Az Angol Labdarúgó Szövetség 1921-ben kitiltotta a női futballt a ligarendszer pályáiról, és kereken ötven évig, egészen 1971-ig ez így is maradt. Ezt mindössze öt évvel előzte meg a férfiválogatott világbajnoki címe, amely óta Anglia nem hódított el nagy nemzetközi trófeát. Egészen vasárnap estig, amikor a női válogatott a rekordgyőztes németeket felülmúlva Európa-bajnok lett.
Ő 2017-ben Európa-bajnokságot nyert a holland válogatottal, amellyel két évvel később a világbajnokságon egészen a döntőig sikerült menetelnie.
Wiegman a saját képére formálta az angol csapatot, amely holland mintára a labdatartásra és az erős széljátékra helyezte a hangsúlyt, miközben valódi közösséget is épített, amelyben minden játékos kész volt alárendelni magát a közös célnak. A döntőig vezető úton pedig olyan erődemonstrációkat tartott az együttes, mint Norvégia 8-0-s kiütése a csoportkörben, vagy az elődöntőben a világranglistán második helyezett Svédország ellen elért 4-0-s siker.
A döntőben viszont az a Németország volt az ellenfél, amelyet története során Anglia eddig csak kétszer tudott legyőzni, és amely arra készült, hogy 2013 után ismét jelentős sikert arasson. Ennek megfelelően Martina Voss-Tecklenburg csapata is rendkívül meggyőző teljesítménnyel jutott el a fináléig, 6 meccsen 13 gólt szerzett és mindössze egy szerencsétlen öngólt kapott. Ahogyan az a férfiválogatottra és a Bundesligára is jellemző,
A tornán ők szerezték a legtöbb labdát az ellenfél védőharmadában, és ezekből ők alakították ki a legtöbb lövőhelyzetet, melyek közül négyet gólra is váltottak.
Bár a két döntős csapat közül az angol nagyobb hangsúlyt fektetett az Eb-n a labdatartásra, míg a német válogatott jobban bízott a labdaszerzések utáni gyorsan felépített akciókban, több hasonlóságot is felfedezhetünk a két alakulat között. Egyrészt mindkét szövetségi kapitány a 4-2-3-1-es alapfelállásban küldte pályára együttesét valamennyi meccsen, ráadásul a szerkezet hasonlóképpen módosult, csak eltérő arányokban. Az angoloknál a középpályán labdabirtoklás esetén Keira Walsh helyezkedett egyedül a védelem előtt, Georgia Stanway pedig egy sorral előrébb húzódott Fran Kirby mellé, és csak bizonyos esetekben (például a svédek elleni elődöntőben) lépett vissza mélyen korábbi Manchester City-csapattársa mellé. A németeknél szintén az változott akár mérkőzések közben is, hogy Sara Däbritz mélyen helyezkedett Lena Oberdorf mellett a középpályán, vagy feljebb lépett Lina Magull mellé.
Nem meglepő módon a felálláson egyik szövetségi kapitány sem változtatott a döntő előtt, ráadásul Wiegman megtehette azt is, hogy immár sorozatban a hetedik mérkőzésen változatlan összeállításban küldte pályára a csapatát. Az angol csapat kezdője kapcsán az Európa-bajnokság idején valójában két nagyobb kérdőjel kunkorodott: az egyik Ellen White feje fölött, aki bár munkabírását tekintve hozta a tőle elvárhatót, az angol bajnokság előző szezonjában mindössze négy gólt szerző veterán csatárt rendszeresen felülmúlta a csereként beállva rendszeresen betaláló Alessia Russo, aki a svédek ellen sarokkal a torna egyik legemlékezetesebb találatát is jegyezte. Rachel Daly személye szintén számos vitát generált, hiszen úgy játszotta végig az Eb-t balhátvédként, hogy ő tulajdonképpen támadó, ami védekezésben gyakran meg is mutatkozott, például a spanyoloktól kapott gólnál Athenea del Castillóval szemben. Wiegman azonban végig kitartott mellettük, és bízott abban, hogy a cseréi is meghálálják majd a bizalmat.
A másik oldalon Voss-Tecklenburg valószínűleg a szíve szerint szintén nem nagyon módosítgatott volna, de azt már a meccs előtt tudni lehetett, hogy a franciák elleni elődöntőt koronavírusos megbetegedés miatt kihagyó és a csapaton belül a második legtöbb helyzetet kialakító Klara Bühl nem épül fel a mérkőzésre.
ugyanis a góllövőlistát Beth Meaddel holtversenyben vezető Alexandra Popp megsérült a bemelegítésnél, így a németek nemcsak a legeredményesebb, hanem az egyik legfontosabb játékosukat és csapatkapitányukat is elveszítették. Popp a fontos góljai mellett óriási szerepet vállalt a hatékony letámadásban is. Például az osztrákok ellen megnyert negyeddöntő mindkét góljánál ő kényszerítette hibára Manuela Zinsbergert, az ellenfél kapusát.
