Az NB I/B-s egerszegi nézőátlag hetvenegy őszén 7735, hetvenkettő tavaszán már 8660 volt. A Szegedi EOL mögött ezüstérmesként feljutó együttes a nyolcadik fordulótól – a huszonnegyediket kivéve – egyfolytában az első vagy a második, azaz NB I-es helyen állt. A bajnokság utolsó harmadában minden Zete-meccs tudósítása a Zalai Hírlap címoldalán kezdődött.
Amikor aztán véglegessé vált az első osztályú tagság,
A kérés nem váltott ki akkora visszhangot, amekkorára a nézőszám alapján számítani lehetett, de a lelátó bővítésekor így is hárommillió forint értékű segítséget nyújtottak az önzetlen hívek.
Ez akkoriban 1225 ember egy havi fizetése volt összesen.
A stadion főpróbáját szeptember 10-én, a Göcseji randevú elnevezésű esztrád műsorral tartották, és tízezren tapsoltak Bodrogi Gyulának, Kabos Lászlónak, Rátonyi Róbertnek, Voith Áginak, valamint a Generál együttesnek, amely azon a nyáron a Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel? című felejthetetlen opusszal hódított a Táncdalfesztiválon.
A müncheni olimpia miatt szeptember 17-re halasztott NB I-es nyitányon már húszezren tolongtak. Pedig nem az FTC vagy az Újpest, hanem a Tatabánya látogatott Zalaegerszegre, igaz, a vendégek irányító középpályása a Megyeri útról menesztett Göröcs János volt. A mérkőzés egyetlen gólját Szabó lőtte, de nem Rezső, aki az NB I/B-ben második volt a mesterlövészek listáján, hanem György, aki nem kevesebb, mint 510 első osztályú meccset játszott, mindig a Tatabánya csapatában. Már a harminchetediket taposta, amikor dr. Lakat Károly szakvezető beállította a válogatottba, de első és utolsó címeres mezes fellépését ő meg az egész magyar futball egyaránt megemlegette, mert az Egyesült Államok amatőrjei 1979 őszén 2-0-ra nyertek a nagyrészt üresen ásítozó Népstadionban.
