként balhátvédként nevelkedett, a két spanyol kenyéradójánál a vonal mellett, de a középpályán szerepelt. Angliában aztán mindezek kombinálódtak, ugyanis négy- és háromvédős felállások szélén is futballozott, emellett elkezdett egy sorral hátrébb, a hátsó sor bal oldalán remekelni.

Sokszínű, sokrétű oktatást kapott, így sokszínű, sokrétű labdarúgó vált. Nem csoda, hogy ennyire akarta őt a Chelsea – az más kérdés, hogy nem fizetett-e túl magas árat érte.

Mire használhatja majd Thomas Tuchel?

Ahogyan az az eddigiekből is kitűnhetett, Cucurella rendkívül összetett játékos, ez lehetett az egyik elsődleges vonzereje a londoniak szemében. A Chelsea német trénere kifejezetten kedveli azokat, akik a szerkezetek mentén vertikálisan több poszton is bevethetők: César Azpilicueta és Reece James el tudja látni egy háromfős védelem szélső tagjának, egy klasszikus szélsőhátvédnek és egy szárnyvédőnek a feladatait is.

Ruben Loftus-Cheek tavaly szárnyvédőként, nyolcasként, hatosként és támadóként is pályára lépett. A bongyor hajú spanyol garantáltan feltűnik majd Antonio Rüdiger egykori helyén, a védősor bal szélén, ezen felül Ben Chilwell alternatívájaként is szolgálhat, főleg amíg az angol baloldali szélsővédő formába lendül a súlyos sérüléséből történő felépülését követően.

Minderre azért képes, mert

kiválóan olvassa a játékot, és fantasztikusan ismeri fel, hogy éppen mire van szükségük a társaknak.

A Chelsea baloldali belső védői nagyon aktív részesei a támadójátéknak. Tuchel érkezése és a jelenlegi rendszer kialakulása után Rüdiger hihetetlenül sokat cipelte fel a labdát a csatárok irányába, egy-egy szélen kivitelezett pozíciós rotációval is megkavarva az ellenfeleket, márpedig a londoniak első 2022-2023-as bajnokiján az ott debütáló Kalidou Koulibaly is igen gyakran tűnt fel hasonló szituációkban.

Vagyis nem úgy néz ki, hogy a német menedzser elengedné ezt a játékelemet. Innen legfőképpen a félterületben (a pálya közepe és széle közötti, legveszélyesebb zóna) lehet operálni – az a különleges Cucurellában, hogy innen és a vonalhoz közelebbről is egyedülálló veszélyt jelent.

Ha egy sorral előrébb és néhány méterrel balra focizik, akkor akár kintről befelé kell beindulnia (angol nyelven, megfelelő magyar alternatíva híján ezt nevezik underlapnek), akár a befelé lépő szélső támadó mellett, az alapvonal irányába fut meg egy útvonalat, nem jön zavarba. Szinte mindig tudja, melyik a jó döntés és mivel okozza a nagyobb problémát.

Fenomenálisan ad be, akár futtából kell visszalőnie, akár helyből kanyarintania.

Bámulatosan gyors, így hátrafelé káprázatosan hasznos segítséget nyújthat a leforduló ellenfelek levadászásában, ami a Chelsea jelenlegi bekkjeinek életkorát figyelembe véve létfontosságú lehet idény közben.

Jó értelemben véve agresszív, mind a szerelési kísérletek, mind a nyomásgyakorlások tekintetében; ez utóbbi tulajdonsága egy Tuchel-csapatban felbecsülhetetlennek bizonyulhat. Barca-növendékként nem túl váratlan módon a passzjátéka majdnem makulátlan, nem jön zavarba, ha valaki letámadja, és szűk területekről is képes kijuttatni a labdát. Azt kivéve, hogy nagyon alacsony (172 cm) és könnyűsúlyú (66 kg), vagyis középső védőként azért meggyűlhet a baja egyes támadókkal, szinte minden jellemzője alkalmassá, mi több pompás igazolássá teszi a Chelsea számára.

Csak piszok drága volt.

Az ismeretlenség ára

Amennyiben hinni lehet a beszámolóknak, a Manchester City először 30, majd 35, végül 40 millió fontos ajánlattal próbálta elcsábítani őt a Brightontól. A Sirályok az első két ajánlatot sértőnek, az utolsót „nem megfelelőnek” ítélték. Azzal érveltek, hogy a City Kyle Walkerért, Joao Cancelóért és Benjamin Mendyért is többet fizetett ennél. A manchesteriek azt válaszolták, az említettek státusza máshol állt, mint Cucurelláé, és nem hajlandók ennél feljebb menni.

Nem is tették, de megcsörrent a telefon máshonnan. Todd Boehlytől, a Chelsea újdonsült amerikai elnökétől, aki kialakult vezetőség híján aktívan kiveszi a részét a klub működéséből és tárgyalásaiból a transzferablak közben.

Innentől az események felgyorsultak. A londoniak magasabbra mentek, így a megegyezés közel került – olyannyira közel, hogy az átigazolási hírek mágusa, Fabrizio Romano augusztus 3-án kvázi bejelentette, az üzlet megköttetett. Ezt perceken belül követte egy nyilatkozat a Brighton részéről, miszerint nincs szó semmi ilyesmiről, Cucurella még az ő futballistájuk.

Hogy egész pontosan mi játszódott le a színfalak mögött, sosem derül ki. Az ellenben biztos, hogy a spanyol az előzetes hírekhez képest magasabb összegért került végül Londonba, és majdnem másfélszer annyiért, amennyire a Manchester City taksálta. A tárgyalások részét képező Levi Colwill, a Chelsea ígérete csupán kölcsönbe megy a Brightonhoz, úgy, hogy vásárlási opciójuk sincs rá, következésképp várják őt vissza, némi tapasztalattal felvértezve.

Ez utóbbi siker, mindazonáltal nehéz nem azt belelátni, hogy lehúzták Boehlyt. A balhátvéd röpke tizenkét hónappal ezelőtt majdnem a – ma már Championshipben vitézkedő – Burnley-ben kötött ki, aztán az értéke egyetlen Premier League-évad alatt három és félszeresére nőtt. A Brighton cicázhatott a ManCityvel, mert a Chelsea belement még annál is többe, mint amit a kék-fehér együttesnél eredetileg kapni akarhattak érte.

Boehly kimondottan úgy viselkedett, ahogyan elődje, Roman Abramovics alatt dívott: ha a klub kinézett magának valakit, megfogta, megkérdezte mennyit akarnak érte kérni, aztán fölé ígért, és megszerezte a kipécézett célpontot.

Így is lehet ezt csinálni, szavatolja, hogy a kiszemelt alá is írjon, de nem a leghatékonyabb, legokosabb üzletpolitika. Kiváltképp a Financial Fair Play bevezetése után, ha találni a keretben egyéb toldozandó-foltozandó lyukakat, amelyekre úgyszintén költeni kellene.

Cucurella úgy lesz képtelen valaha is megszolgálni az árcetlijére írt összeget, hogy feltételezhetően brillírozni fog és parádésan illeszkedik majd új csapatába.