A katalánok pénzügyi problémái elég jól dokumentáltak, nem nagyon lehet olyan futballszerető ember, aki az elmúlt hónapokban ne hallott volna arról, miféle trükközések kellenek a klubtól akár csak a mindennapi működéshez, na meg új játékosok átigazolásához.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A Barcelona hihetetlen módon kiszolgáltatta a jövőjét azért, hogy az idei nyáron nagyot gurítson az átigazolási piacon. Hogy mindez évek múltán bekéri-e az árát, azt csupán a jósok tudják megmondani. Két dolog biztos csak:
- észveszejtően veszélyes ez a művelet, mert előállhat olyan helyzet, ahol a klub letolt gatyával, mindenféle eszköz nélkül marad, ugyanakkor
- a teljesen jogos kétségek ellenére az erősítés egészen jól sikerült.
Robert Lewandowski a világ jelenlegi egyik, ha nem legjobb labdarúgója, Franck Kessié és Andreas Christensen mindketten kiváló futballisták, az Angliából a hírek szerint 58 millió euróért (plusz bónuszokért) begyűjtött Raphinha pedig pontosan olyan szélső, amilyet Xavi szeretett volna, emellett 25 éves korára való tekintettel simán értékesíthető lesz, ha kiszolgált a gránátvörös-kékeknél.
De milyen játékos ő? Ki ez a brazil cselgép, akiért a sportág három gigásza, a Chelsea, az Arsenal és a Barcelona heteken át ölre ment?
Cselgépek a vonal mellett
Amikor Xavit kinevezték novemberben, néhány alapelve kristálytisztán kiviláglott az első pillanattól kezdve: a többi közt, hogy az elmúlt évekkel ellentétben nem magasra tolt, hanem befelé húzódó szélső védőkkel képzeli el a játékot, a szélességet pedig a szélső támadók adják. Ráadásul kifejezetten specifikus szerepben, rengeteg egy-az-egy elleni párbajt felvállalva, azzal a feladattal felruházva, hogy mindenképpen próbáljanak meg áttörni az ellenfelek védelmén. Már az első hetekben is ragaszkodott ehhez, amikor pedig még nem állt rendelkezésére a megfelelő emberanyag és ifiket kellett bedobálnia. Amikor aztán Ousmané Dembélé felépült, pazar eszközt kapott és az egyéni képességek terén frenetikus francia brillírozott, a legszebb napjait idézte.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="682" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Dembélé végül – annak ellenére, hogy ő, az ügynöke és Laporta kabaréba illően nyilatkozott a nyilvánosság előtt az ügyről hónapokon keresztül – hosszabbított. Ansu Fati remélhetőleg rendbe jön fizikailag a 2022-23-as évadra, így egy-egy kiválóan cselező szélső a jobb és a bal oldalra is jutott a keretben (Ferrán Torres leginkább a felépülni próbáló Fati helyett kapott lehetőséget, de ő egy más típusú játékos). Csakhogy két brutálisan sérülékeny focistáról beszélünk, a katalánok így kinéztek egy harmadikat, aki azon túl, hogy mindkét oldalon képes szerepelni, vagyis Fati és Dembélé alternatíváját is képezi, egyébként van azon a szinten, hogy az aktuális formától függően akár kezdjen is.
Az öt topliga minden egyes labdarúgóját figyelembe véve Raphinha a legtöbb statisztikában a 30-40. hely közötti legjobb számot hozta tavaly a Premier League-ben. A 38. legtöbb lövés, a 40. legmagasabb xA (várható gólpasszok mennyisége, az átadások minőségi mérőszáma), 31. legtöbb kulcspassz, 36. legtöbb lövést előkészítő akció. Amiben – a korábbiakban leírtaknak megfelelően nem túl meglepően – abszolút elit, azok a cselezések: bár nem túl izmos hatásfokkal, de a 7. legtöbb alkalommal kísérelte meg ilyen módon megverni az ellenfeleket. Imádták, már-már rajongtak érte Leedsben, mert szülőhazája legszebb tradícióit képviseli: hihetetlenül fürge, eszes és kreatív cselekkel szívatja a szerelni igyekvő védőket, hosszú-hosszú válogatásokat lehet róla összeállítani kizárólag ezekből. Jól alátámasztja ezt az is, hogy tavaly 15 esetben bőrözött be valakit – ennél a topligák mezőnyében mindössze ketten osztottak ki több kötényt az előző szezon során.
