A BL-reform álarca alatt kvázi szuperliga rejtőzik

A labdarúgás bizonyos szempontból a tradicionalizmus és az emóciók, illetve az üzleti érdekek összegubancolódott hálójában forgolódik. A legfontosabb szervezeteknek (mint a FIFA vagy az UEFA) egyszerre kellene több érdekcsoport kedvére tenniük, és valamiféle kompromisszum – eddig – szinte mindig született, de lehet, hogy

egyszer jön egy olyan konfliktus, mely szétfeszíti a kereteket.

A Bajnokok Ligája esetében ezt röviden így lehetne vázolni:

• A BL a futballvilág egyik legsikeresebb, míg az UEFA legjobb terméke és pénzügyi „fejőstehene”.
• A mezőny tagjai között egyre látványosabb a szakadék, sok a nagyon sima vagy kiütéses mérkőzés, a végén szinte mindig csak szuperklubok maradnak állva. Az előre lefutott meccsek, párharcok érdektelenné teszik a csoportkört és a kieséses szakasz egy részét, így a terméknek is árthatnak.
• A szuperklubok – amelyek a fő vonzerőt jelentik a közönségnek – nagyobb szeletet szeretnének maguknak a tortából és nagyobb kontrollt a pénzek elosztása fölött. Szélsőséges esetben kezdeményezhetik egy szuperliga megalakítását, bár a rosszul előkészített 2021-es „puccskísérlet” összeomlott.
• Kiíró és résztvevők közös érdeke a bevételek jelentős növelése.
• A szuperklubok érdeke, hogy – biztonsági hálóként – megjelenjenek a „legacy”, a történelmi sikeresség alapján kiosztott helyek az új rendszerű, megemelt létszámú BL-ben.
• Szakmai szempontból lehet, hogy logikus lenne egy szuperliga megalakítása. Üzleti szempontból logikus lenne egy szuperliga megalakítása.
• Ugyanakkor a labdarúgás hagyományai, a szurkolók érzelmei és a futball „romantikája” (a kis csapatoknak is van esélyük legyőzni a legnagyobbakat) miatt a szuperliga elutasítottsága magas.
• A „közepes” futballhatalmak – amelyek az első számú vesztesei voltak a BL legutóbbi átalakításának, hiszen az ő helyeik vándoroltak át a bajnoki ágra – több helyet szeretnének a BL-ben. Több helyet akar a „legkisebb” topliga, Franciaország, több helyet a belgák, a hollandok, a törökök stb.
• A „kis” országok is még több helyet szeretnének. Egy nemzetközi szervezeten belüli szavazási szituációban mindig ezek az országok lesznek többségben, hiszen Anglia vagy Spanyolország szavazata ugyanannyit ér, mint – mondjuk – Magyarországé, Észak-Macedóniáé vagy Gibraltáré.

Az nyilvánvaló, hogy mindenkinek – teljesen – nem lehet megfelelni. Az UEFA-nak a kísérlet összeomlása ellenére eléggé nagy riadót fújhatott a Szuperliga, így nem csoda, hogy különösen óvatosan kell egyensúlyoznia a 2024-től érvényes szerződések megkötésénél.

Az egyik ütközőpont pedig az, hogy miként osszák el az új lebonyolítású (csoportok helyett ún. svájci rendszer, több mérkőzés) Bajnokok Ligája plusz négy helyét, hiszen 32-esről 36-osra bővül a főtábla.

Az Európa Liga és az Európai Konferencialiga szintén svájci rendszerre vált.

A több mint 240 európai klubot – benne a kontinentális futballarisztokrácia jó részét – tömörítő, a PSG-s Nasszer al-Khelaifi vezette Európai Klubszövetség (ECA) kongresszusa előtt ismertették az UEFA átalakítási koncepcióját. A két szervezet közösen dolgozik az európai kupasorozatok jogainak értékesítésén. Al-Khelaifi beszédében kiemelte: a pénzügyi előrejelzés szerint 2024-től (ekkor lépnek életbe az új szerződések és a kupareformok) az UEFA és a klubok 39 százalékos kereskedelmiérték-növekedéssel számolhatnak az európai kupasorozatokat illetően. A klubvezető „történelmi bevételnövekedésnek” nevezte ezt.

