BL-értékelő: Ancelotti túl az egyik legnyugodtabb európai estéjén

„A Bajnokok Ligájában mindig túlgondolom. Állandóan új taktikákat és ötleteket találok ki, holnap is új dolgokat fogunk látni. Imádom túlgondolni és hülye taktikákat kiötleni, aztán, ha nem nyerünk, megbűnhődöm érte. Ma inspirálódtam és holnap hihetetlen taktikát viszünk ki a pályára. Tizenkét emberrel játszunk majd” – nyilatkozta ironikusan Pep Guardiola az Atlético Madrid elleni meccset megelőző sajtótájékoztatón. A Manchester City katalán edzőjével kapcsolatban évek óta él a sztereotípia, hogy minden egyes párharcban valami újjal, valami különlegessel akarja legyőzni az ellenfelet, ezért a saját futballistái alól rúgja ki a széket. Ez önmagában egyébként sem igaz,

Guardiola csupán a lehető legszélsőségesebb mértékben a részletek embere,

amelyekben elveszve épp úgy hibázik néha, ahogyan minden ember. A negyeddöntők első felvonása előtt azonban nem ő, hanem egy másik angol klub trénere süllyedt túl mélyre önnön gondolatainak mocsarában. Thomas Tuchel.

A Chelsea 4-1-es vereség után érkezett – a megsemmisítő bukást az idén újonc Brentford ellenében sikerült elszenvedni. Tuchel akkor nem reagálta túl a helyzetet, szabadnapot adott a keretnek, hogy pihenhessenek a játékosok. Jó lett volna, ha ő is elutazik valahova néhány órára, és a stábbal nem a meccsterven dolgozik, mert igen nehezen indokolható, hogy a londoniak miért azzal próbálkoztak, amivel.

Biztosíthatok mindenkit, hogy megértsék a történteket, ha így fogunk focizni, a Southampton ellen is veszítünk a hétvégén. És akkor aztán nem kell a Bernabeun gondolkozni, mert ott is szétszednek minket

– fogalmazott a lefújás után. Hogy mi hangzott el pontosan, az sajnálatos módon kulisszatitok marad, de érdekes konfliktust szülhet, hogyha Tuchel a játékosaira helyezi majd a felelősséget, hiszen egyértelműen rossz döntéseket hozott ő is.

A Real Madrid legfenyegetőbb pontja a Vinícius Jr. fémjelezte baloldal. Ez a szél különböző játékosok vissza- és keresztbemozgásaival állandó fejfájást okozott az idény során. Az első hetekben-hónapokban David Alaba és Ferland Mendy helycseréi zavarták össze az ellenfeleket, ám Karim Benzema visszalépései is erre tendálnak leginkább, minek köszönhetően gyakran tudnak egy az egy elleni szituációkat izolálni Viníciusnak. A túloldalon Carlo Ancelotti folyamatosan keresi a megfelelő megoldást – eddig többnyire mindhiába, se Rodrygo, se Marco Asensio, se Fede Valverde nem nyerte el a bizalmát. Tuchel ennek megfelelően joggal készíthette fel csapatát arra, hogy az említett bal oldalon futó csapatmechanizmusoktól féljenek leginkább.

Az első percekben – miközben a Real Madrid nagyjából tartotta az előzetesen felírt szerkezetét – nem lehetett látni, miért úgy alakult, hogy César Azpilicueta balra, míg Reece James jobbra került. A Chelsea pont úgy helyezkedett, ahogyan szokott – azzal a különbséggel, hogy kezdettől fogva látni lehetett a nyomait az agresszív, emberorientált letámadásnak.

Azzal viszont, hogy Benzema visszahúzódott, majd néhány perccel később Mendy felfutott az ő helyére, szinte középcsatárnak, ezt az erőszakos megközelítést totálisan szétcincálták. Bár volt olyan helyzet, amit ideálisan oldottak meg a hazaiak, percről-percre egyre kuszábbá vált a letámadásuk és ezáltal a teljes szerkezetük.

Reece James szétszakadt abban a döntésben, hogy mikor adja át egy társnak az eredetileg mellé kiosztott Mendyt, és mikor vegye fel helyette a visszalépő Benzemát. Így a Chelsea védelme állandóan futott a labda után, miközben a diszkomfortos pozícióba kirángatott, egy az egy elleni védekezésben korántsem világklasszis Andreas Christensen egyedül maradt a Real brazil szélsőjével. Az első gól nagyon hasonló módon esett.