A támaszkodáson és elvétve egy-egy három méteres passzon kívül semmi másra nem használja a rosszabbik – a jobb – lábát, de a balosa halálos és egyben rengeteg mindenre képes.
A Leeds Unitednél mindkét edzője, Marcelo Bielsa és Jesse Marsch is leginkább klasszikus tükörszélsőként alkalmazta őt, aki vagy megverte az ellenfelét befelé, vagy mögé került kifelé. Ha előbbi történt, akkor vagy tűpontos labdák érkeztek a hosszú oldalra, vagy indítások az ő eredeti helyére keresztbe futó egyik társ felé, vagy kapura tette. Ha utóbbi, akkor az igazán veszélyes akciók általában úgynevezett „cut-back”-passzokkal, vagyis a mozgás irányával ellentétesen középre tett átadásokkal végződtek.
Mindkét irányba le tud venni egy védőt, egy-egy váratlanul bátor progresszív passzal extrát tud jelenteni, vissza tudja kaparni a második hullámban érkező középpályásoknak a játékszert és ő maga is gólerős. Pláne, hogy az emlegetett mutatókat Raphinha egy förtelmesen szenvedő, irdatlan mennyiségű sérüléssel és a kiesés ellen küzdő Leedsben hozta össze. Egy olyan csapatban, ami a tabellán elfoglalt helyezése és a státusza ellenére bátor, kezdeményező focit játszik, de azért átlagban 52,5 százalékban birtokolta a labdát és meccsenként 469-szor passzolt – a Barcánál 64,8 százalékról és 658 passzról beszélünk. Egy dominánsabb együttesben, amelynek több támadása jut el a kapuig, a számok kilőhetnek az egekbe.
Akkor, amikor a Barcelona építkezik majd, tisztább tehát a kép, eléggé biztosra vehető, hogy Raphinha jól illeszkedik majd a csapat stílusához. Labda nélkül sincsen nagy baj, de ezen a téren azért lesz min dolgoznia Xavinak. A Leeds egy alapvetően emberorientált, kegyetlenül agresszív letámadással érkezett meg az angol élvonalba Bielsa vezetésével. Az emberorientáltság közös pont, az egykori legendás irányító is erre építi a presszingjét – a Marsch-sal töltött néhány hónap után a játékos visszanyúlhat a korábbi automatizmusokhoz. A probléma abból adódik, hogy Leeds letámadásának intenzitása amúgy is zuhanórepülést vett a tavalyi évad alatt, amiből Raphinha is bőven kivette a részét. Számtalanszor volt megfigyelhető, hogy labdavesztést követően bárgyú módon el-elindulgat az embere után, aztán gyakorlatilag hagyja őt. Koránt sincs arról szó, hogy megbízhatatlan és hasznavehetetlen teher lenne előrevédekezés terén, de a kelleténél többször figyelmetlen és lazázik, amit ki kell igazítani, különben pontokba fog kerülni.
A Barcelona egy ragyogó tehetségű, veszettül látványos futballra képes játékost szerzett, aki pluszban illeszkedik a gránátvörös-kékek „brazil trükkmester”-hagyományába (Neymar, Ronaldinho, Rivaldo, Romário). Bálványozni fogja őt a Camp Nou… pardon, a Spotify Camp Nou közönsége, mert a cseleivel, a szabadrúgásaival, a távoli bombáival visszaköltözik az a varázslat a katalán fővárosba, amely az elmúlt években kissé elveszett.