Van, aki bundát sejt a csoda mögött, de a bolondnak vélt edzőnek végül igaza lett

Joey Bartonról sokszor, sokan gondolták már, hogy nem normális. A botrányhős angol futballista edzőként sem tagadta meg magát, és jelenleg is folyamatban van egy büntetőeljárás ellene, de alighanem tavaly augusztusban vélték róla a legtöbben, hogy tényleg megbolondult.

Tudom, hogy fel fogunk jutni. Efelől nincsenek kétségeim

– nyilatkozta ugyanis Barton, miután az Exeter úgy verte el a csapatát, a Bristol Roverst, hogy a 24. percben már 4-0-ra vezetett, és a rivális láthatóan csak azért nem szerzett több gólt, mert nem forszírozta tovább a dolgot, miután a meccs eldőlt. A vége 4-1 lett, a Rovers négy forduló után három ponttal szerénykedett a tabella legalsó régiójában, vagyis pontosan ugyanazt a formát mutatta, amellyel az előző évadban kiesett a harmadosztályból. Tényleg őrületnek tűnt még a gondolata is annak, hogy ennek a csapatnak reális esélye lenne a feljutásra.

Kapcsolódó

A pályán is történelmi sikert ért el a világ első vegán és karbonsemleges futballklubja

Kit érdekel, hogy mely csapatok jutnak fel az angol negyedosztályból a harmadosztályba? Alapvetően senkit, ám az idén ez két olyan klubnak is sikerült, amely működésében radikálisan különbözik a többi szigetországi együttestől.

Most pedig a nemzetközi sajtó is beszámolt róla, hogy a Bristol Rovers az utolsó fordulóban megcsinálta a lehetetlent, hihetetlen meccsen 7-0-ra győzte le a Scunthorpe-ot, ezzel eggyel jobb lett a gólkülönbsége, mint a Northamptonnak, amely csak 3-1-re tudta megnyerni a maga meccsét a Barrow otthonában. Barton nem véletlenül nyilatkozta a meccs után: „Azt hiszem, az első edzői feljutásomat soha nem felejtem el, különösen annak fényében, hogy két őrült bírósági ügyem volt a közepén, egy vezérigazgatót és egy klubigazgatót kellett kirúgatnom, plusz körülbelül tizenöt embert, aki focistának adta ki magát. Ez olyasmi, amire majd a hintaszékemben is emlékezni fogok.”

Barton – aki nincs még 40 éves sem – igen fiatalon kezdett edzősködni: a nyáron lesz négy éve annak, hogy elfogadta a harmadosztályú Fleetwood Town ajánlatát.

A lépés sokakat meglepett, hiszen semmilyen edzői tapasztalata nem volt, amikor a játékos-pályafutásának véget vetett a nyolc  hónapos eltiltás, amit tiltott sportfogadások miatt szabtak ki rá. De még meglepőbb volt, hogy ekkora bizalmat kapott egy klubvezetéstől edzőként, hiszen végső soron a játékoskarrierje is az állandó balhéira és a folyton kitörésre kész agresszivitására ment rá, amiért egyre gyengébb csapatok merték csak szerződtetni.

Edzői pályafutása sem mentes a balhéktól: A Fleetwoodnál megvádolták azzal, hogy megverte a Barnsley edzőjét, Daniel Stendelt, de végül Bartont – aki végig tagadta a vádakat – felmentette a bíróság. Később azonban a klub is felmentette a munkavégzés alól, mert összekülönbözött a klubelnökkel az átigazolások miatt, de két és fél idényt lehúzott a kispadon, egy ízben a rájátszásba is bejuttatta a csapatát, úgyhogy a kiesés ellen küzdő Bristol Rovers tulajdonosa, Wael al-Qadi joggal gondolhatta úgy, tesz vele egy próbát. Sokáig úgy tűnt, ez a húzás nem jött be. Barton nem tett csodát, a Rovers simán kizúgott a harmadosztályból, sőt a következő szezont is pocsékul kezdte.

Al-Qadi komoly nyomás alá került a szurkolók részéről, akik egyre hevesebben követelték Barton fejét, ám a jordániai tulajdonos kitartott mellette, sőt menesztette a klub két vezetőjét, akikkel az edzőnek rossz volt a viszonya. Nem is lett volna logikus, ha másképpen dönt, mivel azt megelőzően, a nyáron Barton kívánságának megfelelően teljesen lecserélték a keretet (tizenhat új játékos jött). Ki kellett hát tartania mellette, noha akadtak nehéz pillanatok. Például amikor szeptemberben a Leyton Orient elleni vereség után kieső helyre csúszott vissza a Rovers. Ám év végére lassan összeállt a csapat, és elindult felfelé.

A Rovers a második csapat Bristolban a City mögött.

