„A közép-európai futballdelegátusok budapesti értekezlete vasárnap délelőtt program szerint folyt le. Már 9 órakor összeült a Közép-európai Kupa bizottsága, és a csehszlovák Bednar elnöklete alatt egyórás ülésben letárgyalta az összes függő kérdéseket” – jelentette a Nemzeti Sport kilencvenöt évvel ezelőtt, 1927. március 14-én. Majd öt hónappal később, augusztus 14-én megkezdődtek a küzdelmek, amelyeket felzaklatva fejeztek be a magyarok, mert a prágai Sparta és a Hungária (MTK) 2-2-es és 0-0-s elődöntője után a KK-bizottság a csehszlovák csapatot juttatta tovább, a testület tagjai szerint ugyanis az Amerikából hazatérő Konrád Kálmán jogosulatlanul szerepelt a magyar együttesben.
Nem kellett sokáig várni a vigaszra: a következő két kiírásban a magyarok vitték el a pálmát. Az 1928-as kiadás döntőjének Üllői úti első mérkőzésén az Amsel – Takács I, Hungler – Fuhrmann, Bukovi, Berkessy – Koszta, Takács II, Turay, Szedlacsek, Kohut összetételű FTC 7-1-re kalapálta el a bécsi Rapidot, mire a Sporttagblatt azt írta:
A Ferencváros csapata csupa fénypont volt. Ragyogott a csapat minden részében. Ráadásul a 20 000 torokból álló ordító fal ellen talán csak a legendabeli hősök tudtak volna küzdeni. A Rapid játékosai pedig nem voltak hősök.
Egy évvel később az Aknai – Kővágó, Fogl III – Borsányi, Köves, Víg – Török, Avar, Mészáros, Spitz, P. Szabó tizeneggyel felvonuló Újpest aratott: a Megyeri úton 5-1-re verte a prágai Slaviát. A a döntő első felvonásáról (a második 2-2-vel zárult) a Ceske Slovo keserűen állapította meg: „A Slavia rendkívüli önbizalommal állt ki a pesti porondra. Ott azonban a második félidőben egészen összeroppant. Amikor 2-1-re állt a mérkőzés, a Slavia-védelem, a nagy Planickával az élen, elemi hibák sorát követte el.”
