Amikor megkérdezték Hszi Csin-pinget, a Kínai Népköztársaság elnökét, egyben a Kínai Kommunista Párt főtitkárát, hogy mi a „három futballkívánsága”, azt felelte, hogy a labdarúgó-válogatott világbajnoki kvalifikációja, egy világbajnokság megrendezése és egy vb megnyerése. Mindebből jól látszik, hogy a világ egyik legnagyobb hatalmú emberének mennyire fontos a futball, melyben kiváló versenysportot és edukációs (no meg puha hatalmi) eszközt lát. A focirajongó Hszi Csin-ping nevét adta a kínai futball felvirágoztatását szolgáló reformtervhez, melyben találunk hosszú távú, a labdarúgás népszerűsítését és tömegesítését szolgáló részeket (ezek megvalósulását még lehetetlen számon kérni), nagyszabású infrastrukturális fejlesztéseket, no meg ez a terv szakította át az összes gátat. Az állami-politikai hátszél tudatában üzletemberek, nagy cégek sora állt be a korábban meglehetősen rossz hírű, fogadási maffiatevékenységtől sújtott kínai futball mögé, sosem látott pénzbőséget előidézve.
Helyben nem volt megfelelő minőség, hát a kínai klubok minden korábbinál markánsabban jelentek meg a futballvilágbörzén: olyan eszelős költekezésbe kezdtek, hogy még a Premier League sokat látott klubvezetői is csak pislogtak. Teljesen megszokottá vált, hogy egy kínai klub ráígér topcsapatokra, az élmezőnybe tartozó válogatottak kezdőjátékosaiból vásárol be, vagy döbbenetes összeget ad ki világklasszisnak nem minősíthető légiósokra.
Kínába érkezett Oscar, Hulk, Alex Teixeira, Jackson Martínez, Paulinho, Ramires, Odion Ighalo, Elkeson, Ricardo Goulart, Jonathan Soriano, Vágner Love, Carlos Tévez, Javier Mascherano, Asamoah Gyan, Renato Augusto, Burak Yilmaz, Anthony Modeste, Robinho, Cédric Bakambu, Yannick Carrasco, Marouane Fellaini, Éder, Graziano Pelle, Demba Ba, Mousa Dembélé, Marek Hamsík, Sandro Wagner, Stephan El Shaarawy, Salomón Rondón, Marko Arnautovic – és ez tényleg csak egy válogatás volt a légiósok hadából. Kádár Tamás, Guzmics Richárd vagy Huszti Szabolcs révén magyar válogatottak is megfordultak a hatalmas országban a fociláz idején. Voltak, akik teljes mértékben kivívták a helyi publikum tiszteletét (ilyen Paulinho, vagy a kínai állampolgárságot is felvevő Elkeson, aki Aj Ke-szen néven a válogatott történetének első honosított, nem kínai származású játékosa lett). Voltak, akik felmarkolták a pénzt és hazamentek (mint Carlos Tévez, aki nem is csinált titkot abból, mennyire lenyúlta a kínaiakat).
