Spanyolország nem a régi, de csapatai azért bedarálták a BL-riválisokat

Természetesen ezen a héten is négy mérkőzést rendeztek a Bajnokok Ligájában – ebből három találkozón az a csapat nyert, amely kevesebbet birtokolta a labdát. A Villarreal 41, az Atlético Madrid 40, míg a Benfica 31 százalékban, s bár ez a statisztika önmagában nem mindig festi le hűen a történéseket, ezúttal határozottan kijelöli az utat, mégis mi döntött az említett párharcok esetében. Unalom és tanácstalanság Torinóban, Manchesterben és Amszterdamban.

B-terv nélkül

Ritka alkalom ennyire könnyen hasonlóságot találni három párosítás esetében, pláne, hogy azok nagyon különböztek egymástól. Valahogy mégis majdnem ugyanabba a szituációba, ugyanabba a zsákutcába futottak bele – vesztükre.

A modern futballban annyi az edző- és irányváltás, hogy nehéz ráhúzni efféle frázisokat a csapatokra, ám mégis: abból kiindulva, hogy mit jelképez a karakterük, a múltjuk, az európai futballban betöltött helyük, egyértelmű volt, hogy inkább a Juventusnak, a Manchester Unitednek és az Ajaxnak kell irányítania. Ez két héttel ezelőtt és most is így történt.

Eléggé öngyilkos jelleggel.

A Manchester Unitedbe a hétvégi, Tottenham elleni nagy győzelem után visszatért Bruno Fernandes, a mesterhármast jegyző Cristiano Ronaldo pedig maradt. Ellenben a kispadra kerülő Paul Pogbával. A két portugál sztár az idényben rengetegszer szívta el egymás elől a levegőt, illetve leginkább a területet. Ezúttal – legalábbis addig, amíg az MU valódi veszélyt jelentett – nem így történt, Ralf Rangnick ugyanis a szokásostól eltérő szereppel ruházta fel CR7-et. Kihasználva, hogy egyébként is elengedhetetlen számára a magas érintésszám, visszarendelte őt a széleken, legfőképpen a jobb oldalon. Diego Simeone Atlético Madridjának védekezéséről rengeteg pozitívumot lehet elmondani, de hogy jól működne a társaság, ha magasan kell kitámadnia, azt a legkevésbé sem. Mivel ennek megfelelően egyik középső védő sem mert Ronaldóval tartani, a Vörös Ördögök az első húsz percben egyfolytában létszámfölényt tudtak kialakítani. A legnagyobb helyzetük is ebből indult…

…amelynek a végén Anthony Elanga a 13. percben közelről találta fejbe Jan Oblakot.

Simeone azonban viszonylag gyorsan reagált, és egy apró változtatásnak köszönhetően megnyerte a meccset. A 20. perc környékén Griezmann visszalépésével, labda nélkül 5-3-2-ről 5-4-1-re álltak át a madridiak, ezzel totálisan semlegesítve azt az eszközt, amiből a United előnyt tudott kovácsolni.

Innentől jött az, ami szinte egész évben jellemzi a manchesterieket: steril adogatás, túl kevés mozgás a támadó harmadban, na meg gyömöszölés. Pontosan az, amit az ellenfelük akart. Miképpen a mögöttünk hagyott évtized során oly sokszor, az Atlético ezúttal is talált egy gólt, hogy időhúzással, agresszióval, szabálytalanságokkal tördelve a találkozót megőrizze előnyét.

Rangnick pontosan úgy, ahogyan az odavágón, ismét jó meccstervvel készült, de alternatívája az eredeti elképzelésre már nem volt.

Torinóban a Juventus kezdettől fogva azt az 5-4-1-es védekezést igyekezte feltörni, amibe az angol rekordbajnok foga is beletört. Lévén, hogy Massimiliano Allegri együttese is egy leginkább háromvédős felállásra hasonlító formációt vett fel támadás közben, a spanyoloknak kontrázniuk kellett – és pazarul tették. A jobb oldalon Yérémi Pino zárt vissza az eredetileg 4-4-2-nek felírt gárda védősora mellé, így az Öreg Hölgy se szélességben, se mélységben nem tudta áttörni a Sárga Tengeralattjárót.