Utóbbi a gazdagabb és nagyobb klub, nagyobb stadionnal, és gazdagabb múlttal; ők játszottak még a régi első osztályban is, míg a Gas (Gáz) becenévre hallgató Rovers csak a második vonalig jutott. Ez a becenév korábban gúnynév volt: gázgyáriaknak csúfolták őket a City szurkolói a közeli gázüzem miatt, de a Rovers szurkolók ma már büszkén Gasheadeknek hívják magukat, és nyilván erőteljesen vitatják, hogy a City a nagyobb. Pedig a Rovers a 2010-es években kétszer is kipottyant a Football League-ből az ötödosztályba, míg a Kalózok, azaz a City együttese stabil tagja maradt a Championshipnek.

Wael al-Qadi 2020 nyarán szerzett többségi tulajdont az akkor harmadosztályú egyesületben, de miután rögtön az első évben visszaesett a csapat a League Two-ba, bizonyítania kellett. A Rovers azonban még újévkor is a 17. helyen vesztegelt, ám januártól elképesztő menetelésbe kezdett. Segített ebben, hogy kölcsönbe leigazolta a Newcastle tehetséges középpályását, Elliot Andersont. A 19 éves játékos alig három hónap alatt nyolc gólt szerzett, gólpasszokat adott, és ennyi idő elég volt ahhoz, hogy az év futballistájának válasszák meg a ligában. De nemcsak Anderson leigazolása volt nagy húzás, hanem a veterán, sokszoros ír válogatott Glenn Whelan (korábban Stoke City), illetve a csapat gólzsákja, a Forest Greentől elcsábított Aaron Collins is rengeteget jelentett.

Ahogy teltek a hetek, a Rovers egyre jobb és jobb csapat benyomását keltette, de sokáig úgy tűnt, ez maximum a rájátszásra lehet elég (és már ez is nagy dolog volt a pocsék rajt ismeretében). Csakhogy

az ellenállhatatlan formába lendülő gázgyáriak megérezték az esélyt, hiszen a harmadik, egyenes ági feljutó hely még kiadó volt.

Ám hiába volt jobb helyzetben a Northampton, az utolsó előtti fordulóban döntetlent játszott a már feljutott Exeterrel, míg a Bristol Rovers a Rochdale otthonában tudott nyerni úgy, hogy két perccel a lefújás előtt még a hazaiak vezettek 3-2-re. Akkor jött Aaron Collins, és kétszer is beköszönt; másodszorra a 95. percben. Ez azt jelentette, hogy a két csapat azonos pontszámmal vághatott neki az utolsó játéknapnak, de a Northampton gólkülönbsége jobb volt, azaz a Roversnek legalább öt góllal nagyobb differenciával kellett nyernie.

Papíron egyiküknek se volt nehéz dolga: a Northampton a 21. helyen álló, gyengécske Barrow vendége volt, a Rovers pedig a tökutolsó, már rég kiesett Scunthorpe-ot fogadta. A Northampton gyorsan le akarta rendezni a dolgot, és hamar háromgólos előnyre tett szert, míg a Rovers csak kettővel ment a szünetben. Josh Kay, a Barrow középpályása azonban az első félidő utolsó percében szépített, így már „csak” öt gól kellett a Roversnek a második félidőben, ami nyilvánvalóan szintén lehetetlennek tűnt. Így a Northampton a második félidőben visszaállt, inkább tartotta a kétgólos előnyt, miközben a Barrow többet veszélyeztetett, Bristolban pedig beindult a gólgyártás. És ma már tudjuk, hogy a Rovers végül hét gólt szerzett, éppen annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy megelőzze a Northamptont…

Ilyenkor a magyar szurkoló automatikusan bundára gondol,

de ha belenézünk a meccsbe, inkább az tűnhet fel, milyen remekbe szabott gólt lőtt szabadrúgásból Antony Evans, vagy az, hogy ugyanő miképpen varázsolta oda a labdát az utolsó gól előtt Elliot Anderson fejére. Ami tény: a Scunthorpe hitehagyott, rém rossz csapat benyomását keltette, amely már csak a hármas sípszóra várt. Hétfőn a Northampton panaszt is nyújtott be a ligához, mert a klubban úgy vélik, a Scunthorpe nem vette komolyan a meccset. Pedig Keith Hill már a csapat előző meccsén is hét tinédzserrel állt ki (akkor 1-1-et játszottak a Hartlepoollal), mivel rájuk építve akar az ötödosztályban új lapot kezdeni. Most viszont kiütközött a rutintalanság, és a csapat a pechjére még bele is futott a legjobb formájába lendült Roversbe.

Joey Barton tehát ünnepelhetett, és jövőre újra a harmadosztályban próbálkozhat. A nagyvilághoz csak a hétgólos, csodaszámba menő mérkőzés híre jutott el, meg a pályára berohanó drukkerek látványa. Pedig valójában annyi történt, hogy egy klub megfelelő időt adott az edzőnek, és nem rúgta ki akkor sem, amikor a legtöbb csapatnál már elfogyott volna a türelem. Bartonnak lesz még bírósági tárgyalása egy büntetőügyben (a felesége bántalmazásával vádolják, ám ő és a neje is tagad), de ha ott nem születik elmarasztaló ítélet, könnyen lehet:

még csak az elején jár az ígéretes edzői karriernek.