Odakinn december 23-án rendezték a válogatott mérkőzést, majd másnap a távolléthez képest derűsen karácsonyozott a magyar csapat. Albert Flórián így számolt be a montevideói ünnepről:
Birtokba vettük a strandot, aztán ebédre csirkepörköltet ettünk galuskával, s tokaji bort ittunk rá. A régen kint élő magyarok vendégei voltunk.
A meccs kevésbé bizonyult gondtalannak, jóllehet a korabeli sportsajtó általános megállapítása szerint „az év legjobb teljesítményét nyújtotta a magyar válogatott”. A mérkőzés 1-1-gyel zárult, mert az itthon „Deszkaládának” nevezett Escalada hatalmas szabadrúgásgólt lőtt, míg a magyarok két gólja közül egyet nem adott meg a rettenetesen bíráskodó argentin Luis Ventre. E különös sporttárs Fenyvesi tétlen lesállása miatt kifelé ítélt szabadrúgást az után, hogy Sipos távoli bombája a léc alá vágódott, és nem adott tizenegyest Albert buktatásáért, ahogyan nem állította ki a brutális Sasiát sem. Ilyen körülmények között még a döntetlennek is örülni kellett – az akkor még ki nem számolt Solymosi egyenlített –, de nagyjából annyira boldogította a társaságot az „iksz”, mint a hosszadalmas hazautazás. A játékosok december 30-án szálltak fel Montevideóban a gépre, ám másnap Londonban a nagy havazás miatt a repülőtér nem fogadta a járatot. A „madár” a Londontól 130 kilométerre fekvő Bornemouth-ban landolt – karácsony Montevideóban, szilveszter Bornemouth-ban –, majd a küldöttség január elsején vonaton ment az angol fővárosba. Onnan január 2-án Bécsbe repült, és az osztrák fővárosból busszal jött Pestre, ahová a január 3-ra virradó éjszaka érkezett meg.
A legrosszabbul Bundzsák Dezső és Dalnoki Jenő járt. E két játékost a túra után olyannyira „elfelejtette” Baróti Lajos szövetségi kapitány, hogy még az 1962 elején – a világbajnokság évében – közzétett negyven tagú bő keretbe sem jelölte. Pedig Bundzsák a Vasassal, ahogyan 1961-ben is, bajnoki címet nyert, sőt 1962 szeptemberében jobbfedezetként négy gólt szerzett a Bologna elleni KK-döntő első mérkőzésén a Népstadionban. Azaz a jelek mindenre utaltak, csak arra nem, hogy szétesett volna a játéka.
