Biztosan sokan vannak úgy a mercatóval, mint én:
Nem hiszek se transzferguruknak, se átigazolási szakértőknek, még kevésbé az újságíróknak, akik (nem ritkán az ügynökök nyomására) mindenféle légből kapott, mindenféle alapot nélkülöző hírekkel szórakoztatják a holtszezonban minden hírre vércseként lecsapó szurkolókat.
Idén nyáron váratlanul unalmas átigazolási szezont teljesít a Serie A. Nem azért váratlan, mert újdonság lenne, hogy nincs pénze a csapatoknak, és nem is azért, mert másra számított az egyszeri szurkoló. Azért váratlan, mert a tőkeerős csapatok – a Juventus kivételével – tulajdonképpen készen vannak, egy-két helyen kell csak belenyúlni a keretükbe. Ehhez képest ez is rendkívül nehézkesen, néhol nyögvenyelősen megy.
A templom egerét játssza a bajnok
A címvédő Milannál Paolo Maldiniék tulajdonképpen két (és fél) feladattal futottak neki a mercatónak. Először is kellett egy 10-es, ami régóta hiánycikk a csapatnál, másodszor pedig pótolni kellett a Barcelonához igazoló Franck Kessiét. A fél feladat az évek óta megoldatlan jobbszélső poszt lett volna, de ahogy a Milan nekifutott a transzferszezonnak, érezhető volt, hogy ezt a kört nem most fogják letudni.
A helyzet azért is furcsa, mert a Milant igencsak tőkeerős tulajdonos vette meg, de úgy fest, a RedBird Capital befektetői csoport minden pénzét eltapsolta a klub megvásárlására. Más magyarázat nincs rá, hogy a klub miért szenvedett csaknem másfél hónapig Charles De Ketelaere leigazolásával úgy, hogy néhány millión ment a huzavona heteken át.
De Ketelaere a hétvégi edzőmeccsen három gólt hintett a szerény képességű Pergolettesének:
A Bruges-től érkező belga végül 32 millió euróért lett a Milan játékosa, és rajta kívül befogott egy középcsatárt is a klub, de a liverpooli Divock Origiért egy petákot sem kellett fizetnie.
A 10-es tehát megvan, de nemhogy a jobbszélső kérdéskörét nem helyezi fókuszba a Milan, még Kessié pótlásáról sincsenek konkrét információk. Bár a klub Yacine Adli személyében tavaly vett egy hasonló profilú játékost, aki most visszatér a bordeaux-i kölcsönből, de hiába tartják sokra a francia-algériai középpályást, a világ egyik legjobb fedezetét kellene pótolnia.
A Milan De Ketelaerén kívül véglegesített két kötelező opcióval kölcsönvett játékost (Junior Messiast és Alessandro Florenzit), így tart 40 millió elköltött eurónál. Ez nem egy világrengető összeg, az eladásokból behozott 13 millió még kevésbé, viszont a klub kifuttatott pár szerződést és elengedett néhány jól kereső játékost, amivel a fizetéseken spórolt egy komolyabb összeget. De hogy készen állna a csapat, az minimum kérdéses.
Tolja maga előtt a gondokat az Inter
A pandémia azért az Inter pofozta le a legdurvábban, mert a klub kínai tulajdonosának meg van kötve a keze a külföldön elköltött összegek tekintetében, így hiába számít mumutcégnek a Suning, a milánóiak már tavaly nyáron is kénytelenek voltak súlyos áldozatokat hozni legjobb játékosaik és edzőjük elengedésével.
Beppe Marotta idén sem számíthatott komoly tőkeinjekcióra, és ez látszott abból, ahogy az átigazolási piacon mozgott. A sportigazgató a keret mélyítését, illetve a sokat keresők elparentálását tűzte a zászlajára, és tulajdonképpen mindkét feladatot teljesítette: Arturo Vidal és Alexis Sánchez mellett több jól kereső peremember is távozott, Marotta pedig okos kölcsönökkel erősítette meg az Inter egyébként sem gyenge keretét.
Az idősödő kapus, Samir Handanovic mellé (elé? mögé?) érkezett ingyen André Onana az Ajaxtól, Hakan Calhanoglu tehermentesítése a szintén ingyen érkezett Henrih Mhitarjan feladata lesz, és végre lett értelmezhető helyettese Marcelo Brozovicnak az Empolitól 4 millióért kölcsönvett Kristjan Asllani személyében.
Az alig költő Interre azonban még komoly problémák leselkednek: legjobb védőjüket, Milan Skriniart környékezi a PSG, amivel kalkulált is Marotta, csakhogy a helyére kinézett brazil Bremert a Juventus elhappolta. Ha a szlovák Párizsba költözik, a rendelkezésre álló szerény összegből kell megoldani a pótlását, és ez nem ígérkezik könnyűnek az évek óta hadigazdálkodást folytató csapatnál.
