BL-elődöntők: Guardiolának a saját terepén kell felülmúlnia a Real Madridot

Mivel a Manchester City és a Liverpool szinte konszenzuálisan a világ két legszervezettebb, legkomolyabb kollektív minőséget képviselő csapata, arra számíthattunk volna, hogy mindkét elődöntő egyoldalú mérkőzést hoz. A két nagy esélyes angol végig támad – a két esélytelenebbnek tartott spanyol pedig védekezik, és megpróbálja kontrákból megverni őket. Ez az egyik találkozón pontosan így történt, ám a keddi összecsapáson teljesen máshogy alakult.

Kapcsolódó

BL-elődöntő: türelmes volt a Pool, majd bedarálta a Villarrealt

Már az első félidőben is helyzetek sorát dolgozta ki a Liverpool, de akkor még nem tudott gólt szerezni. A második félidőben aztán némi szerencsével sikerült feltörni a Villarreal védelmét, végül 2-0-ra nyert és magabiztos előnybe került Jürgen Klopp csapata a Bajnokok Ligája elődöntőjében.

Rohanás és őrület

Ha az ember ránéz a különféle modern mutatókra – mint a várható gólok vagy a támadások veszélyességét mérő xThreat –, akkor a Manchester City egygólos győzelme kifejezetten szerencsétlennek hathat. Amellett, hogy összességében a Real Madrid fölé kerekedett Pep Guardiola csapata, a pálya több pontján is arcátlanul megverte a spanyolokat, például Dani Carvajal oldalán. Mégis azt lehet mondani, hogy bár a City a saját szempontjából tökéletes munkát végzett, a vendégek pontosan olyan eredményt és meccsképet kaptak, amilyet előzetesen akarhattak. Ahogyan azt Guardiola mondta: „Fantasztikus meccset játszottunk egy szenzációs csapat ellen.”

A manchesteriek futballjának alapja az összeszokott fegyelmezettség.

Bíznak az edzőjükben, aki a sportág egyik legnagyobb koponyája, és a társaság pontosan tudja, hogy az, amit a mérkőzéseket megelőző héten kitervelnek, működni fog, amennyiben tudásuk legjavát adják.

Ezt láthattuk ezúttal is; ismerték, hogy hol és hogyan érdemes támadni a madridi védelmet, ennek megfelelően át is törtek rajta.

Ha a Real Madrid egy nála dominánsabb együttes ellen futballozik, Carlo Ancelottiéknak jól bevált módszereik vannak, hogyan lehet megszilárdítani a hátsó sort. Vagy Casemiro húzódik vissza középen plusz középhátvédnek, vagy valamelyik szélső fut vissza kiegészíteni a négyes láncot – ahogyan azt ezúttal Rodrygónak nagyon gyakran, Vinicius Júniornak néhányszor meg kellett tennie. Az előző körben, a Chelsea ellen Fede Valverdétől láthattuk ugyanezt, csakhogy az uruguayinak most a középpályán kellett helyettesítenie a sérült Casemirót. Így esett meg, hogy a védekezésben szinte teljesen elveszett Rodrygo mögött az Olekszandr Zincsenko, Kevin De Bruyne, Phil Foden trió akkor, úgy és annyiszor verte meg Carvajalt, illetve a mögötte kisegíteni igyekvő Éder Militaót, amikor, ahogyan és ahányszor nem szégyellte. Az első gól a másik szélről, Mahreztől indult, de emitt fejeződött be De Bruyne nem lekövetett beindulásával, míg a második találat maximálisan ennek megfelelően rajzolódott ki. Ahhoz, hogy Foden és De Bruyne ne maradjon egyedül, Militao kihúzódott, de éppen így kínálta fel a Real védelme a lehetőséget, hogy a belga játékmester belőhesse középre a labdát, ahol a tizenhatoson belül a City már 3-2-es létszámfölényben tehette fel a pontot az i-re.

Mindazonáltal Ancelotti nem véletlenül építi arra a csapatvédekezést, amire. Nem az utasításaira bízza, hogyan reagálnak a labdarúgói, hanem az ő játékolvasásukra.

Hisz a Real Madrid filozófiájában: jelesül abban, hogy ők minden poszton a legjobb egyéni képességű játékost küldik harcba.

