Az Üllői úton vidáman kezdődött a program, a magyar–osztrák mérkőzés előtt vagy negyvenezren ünnepelték a sokoldalú, úszóként olimpiai bajnok, labdarúgóként is válogatott, építészként szintén kiemelkedő Hajós Alfrédot, akinek kezdőrúgása arra emlékeztetett, hogy ötven évvel korábban, 1897-ben rendezték az első football-matchet Magyarországon. A pontos ferencvárosi nézőszámot senki nem tudta, pedig az adatnak később hallatlan jelentősége lett volna. Nagy Marcell, az MLSZ pénztárosa azt mondta: „A pálya befogadóképességét 38 600-ban állapították meg, ezzel szemben a szövetség csupán 37 120 jegyet adott ki.”
Viszont
A főkolompos az alvilágban Buli néven ismert jegyüzér volt – írták, ám a hamis jegyek előállítását utóbb cáfolták. De nem tudható, mi volt az igazság, mert erősen politikai felhangja van az akkori MLSZ-közleménynek: „A labdarúgás ellenségei természetesen felhasználják e szerencsétlen alkalmat sportunk és szövetségünk elleni hazug és rosszindulatú támadásra.”
A szerencsétlen alkalom a lelátó leszakadását jelentette. Csaknem háromszáz ember zuhant a mélybe másfél emeletnyi magasságból, és valóságos csoda, hogy senki sem halt meg. A szörnyű esemény a második félidő hatodik percében következett be. A Nemzeti Sport így számolt be a történtekről:
A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában, és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk, és így, közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy nyolc méter magasságban szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak. A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A kimentetteket a teniszpálya szélén, a gyepre fektették le. Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezett.