Gazdag, de nem krőzus a Juventus sem
A Juventusnál másként álltak a pandémia problémáihoz, mint Milánóban: a leggazdagabb olasz család tulajdonában lévő klubnál novemberben egy 400 millió eurós tőkeemeléssel mutatták meg, ki az úr a háznál, de idén nyáron azért az is kiderült, hogy a szemmel látható, igen súlyos problémák ellenére nagyon is figyelni kell a kiadásokra Torinóban is.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Paul Pogba és Ángel Di María ingyenes befogása jó kezdet volt, de a teljesen legatyásodott Juve-keretre ennél sokkal többet kellene áldozni, ám szemlátomást nem nagyon van miből. A távozó Matthijs De Ligt pótlása megoldódott Bremer elhappolásával, és Giorgio Chiellini helyére is vett egy ígéretes ifjoncot a klub Federico Gatti személyében, de a tésztaszűrőhöz hasonlatosan lyukas keret többi problémáját egyelőre nem tudta kezelni.
A Juventusnak nincsenek csereopciói a csatársorban, és a rengeteg sérülés miatt a középpályán sem, ráadásul továbbra sincs mélységi irányító a csapatban. Arról nem is beszélve, hogy a védelem két széle sincs megoldva. Az utolsó felkészülési meccsen, az Atlético Madrid elleni 0-4-en a problémák igen látványosan kerültek napvilágra.
A Juve már elköltött 90 millió eurót, de ezt úgy tette, hogy kicsivel többet be is hozott eladásokból. Az összes problémát nem fogja tudni kezelni a klub, de még biztosan lesznek érkezők, sőt távozók is.
Rómában elégedettek, pedig alig költöttek
Az átigazolási szezon győzteseit Rómában kell keresnünk. No, nem azért, mert a Lazio és a Roma olyan marha sok pénzt költöttek volna, hanem azért, mert okosan, átgondoltan és racionálisan közelítettek a mercatóhoz.
A Lazio nagyjából nullszaldósra hozta ki ezt az időszakot úgy, hogy a kezdőjébe is jó spílereket szerzett, és a keretét is tudta mélyíteni. Az elköltött csaknem 40 millió euró minden centje jó helyre ment, az érkezőknek szemmel látható helyük van Maurizio Sarri futballjában, a távozók közül pedig senki nem fog igazán hiányozni. De hiába néz ki szuperül a Lazio mercatója, a városi riválisnak így is csak jelenthet.
A Roma ugyanis azt a bravúrt mutatta be, hogy nem egyszerűen jó játékosokat, hanem klasszisokat igazolt, méghozzá minimális ráfordítással. A fővárosiak csak a marseille-i jobbhátvédért, Zeki Celikért adtak pénzt (7 millió eurót), Paulo Dybalát, Nemanja Maticot és Georginio Wijnaldumot szinte ingyen fogták be – utóbbit kölcsönbe.
A bajnokság előtti utolsó felkészülési meccsen a Roma ötöt lőtt a Sahtarnak:
Mivel az eladásokból csaknem 40 milliót hozott be a klub, és még előfordulhat, hogy Nicoló Zaniolóból is pénzt csinál, a rómaiakban még egy sztárigazolás is benne lehet. Ennek már csak azért is van realitása, mert egy klasszis védő szerződtetésével konkrétan a bajnoki címre esélyes keret állhat össze Jose Mourinho irányítása alatt.
A többiek sem szórták a pénzt
Az élmezőny további csapatai közül a Napoli szinte csak eladott eddig (és még nem végzett vele), az igazolt játékosokért pedig becsületes pénzt fizetett a klub, de az elköltött csaknem 60 millió euró ellenére jóval gyengébbnek tűnik a csapat. A Napoli mercatója egy leheletnyi mínuszban van, de szinte biztos, hogy – sok pénzért – távozik a spanyol középpályás, Fabian Ruíz, akit a kisgömböcre emlékeztető PSG visz el.
Az Atalanta sokat költött ugyan, ám új játékost nem nagyon vettek a bergamóiak, csak kifizették a kölcsönszerződések utáni kivásárlási összegeket, a Fiorentina pedig alig költött pénzt, mégis erősebbnek tűnik a csapata. Természetesen Firenzében is kölcsönök és kifutott szerződésű játékosok alkotják az érkezők derékhadát.
A mezőny fennmaradó részéből kiemelkedik a Monza, Silvio Berlusconi projektje természetesen nincs híján a forrásoknak, és irigykedve nézik olyan Serie A-nagycsapatok is, mint a Verona, a Torino vagy a Sampdoria.
A kiemelt képen a Juventus két játékosa, Paul Pogba és Ángel Di María látható.