Thiago: a varázsló, aki mindent megváltoztatott Liverpoolban

Mohamed Szalah szerződéshosszabbítása hónapok óta húzódik és hónapok óta az egyik elsődleges beszédtéma a Liverpool háza táján. Az egyiptomi szélső aktuális szerződése 2023-ban jár le – ezen a nyáron vagy új megállapodást kell aláíratnia vele a klubnak, vagy az utolsó adandó alkalommal olyan magas összegért értékesíteni őt, amennyire csak lehet.

Szalah a világ egyik legellenállhatatlanabb futballistája, a topcsapatok túlnyomó többsége a két kezét összetenné, ha az ő mezükben ostromolná az ellenfelek kapuját, a Liverpoolnál azonban ez nem ennyire egyszerű. A támadó rendkívül komoly fizetésemelést kér, olyat, amivel messze-messze ő lenne a keret legjobban kereső tagja.

Amióta a Fenway Sports Group átvette a Vörösöket, pénzügyi téren nagyon jól meghatározott, szigorú kereteknek kell megfelelni, és még Szalah sem akkora aduász, hogy gondolkodás nélkül igent mondjanak neki bármire.

Minden kezdet nehéz

Ezért is lepett meg sokakat, amikor a liverpooliak 2020 nyarán – az elérhető információk alapján – heti 200 ezer fontos bérrel kötötték le magukhoz a Bayern Münchentől távozó Thiago Alcantarát. A spanyol középpályás ugyan szabadon igazolhatóként érkezett, így – átutalandó átigazolási összeg híján – nyilván vastagon fogott a ceruza a fizetése meghatározásakor, Virgil van Dijk 2021 augusztusában szignózott új szerződéséig ő volt a legjobban kereső liverpooli labdarúgó.

Pontosan ugyanannyi pénzt kap, amennyit Szalah, úgy, hogy 29 évesen kellett beilleszkednie Angliában, a világ legkompetitívebb bajnokságában, a világ egyik legintenzívebb tempójában rohanó együttesében.

A képességeit senki sem kérdőjelezhette meg (a 21. század egyik legzseniálisabb irányítójáról beszélünk), ám karrierje során soha nem tudott még 30 bajnoki mérkőzésnél többet játszani, sőt ez a szám általában megállt 27-28 összecsapás körül. Nem harmincon túl vetkőzi le valaki a sérülékenységét.

Az első szezonja a kétségeknek megfelelően alakult Angliában. Sérülések hátráltatták, emiatt lassan ment a beilleszkedése. Az az őrületes zsenialitás, ami jellemzi őt, egy-egy meccsen, egy-egy pillanatban megvillant, de alapvetően idegen testként szenvedett az amúgy is sokat kínlódó társaságban, melyet inkább hátráltatott mindaz, amivel Thiago próbálkozott.

Barcelona-nevelés, de a Münchenben töltött hét év, illetve a közös munka olyan edzőkkel, mint Pep Guardiola, Jupp Heynckes vagy Hansi Flick, nem tűnt el nyomtalanul.

Nem olyan hatos, aki kizárólag a fontos, de nem túl látványos, a labdajáratás működtetését elősegítő átadásokban jeleskedik. Minden típusú, formájú és ívű passz a zsigereiben lakozik, az egyik legnagyobb erősségét a forgatásai, súlypontáthelyezései adják. Csakhogy ezek elsődlegesen egy, a Liverpoolnál kevésbé direkt gárdában lennének hasznosak.

Másodszor pedig: miközben a lesérülő középső védők miatt egyébként is toldozott-foldozott, összeszokatlan csapatokat tudott csak pályára tenni Jürgen Klopp, a más profilú társakhoz szokott Andrew Robertson, Trent Alexander-Arnold szélsővédőpárost abszolút meglepte az a foci, amellyel Thiago tudott szolgálni. Jordan Henderson vagy Georginio Wijnaldum is az a középpályás, aki közvetlenül mellettük munkálkodott az ezt megelőző években; ők inkább a két szélsőhátvédet egészítették ki, míg Thiago a maga tudásának megfelelően próbált diktálni.

És mégis elengedhetetlenné vált

A kolumbiai Luis Diaz érkezésével az elmúlt hetekben kialakult egyfajta gálakezdő, ami a legösszeszokottabb, legrétegzettebb és legveszélyesebb futballt képes nyújtani. A kapuban természetesen Alissonnal, a védelemben Alexander-Arnolddal, Matippal, Van Dijkkel, Robertsonnal, a középpályán Fabinhóval, Thiagóval, Keitával, elöl Szalahval, Manéval, Diazzal. A legutóbbi évad után kevesen gondolták volna, hogy Thiago létfontosságú eleme lesz egy ilyen egységnek. Mégis: a mostani talán Klopp kinevezése óta a legsokszínűbb, a legtöbb fajta kihívásra reagálni képes Liverpool, nem kis mértékben a spanyol varázslónak köszönhetően.

Az a fejlődés, amit a Liverpool a német szakember ténykedése során produkált, jól dokumentált. Leegyszerűsítve: a társaság az elsődlegesen letámadásából élő, átmenetekre építő csapatból domináns, labdabirtoklásra alapozó együttessé vált. Ez az evolúció egy olyan irányítóval érhetett célba, mint amilyen Thiago – ezért tett fel rá a klub vezetősége annyit, és ezért tartott ki mellette aggodalom nélkül a múlt év után is.

Pep Guardiola Manchester Cityje rekordot rekordra halmozott az elmúlt esztendőkben az őrültebbnél őrültebb teljesítményeknek köszönhetően. Odahaza szinte egyeduralkodók a City, a Vörösök eddig egyetlenegyszer előzték meg. Ám az, amire az idén lehetősége nyílik a Liverpoolnak, eddig még sosem sikerült: a Ligakupa már zsebben, bejutottak az FA Kupa fináléjába, a bajnoki tabellán csupán egy pont a hátrányuk, a Bajnokok Ligája döntőjétől pedig a Villarreal választja el őket. Négy trófea. Ez lebeg a szemük előtt – reális elvárásként. Reálisként, mert a játék minden elemében kiemelkedőek.

Thiago sosem volt egy szerelőgép, de nagyon szorgalmasan kiveszi a részét a játékból ezen a téren is.

Kezdettől fogva őt jelölte ki Klopp arra, hogy a három támadó mellett magasan presszingeljen, és ami az első évben csak hellyel-közzel működött, az a letámadás szentatyájának és stábjának segítségével halálos fegyverré változott. Bár a konkrét labdaszerzések tekintetében nem vetekedhet Naby Keitával, egyik középpályás sem helyez nyomást nagyobb sikerességgel az ellenfelekre, mint ő. Az intelligenciája nemcsak labdával, hanem a nélkül is kiviláglik.

Mindazonáltal az igazi csoda természetesen akkor történik, amikor a labda nála van. Hihetetlenül nyomástűrő futballista, s ez az elmúlt hetek fontos mérkőzésein különösen látványosan testet öltött. Hiába igyekezett összeroppantani a liverpooli gépezetet a Benfica és mindkét manchesteri csapat, Thiago angliai pályafutásának legmagasabb színvonalú heteit futja – erről látványosabbnál látványosabb videós válogatások sora tanúskodik.

A testcselei, az, ahogyan érintés nélkül küldi el a sarki ABC-be a rá támadó ellenfeleket, lenyűgöző. Egy-egy tekintet alapján is pontosan tudja, hova és milyen átadást kell elindítania. Persze ezeket a jeleneteket már egy évtizede bálványozhatjuk. Ami azonban mostanra megváltozott: a passzjátékát makulátlanul liverpoolosra alakították.

Az egy dolog, hogy messze ő a legprogresszívebb passzer házon belül, de 90 percre vetítve a Premier League-ből is kiemelkedik ezen a téren. Azok a forgatások, amelyek tavaly visszavetették a csapat működését, most pontos és kíméletlen előkészítői a labdabirtoklás veszélyességi faktorának. Ugyanis máshová tartanak. 80,8 százalék a hosszú passzainak pontossága, illetve majdnem minden hetedik átadása progresszív, azaz vagy legalább kilenc métert halad előrefelé, vagy a tizenhatoson belül célpontot talál. Ezek embertelenül magas számok.

Thiago esetében pusztán az vethet határt egy passz elé, hogy mi az, amit meglát, mert nincs olyan szituáció, amelyben ne tudná eljuttatni a helyére a labdát.

Technikailag a legfelső polcot képviseli.

A durva az, hogy mivel megállíthatatlanul szkenneli a pályát, a társakat és az ellenfeleket, ezen felül a tapasztalatának hála nincs olyan helyzet, melyet ne élt volna át vagy hatszor, igazából nincs olyan szituáció, amit ne venne észre. Egyszerűen határt kellett neki szabni, módosítani azon, hogy abból a számtalan megoldásból, amit meglát, melyiket válassza. Ezen dolgozott Klopp és stábja frenetikus hatékonysággal.

Ő diktálja a tempót, ő szabja meg, merre fussanak a Liverpool támadásai. Ritkán osztja ki az utolsó passzt (ezt a feladatot általában Alexander-Arnold és Robertson kapja), és még ritkábban fejezi be az offenzívákat. De az, hogy melyik oldalon építkeznek, és milyen formát ölt az adott próbálkozás, maximálisan az ő elméjének a szüleménye. Ahhoz, hogy Alexander-Arnold középre kanyarinthasson, és – a rendezetlen védelemnek hála – társat találjon a tizenhatoson belül, Thiago hosszú labdái kellenek. Ahhoz, hogy a hamis kilencesként valósággal újjászülető Mané, vagy a kontrával robogó Diaz helyzetbe kerüljön, Thiagónak előbb ki kell másznia a visszatámadást megkísérlő ellenfelek közül.

Volt már a Liverpoolban fáradhatatlanul robotoló box-to-box középpályás (Wijnaldum), jelenleg is találunk hasznos, alázatos vezért, aki befedi a szerkezet lyukait (Jordan Henderson), a védelem előtt hiba nélkül takarító védekező középpályást (Fabinho), a kapura is veszélyes, pezsgő kiegészítőt (Curtis Jones, Alex Oxlade-Chamberlain), illetve eszetlen intenzitással pulzáló energiabombát (Keita).

Ugyanakkor egyikük sem képes arra, amire Thiago. Jelenleg fizikailag kikezdhetetlen formában, egy jól működő csapatban olyan hadvezér ő, aki messze a gyepen futkározó másik 19 mezőnyjátékos fölé emelkedik. Ha az eredmény azt kívánja, lassít, Fabinhóval eldugja a labdát, és lepörgeti az órát. Ha kell, egymás után küldi előre a hosszú kulcspasszokat. Ha az a helyes választás, átlövi a labdát a másik oldalra. Mindegy, mi vagy ki jön szembe, tudja, mit kell tenni.

Amíg Thiago van, addig a Liverpoolnál egy dologban biztosak lehetnek.

Tökéletes döntést fog hozni, ráadásul – a legnagyobb szerencsénkre – garantáltan szemet gyönyörködtető kivitelezésben.