James az ezúttal mélyen hátul maradó Mendy miatt nem Benzemára figyel. A francia támadó éppen jó ütemben lép el Thiago Silvától, hogy kényszerítőzzön Viníciusszal. Innentől ez már veszett fejsze nyele: Christensen és Silva is rohan hátra, hogy megakadályozza az átjutást, végül középen szabadon érkezhet egy fejes.

Bár az nem e vonal mellől érkezett, a második Real-gól eredője ugyanúgy a Chelsea elhibázott presszingje, amire végül egy Mendy-hiba és Benzema újabb földöntúli mesterhármasa tette fel a koronát a második játékrész elején. Tuchelnek mindenképpen mást kell kitalálnia a visszavágóra.

A másik három párharc egymástól teljesen elütően, mégis kevés meglepetést tartogatva alakult. Unai Emery Villarrealján túl mindössze egyszer, a bajorok Julian Nagelsmann hatalomátvétele óta lejátszott legrosszabb mérkőzésén, a Bochummal szembenin kényszerítette az ellenfél kevesebb kaput eltaláló lövésre a Bayern Münchent.

A találkozó pontosan úgy alakult, ahogyan azt a spanyolok szerették volna.

Hiába a brutális mezőnyfölény, a kontrák elleni általános sebezhetőség mellett még Alphonso Davies meccshiánya is sújtotta a németeket, akik becsülettel tüzeltek, de igazán komoly lehetőséget nem tudtak kialakítani – ellenben túl sokat engedtek a saját térfelükön. Az este legjobbjának választott Giovanni Lo Celso és Gerard Moreno többször is kiválóan manipulálta a hosszú idő után visszatérő kanadai szélsőt a helycserékkel. A gól is ebből született. Az pedig kizárólag a szerencsén múlott, hogy a Manuel Neuer egy elhibázott kilépése után a hazaiak nem duplázták meg az előnyüket. Lévén, hogy a visszavágót az Allianz Arénában rendezik, ez a továbbjutáshoz egyelőre nem tűnik elégnek a Villarreal számára, de elnézve azt, hogy a Liverpool és a Manchester City milyen teljesítményt nyújtott, a Bayern szurkolóinak szívében egyre haloványabban pislákolhat a végső győzelemről szövögetett remény.

Jürgen Klopp is elmondta, hogy a Benfica szerkezetileg és felfogásban is meglepte kicsit őket, de játékosai gyorsan alkalmazkodtak. Három fő motor hajtotta be az angolokat a célba: a portugálok formációjára reagálva rendkívül magasan játszó és liverpooli karrierje egyik legjobb összecsapását záró Naby Keita; a sérüléséből visszatérő és embertelen labdákat osztogató Trent Alexander-Arnold; illetve kíméletlen Luis Diaz. Hiába kellett eltérniük az eredeti elképzeléseiktől, az alapelvek maradtak,

egy-egy szakaszt kivéve lesöpörték a portugálokat, és idegenben kétgólos előnyt elérve nem igazán kell aggódniuk a visszavágó miatt.

A Manchester City csupán egyszer rezgette meg az Atlético Madrid hálóját, de az Etihad pályája szinte lejtett. Simeonétól – főleg az ellenfelet figyelembe véve – senki sem várt mást. Ám annak ellenére, hogy túlnyomó többségben semlegesítették a hazaiak próbálkozásait, az, hogy mindössze negyedikként vonultak be a sorozat történetébe, mint nulla lövést regisztráló csapat, aggasztó lehet.

Az, hogy valaki szívesebben adja oda a labdát a riválisnak, hadd hibázzon ő – valid, legitim futballfilozófia. Két-három (és tényleg két-három) esetet kivéve mindazonáltal a madridiak előtt még az sem sejlett fel, hogy a kontrájuk eljusson a City védőharmadáig, ami problémás. Guardiola együttesére vasárnap még kvázi bajnoki döntő vár a Liverpool ellen, ami kivehet belőlük erőt, de attól függetlenül, hogy jövő héten nincs oka kinyílnia az Atléticónak, az az 5-5-0-s felállás, amit a 90 perc nagy részében felvettek védekezés közben, egyszerűen nem alkalmas a Manchester City bármilyen formában történő veszélyeztetésére.

A Bajnokok Ligája negyeddöntőinek első mérkőzései: Benfica–Liverpool 1-3, Manchester City–Atlético Madrid 1-0, Villarreal–Bayern München 1-0, Chelsea–Real Madrid 1-3.