Foci sport24

„Köszönjük, Tenerife!” – egymás után kétszer tette bajnokká a Barcát a kiscsapat a Real Madrid elgáncsolásával

JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP
JEAN-LOUP GAUTREAU / AFP
A Real Madrid 35-szörös spanyol bajnok, 14-szeres BEK- és BL-győztes, de olykor-olykor még a lenyűgöző Fehér Sziklákon is támadhat repedés. Ez történt harminc éve, a La Liga zárórája idején. Huszonkilenc esztendeje szintén.

A Real Madrid pontelőnnyel utazott Tenerifére, a Bilbaót fogadó Barcelonának látszólag csupán elméleti esélye volt az elsőségre 1992. június 7-én. A huszonnyolcadik percben már az sem, Toni kapus ugyanis előbb bevédte Fernando Hierro fejesét, majd Gheorge Hagi irtózatos felső léces gólt lőtt, noha vagy harminc méterről kellett kapura küldenie a szabadrúgást. A Kárpátok Maradonáját a 73. percben Lasával váltotta fel Leo Beenhakker, a holland edző (nagy hiba volt), aki a Buyo – Chendo, Sanchís, Ricardo Rocha, Villarroya – Míchel, Hierro, Milla, Hagi – Butragueno, Alfonso kezdőtizenegyet küldhette a pályára, és olyan jól állt, hogy Alfonso helyett Luis Enriquét cserélhette be.

Beenhakkert a madridi vezérkar 1992 januárjában, éppen a Tenerife 2-1-es madridi legyőzése után léptette az átmeneti megoldásnak tartott szerb Radomir Antic helyébe. Ramón Mendoza klubelnök úgy vélte, az addigi tizenkilenc fordulóban tizenhat diadalt és három döntetlent számláló csapat nem játszott eléggé látványosan. Aztán a Real Madrid, amely nyolcpontos előnyben is volt a Barcelonával szemben, Beenhakkerrel fokozatosan apasztotta a fórt, ráadásul azt a békát is le kellett nyelni, hogy az UEFA Kupa elődöntőjében a Torino kiejtette (1-2, 2-0). Kínos volt ez akkor is, ha a Serie A bronzérmes csapatában Marchegiani védett, a mezőnyben pedig Mussi, Lentini, Scifo, Vieri, Casagrande, valamint a Real Madridtól igazolt, majd a spanyol klubhoz visszatérő Martín Vázquez játszott.

A Tenerifében szintén felbukkant néhány jól csengő név, mindenekelőtt Fernando Redondóé – az argentin extraklasszis 1994-ben a fővárosi fehérek középpályása lett –, és ott volt a másik argentin, a Barcelonában is megforduló, honosított Pizzi, valamint a cseles Chano, akinek Javier Clemente szakvezető megtette azt a szívességet, hogy 1994 februárjában Tenerifén lehetett először és utoljára spanyol válogatott.

De 0-2-nél ez a légy szellentésénél is kevesebbet nyomott a latba, már bocsánat.

Még azzal sem törődött senki, hogy Quique Estebaranz az első félidő hajrájában, hosszú szóló végén szépített. Ez azért is történhetett meg, mert a madridiak a szlalom közben sem hederítettek rá. Majd megjárták nagyon. Miután Emilio Butragueno, a Keselyű több helyzetet könnyelműen elmulatott, míg Hagi újabb bombája kipattant a kapufáról, a Madridban azóta is emlegetett Gracía de Loza játékvezető előbb érvénytelenítette Luís Milla szabályosnak tetsző gólját (utóbb elismerte, hogy hibázott), majd a 69. percben kiállította Francisco Villarroyát.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik