Fortepan / Kotász Antal
Foci sport24

Ötvenöt forintért Bozsik-búcsú, Uruguay, VVK-elődöntő és két dupla derbi

Hatvan esztendeje először készült Magyarországra Uruguay válogatottja, hogy visszaadja honfitársaink 1961 decemberi, montevideói látogatását. A „visszavágó” megrendezése sokáig bizonytalan volt, mert hazánkban meglehetősen barátságtalan gesztusnak vélték, hogy a „barátságos” uruguayi találkozó vége felé José Sasia ököllel leütötte a Pixinek becézett Solymosi Ernőt. Majd a budapesti vizit azzal kezdődött, hogy Sasia bocsánatot kért Solymositól.

Odakinn december 23-án rendezték a válogatott mérkőzést, majd másnap a távolléthez képest derűsen karácsonyozott a magyar csapat. Albert Flórián így számolt be a montevideói ünnepről:

Birtokba vettük a strandot, aztán ebédre csirkepörköltet ettünk galuskával, s tokaji bort ittunk rá. A régen kint élő magyarok vendégei voltunk.

A meccs kevésbé bizonyult gondtalannak, jóllehet a korabeli sportsajtó általános megállapítása szerint „az év legjobb teljesítményét nyújtotta a magyar válogatott”. A mérkőzés 1-1-gyel zárult, mert az itthon „Deszkaládának” nevezett Escalada hatalmas szabadrúgásgólt lőtt, míg a magyarok két gólja közül egyet nem adott meg a rettenetesen bíráskodó argentin Luis Ventre. E különös sporttárs Fenyvesi tétlen lesállása miatt kifelé ítélt szabadrúgást az után, hogy Sipos távoli bombája a léc alá vágódott, és nem adott tizenegyest Albert buktatásáért, ahogyan nem állította ki a brutális Sasiát sem. Ilyen körülmények között még a döntetlennek is örülni kellett – az akkor még ki nem számolt Solymosi egyenlített –, de nagyjából annyira boldogította a társaságot az „iksz”, mint a hosszadalmas hazautazás. A játékosok december 30-án szálltak fel Montevideóban a gépre, ám másnap Londonban a nagy havazás miatt a repülőtér nem fogadta a járatot. A „madár” a Londontól 130 kilométerre fekvő Bornemouth-ban landolt – karácsony Montevideóban, szilveszter Bornemouth-ban –, majd a küldöttség január elsején vonaton ment az angol fővárosba. Onnan január 2-án Bécsbe repült, és az osztrák fővárosból busszal jött Pestre, ahová a január 3-ra virradó éjszaka érkezett meg.

A legrosszabbul Bundzsák Dezső és Dalnoki Jenő járt. E két játékost a túra után olyannyira „elfelejtette” Baróti Lajos szövetségi kapitány, hogy még az 1962 elején – a világbajnokság évében – közzétett negyven tagú bő keretbe sem jelölte. Pedig Bundzsák a Vasassal, ahogyan 1961-ben is, bajnoki címet nyert, sőt 1962 szeptemberében jobbfedezetként négy gólt szerzett a Bologna elleni KK-döntő első mérkőzésén a Népstadionban. Azaz a jelek mindenre utaltak, csak arra nem, hogy szétesett volna a játéka.

Kedves Olvasónk!Az általad keresett cikk olvasása Sport24 előfizetéshez kötött.
Sport24 előfizetés
990 Ft/hónap
Sport24 - Előfizetés logó
  • havi 24 cikk Magyarország legjobb focis szerzőitől
  • előfizetői extrák
    (részvétel a Sport24 szerzői által tartott meccskibeszélőn)
Próbáld ki most kedvezményesen az első hónap csak 490 Ft!
Ha már előfizetőnk vagy, jelentkezz be!
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.