A The Athletic értesülései szerint az UEFA-főtitkár Giorgio Marchetti vázolta fel az új BL-re vonatkozó, finomított elképzelést a bécsi közgyűlés résztvevőinek. Ez a következőkön alapszik:

• Egy plusz BL-helyet kapna az ötödik legerősebb európai bajnokság (ez most Franciaország, és jó eséllyel 2024-ben is a franciák kapnák a helyet).
• Egy plusz hely a bajnoki ág résztvevőinek (azaz a „kicsiknek”) jutna.
• Két helyet történelmi sikeresség alapján osztanának ki, bizonyos feltételekkel. Olyan csapatok kaphatják meg ezeket a helyeket a terv szerint, amelyek éppen lecsúsztak a BL-indulásról (pl. ha egy országnak 5 BL-helye van, a 6. helyen végeztek) és az előző 5 idényben mért európai koefficiensük a legmagasabb. Az elmúlt öt évben – ha ez a rendszer életben lett volna – mindig angol, német, olasz vagy francia csapatok kapták volna meg a plusz helyeket.

A tervezet kis változtatással megfelel annak, amit az UEFA eredetileg kommunikált. Az európai szövetség szempontjából nyilván az első és az utolsó pont az igazán fontos, mellyel minden bizonnyal hárommal több topligás együttes jut be. Ezekkel a 36 helyből valószínűleg 22 vagy 23 jutna topligás együtteseknek (az Európa Liga győztese is jó eséllyel topligából kerül ki, és automatikusan felkerül a BL főtáblájára).

Kis túlzással ez is egy szuperligaszerű sorozat lenne, kis csicsával a kalapján – csak éppenséggel az UEFA égisze alatt.

Az európai szövetség nyilván nem fog zárt sorozatot kiírni, ám üzleti érdekei azt diktálják, hogy minél több topligás csapat legyen a főtáblán. A topligás gigászoknak meg az az érdekük, hogy ha egyszer jön egy rossz idényük, legyen alattuk valamiféle védőháló, ami most nincs.

„Az új rendszer haszonélvezői: a nehéz időket átélő egykori óriások, a rossz idényt futó szuperklubok, amelyek nem elég jók az elitbe kerüléshez, de ennek ellenére meghívják őket” – kommentálta a változtatást Jonathan Liew futballszakíró a Guardian hasábjain.

A 2024/25-ös idénytől átalakuló BL fő változtatásait a következőképpen lehet leírni:

• 32 csapat (4×8 csoport) -> 36 csapat (nincs csoport, mindenki 10 mérkőzést játszik ún. svájci rendszer alapján)
• 96 meccs -> 180 meccs
• A BL svájci rendszere nem egyezik meg a klasszikus svájci rendszerrel, mert már a főtábla elején ismerni fogja egy csapat az összes ellenfelét, nem pedig a mérlege és az eredmények alapján kapja meccsről meccsre a következő ellenlábast

Üzletileg nem kell sokat magyarázni, hogy miért jobb mindenkinek a új lebonyolítás. Sokkal több mérkőzés, több, a szolgáltatóknak eladható tartalom, több pénz a közvetítési jogokból, több jegybevétel, több mérkőzésnapi bevétel.

Az új lebonyolítási formátum a nagyobb csapatoknak kedvezhet.

Minél több a meccs – ezt a bajnokságok példáján is látjuk –, annál valószínűbb, hogy a gazdagabb, erősebb keretű együtteseket nem éri kellemetlen meglepetés. Minden lebonyolítási forma közül az egymérkőzéses rendszerű kupasorozat a legkockázatosabb. Ezt követi az oda-visszavágós rendszerű kieséses sorozat. Egy 4 csapatos csoportból továbbjutni szintén nem könnyű, egyetlen rossz mérkőzés már súlyos problémákat okozhat – erről rengeteg válogatott tudna mesélni. Egy 4 csapatos, 2 körös rendszerű csoportban (ilyen most a BL) még mindig ki lehet siklani, elég egy-két váratlan pofon.

Hat mérkőzés után – megint csak gondoljunk a bajnoki tabellákra! – gyakran találunk meglepetéscsapatokat a mezőny elején. Tíz mérkőzés után általában már letisztultabbak az erőviszonyok, s gyakran elkezdenek közelíteni a papírformához. A BL jövője szemszögéből érdekes megnézni egy tradicionálisan tízmeccses lebonyolítású mérkőzéssorozatot a válogatottak világából. Ez a CONCACAF-hexagonáltorna, azaz az észak- és közép-amerikai, valamint karibi zóna fináléja.