Furcsa, hogy 90 percet ennyire „summásan” össze lehet foglalni, ám ez az igazság: a Zebrák förtelmesen steril mezőnyfölényt alakítottak ki, ami ugyan annyi kontrollt adott, hogy a Villarreal 75 percig szinte nullaszor tudott meglépni, de semmi többet. Jobbról balra, balról jobbra, keresztül-kasul megjáratták a labdát, ám inkább nevezhettük ezt a teljesítményt egy morózus öreg úr cselekedetének. Semmiféle differencia nem rajzolódott ki aközött, ahogyan a 25. és ahogyan a 83. percben próbáltak átvágni Unai Emery állásain. Miközben – Daniele Rugani személyében – a keret tudásbeli hiánya a saját kapuja előtt kiejtette a Juventust.

A Benfica–Ajax másképpen alakult. Mivel a hollandok pontosan azzal készültek, amivel Portugáliában, Nélson Veríssimónak nem adódott más dolga, mint erre felkészíteni az alakulatát, és a rivális 4-3-3-as szerkezetét 4-4-1-el tükrözni (a csatár mögött helyet foglaló Ramos követte Edson Álvarezt, míg a két maradék belső középpályást Adel Taarabt és Julian Weigl fogta). Messze Erik ten Hag együttese emelkedett ki a futball minőségét tekintve, ám belefutott ugyanabba a falba, amibe a Manchester United és a Juventus. Nem tudott váltani. Míg a Benfica – éppen, mint a Villarreal és az Alético – végig követhette, amit eltervezett (hiszen minden úgy működött, ahogyan szerették volna), addig az Ajax hiába tornyosult az ellenfele fölé, a tizenhatoson belül egyszerűen nem tudta bevinni a végső ütést. Ergo:

pont a legfontosabb cél veszett oda.

Az a három csapat jutott tovább, amely bár passzív hozzáállással futballozott, egyszer sem ingott meg az elképzeléseiben. És az a három esett ki, amelynek az eredeti, kockázatosabb elgondolásába hiba csúszott, így B-terv hiányában elbukott.

Nem tudni, hogyan jut el a következő helyszínre a Chelsea, de simán továbbment

Az elmúlt hetekhez hasonlóan egy ideig úgy tűnt, a Chelsea orra alá borsot tör esélytelenebb ellenfele, ám Thomas Tuchel csapata végül viszonylag könnyedén zárta le a küzdelmet. Na, nem mintha a 2-0-s odavágó után olyan borzalmasan nagy reményeket dédelgethetett volna a Lille. Miután a második játékrészre Mason Mount is beállt, a Kai Havertz-cel és Christian Pulisic-kal alkotott, egyre inkább összekovácsolódó triója lezárta az összecsapást. Erre a támadósorra érdemes figyelniük a potenciális ellenfeleknek, mert nagyon úgy néz ki, hogy ez marad a német edző mesterterve az idény hajrájára. A londoni kékekre a mostani hét végén még egy Middlesbrough elleni FA Kupa-meccs vár, aztán jön a válogatott szünet.

Nyilván a klub körül abban reménykednek, hogy a záró hetekre már a tulajdonlást övező problémákat megoldva fordulhatnak rá.

Addig is reménykedhetnek, hogyha olasz csapat már nem maradt állva, „legalább” a Benficával sem sorsolják össze őket. Lisszabon autópályán haladva majdnem egynapi út Londonból és, ha nem kapnak kölcsönbe repülőt, nehéz lesz más módon beleférni a szankciók által szabott pénzügyi keretbe…

A BL-hét eredményei: Ajax–Benfica 0-1 (továbbjutott a Benfica 3-2-es összesítéssel), Manchester United–Atlético Madrid 0-1 (tj.: Atlético, 2-1), Juventus–Villarreal 0-3 (tj.: Villarreal, 4-1), Lille–Chelsea 1-2 (tj.: Chelsea, 4-1).