Az olasz mester úgy látja, ha ők belemennének abba, amibe egy körrel ezelőtt az Atlético, és felállítanának egy falat a City előtt, akkor megfosztanák magukat a legnagyobb fegyverüktől, az egy-az-egy elleni párharcoktól, amelyek során az derül ki, ki a tehetségesebb játékos. Ha szerkezetileg próbálná megállítani Guardioláékat, akkor azon a pályán játszana, amin az ellenfél a leginkább kényelmesen érzi magát. Ha együttese a lehető legtöbb egyéni párbajt generálja, akkor minden esélye megvan arra, hogy a döntőbe jusson. A Realnál ugyanis hatékonyabb futballcsapat biztosan nincsen. Mindösszesen 17 sikeres passzuk volt a támadó harmadban, ebből tíz alkalommal lövésig jutottak, amiből háromszor mattolták is Edersont. Csak összehasonlításképpen: a ManCity 55 sikeres átadást tud felmutatni a támadó harmadban, ebből született 16 lövés és 4 gól.

Ezért ragaszkodik a nem túl csiszolt, nem túl kimunkált, de nagyon agresszív letámadáshoz Ancelotti. Ezért nem akart, hogy játékosai végletesen behúzódjanak a saját kapujuk elé. Azt szerette volna, hogy minél inkább szétszakadjon a két csapat, hogy folyamatosan rohannia kelljen mindenkinek és, ha Benzema, Vinicius vagy Modric egy-egy ember megverésével felboríthatja a vendéglátók szerkezetét. A terv sikerrel járt, az esély meg is maradt, egy gól a Santiago Bernabéu közönsége előtt eltüntethető. A kérdés az, vajon Guardiola csapata képes-e egymás után a második körben is arra, hogy a saját erényeinek fenntartása mellett a rivális erősségeiben se maradjon alul. Az Atlético elleni visszavágót földrajzilag és futballfilozófiai értelemben is idegenben játszották, mégis túlélték. Ez a kihívás vár rájuk egy hét múlva Madrid túlsó felén is.

Egy hiba és minden elromlik

A Liverpool és a Villarreal küzdelme sokkal kevésbé okozott meglepetést. Utóbbi csapat – úgy, ahogy azt várni lehetett – alapvetően 4-4-2-es formációban próbálta útját állni Jürgen Klopp szörnyének. Figyelve a két szélső védő futásaira, a spanyolok alkalmanként átálltak 5-4-1-re – ez a két verzió kicsit több, mint egy játékrész erejéig működött is.

Bár stílusát, karakterét tekintve a Liverpool és a Bayern München összehasonlítható, a két csapat játékának egyes elemeiben – akármilyen furcsa is – zongorázható a szintkülönbség. Abban, hogy a letámadás és a kontrák elleni védekezés mennyire kompakt, jól kigyakorolt és áttörhetetlen, a bajorok kilométerekkel lemaradva követik az angolokat. A visszavágón, az Allianz Arénában az tartotta életben a Villarrealt, hogy simán ki tudott szabadulni Lewandowskiék szorításából, így a védők mindig pont annyi lélegzetvételnyi időhöz jutottak, hogy tovább bírják koncentrációval. Ez a mostani szerdán nem így alakult. A Liverpool erődemonstrációt tartott, megfojtotta, kitekerte, kifacsarta, és arrébb dobta a vendégeket.

Ahhoz szokhattunk, hogy Unai Emery fiai szépen megszerkesztett labdakihozatalok után eljutnak a kapu elé, ehhez képest Gerónimo Rullinak 18 esetben kellett hosszan előre vágnia a labdát. A liverpooli visszatámadás megállította a kontrákat, Thiago, Fabinho, Henderson és a bekksor minden lepattanót meg második labdát begyűjtött. És ebben semmi sokkoló nem lehet. Míg Dani Parejóék brutálisan felülteljesítve, a lehetőségeiket bőven meghaladva szerepelnek a legpatinásabb európai kupasorozat elődöntőjében, addig Mohamed Szalahék erre lettek szisztematikusan felépítve.

Nincs semmi, amiben Klopp együttese ne tornyosult volna messze a Villarreal fölé,

így kétgólos előnnyel és nagy magabiztossággal várhatja a második meccset. Ők fél lábbal már a párizsi fináléban érezhetik magukat.

A Bajnokok Ligája-elődöntők első mérkőzéseinek eredményei: Manchester City–Real Madrid 4-3, Liverpool–Villarreal 2-0.