Ez körmérkőzéses, kétkörös rendszerű lebonyolítás, azaz nem svájci rendszer, de ugyanúgy 10 mérkőzés van. A legutóbbi hét kiírásból ötben odaért a fix kvalifikációs helyekre a zóna két legjobbja, az Egyesült Államok és Mexikó. Mexikó egyszer kiszorult az automatikus kijutást érő helyekről (de az interkontinentális pótselejtezőt sikerrel vette), az Egyesült Államok pedig egy ízben annyira elrontotta a hexagonált, hogy nem jutott ki – ez a zóna történetének talán legnagyobb meglepetése volt, és könnyen elképzelhető, hogy évtizedekig nem lesz még ilyen kisiklás. A zóna harmadik legerősebb csapata az utóbbi három évtizedben Costa Rica, amely a hétből háromszor közvetlenül ki tudta vívni a kvalifikációt, kétszer eljutott a pótselejtezőt érő negyedik helyig.

Érdemes egy zónával arrébb nézni, Dél-Amerikára. Az 1994-es vb selejtezőin a zóna mindkét szupercsapatának (Argentína, Brazília) necces volt a kijutás az egy négy- és egy ötcsapatos csoportra osztott mezőnyben. Az argentinok interkontinentális pótselejtezőre kényszerültek, a brazilok az utolsó fordulóban ki-ki meccset nyertek meg Uruguay ellen. Azóta a zóna összes válogatottja egy kilenc- vagy tízcsapatos, kétkörös minibajnokságot játszik. „Meglepő módon” az argentinoknak és a braziloknak azóta egyszer sem forgott veszélyben a közvetlen kvalifikációjuk, a 16 vagy 18 meccses körmérkőzés megvédi őket a kisiklásoktól.

Minél több a meccs, annál több a javítási lehetőség, és a szupercsapatok – az első számú pénz- és nézettséggenerátorok – annál inkább biztonságban vannak.

Márpedig a kiíró szervezet és a bevétel szempontjából ez a legfontosabb.

Az új rendszerű BL-ben a svájci rendszerű főtábla tabellájának első 8 helyezettje bejut a nyolcaddöntőbe, a 9–24. csapatok pedig playoffot játszanak a legjobb 16 közé jutásért. Ebben a szisztémában nagyon nehezen elképzelhető, hogy egy sztárcsapat kiessen a főtáblás meccseken, no, nem mintha most olyan gyakori eset lenne… Svájci rendszert egyébként a CONCACAF Nemzetek Ligája első kiírásában alkalmaztak (minden válogatott 4 meccset játszott), de igen nehéz lenne következtetéseket levonni az egyszeri alkalomból.

A BL-reform véglegesítéséről a hírek szerint májusban dönt az UEFA, amely e csütörtöki végrehajtó bizottsági ülésén elfogadta a 2022-től érvényes új pénzügyi szabályrendszert. Szigorúbb lesz a pénzügyi kontroll (a késő kifizetéseket még az eddiginél is kevésbé fogja tolerálni a szervezet), új módszerekkel mérik fel a klubok stabilitását. Kiadáskontroll is lesz: egy klub nem költhet bevételei 70 százalékánál többet játékos- és edzőfizetésekre, átigazolásokra és ügynöki díjakra. A kiadáskontrollt fokozatosan vezetik be, 2023/24-ben 90, 2024/25-ben 80, 2025/26-ban már a célul kitűzött 70 százalék lesz a határ. Kérdés, hogy ez jobb gazdálkodáshoz vezet (ez lenne a cél), vagy csak még jobban bebetonozza a közvetlen elit már így is nagyon erős pozícióit.

Egy alapvető ellentmondást semmi sem tud feloldani.

Teljesen érthető a futballvilág legnagyobb csapatainak igyekezete, hogy biztonsági hálókat kerítsenek maguk alá.

Érthető az UEFA igyekezete, hogy megpróbáljon mindenkit kiszolgálni, de különös tekintettel legyen a legnagyobbakra, hiszen e csapatok generálják a bevétel és az érdeklődés zömét. Az újabb és újabb biztonsági hálók kifeszítése, az elsősorban a nagyoknak kedvező átalakítások sora viszont mind azt eredményezi, hogy egyre kevesebb lesz a kiszámíthatatlanság és a meglepetések esélye. Márpedig a futball azért (is) lett a világ legnépszerűbb sportja, mert kiszámíthatatlanabb bármely más labdajátéknál. A varázsa, romantikája éppen abban rejlik, hogy a kicsik elkaphatják a nagyokat. A nagyok szemszögéből azonban ebben sem varázs, sem romantika nincs, csak rizikó és veszély. S ha a BL-ből egy kicsit felcicomázott kvázi szuperliga lesz? Az nem fog zavarni egyet sem közülük.

Legfeljebb a nézőket, azaz senkit, aki számít…