Verratti, a legamatőrebb életvitelű világklasszis

Az, hogy valakit úgy is neveznek egy Európa-bajnoki keretbe, hogy a tornán mindössze egy alkalommal marad végig a pályán, és az első két csoportmeccset kiüli sérülés miatt, ritkaságszámba megy. Hogy ez megtörténhet, elég pontosan jelzi, ez a bizonyos valaki mennyire kulcsfontosságú a szövetségi kapitány szemében. Marco Verratti nem „csupán” a válogatottban, hanem a klubcsapatában, a Paris Saint-Germainben is hasonlóan nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Olyannyira, hogy a Lionel Messit, Kylian Mbappét és Neymart magába foglaló keret Bajnokok Ligája-győzelmi esélyei nagyrészt tőle függnek.

A „Kis Bagoly” rendkívül rétegzett labdarúgó, és ez nem kizárólag a futballtudására értendő. Sőt leginkább nem arra. A játéka hihetetlen sok részből áll össze – erről később még megemlékezünk –, de amitől istenigazából érdekes karakterré válik, az a személyisége.

A pályán éppoly konfliktusos és vehemens, mint a hétköznapokban.

Előbbire könnyű példát találni, gyakorlatilag a mérkőzéseket a játékvezetők fülében duruzsolva tölti. A hét végén Nizzában vereséget szenvedő PSG-nek azért kellett őt hiányolnia, mert jelenleg is egy ehhez fűződő eltiltás miatt pihen: két hete a lefújást követő interjúban szállt bele a bírókba.

Utóbbit pedig tökéletesen mutatja az a történet, hogy amikor a Pescarából Párizsba igazolt, egy hét után állt tovább az első lakhelyéről, mert egy általa kihelyezett műholdtányéron (!) sikerült összekülönböznie a szomszédokkal. Mindezen ingerültség ellenére a teljesítményére – azon kívül, hogy elég gyakran mutat be elkésett szereléseket – sohasem lehetett panasz: a zöld gyepen maximálisan profi és mindent kihoz magából. Így fordulhat elő, hogy bár teljesen feldolgozhatatlan, miképpen élsportolhat az életstílusa mellett, nem az olyan indokolatlanul nagy figyelmet kapó „rosszfiúkkal” fogjuk a jövőben egy lapon említeni, mint honfitársa, Mario Balotelli.

Csaó, gyerekek, a bulika meg lesz indítva, hadd menjen!

Véletlenül sem szeretném azt a képet festeni, miszerint a sportolóknak a szabadidejükben húsz éven keresztül vigyázzállásban kellene üldögélniük a krioszanuában, Vagy azt, hogy miután megették a cézársalátájukat és megitták a napi harmadik liter ásványvizüket, a reggeli edzésig aludjanak. Csakhogy a hírek szerint Verratti ennek konkrétan az ellenkezőjét teszi. Olyanra, hogy valaki akkora gyárkémény legyen, amit még Maurizio Sarri is megirigyel, láttunk már példát. Gianluigi Buffon világéletében cigarettázott, ehhez képest a futballtörténelem egyik, ha nem legnagyszerűbb kapusa, és 44 évesen nemrég hosszabbított szerződést 2024-ig a Parmával. Affélére, hogy egy topjátékos gyakori vendége legyen az éjszakai életnek, szintén találni precedenst, hiszen még csak a PSG öltözőjénél sem kell messzebb menni: Neymar elég nagymenő képviselője a műfajnak. Olyat viszont, aki ezt a kettőt párhuzamosan csinálja, mégis a világ legkiválóbb játékosai közé tartozik…, hát nem nagyon lehet fellelni.

Mármint Verrattit kivéve, merthogy az esetében ez a helyzet. Ő ezt nyilván sosem vallotta be hivatalos keretek között – általában azzal szokta elkenni a kérdést, hogy amíg a pályán nem érheti kritika, hagyják békén azzal, ami az edzőközponton és a stadionon kívül történik vele –, ám

az interneten számolatlan fotó és szóbeli bizonyíték található arról, hogy vagy a bagó lóg a szájából vagy… Szóval, nagyon jól érzi magát.

Nehezen kihámozható, mennyire kell véresen komolyan venni a híreszteléseket, mindenesetre Verratti és a köre nyilván ügyel arra, hogy a munkaköre mellett a legnagyobb mértékben fenntartható privát szférája megmaradjon. De ezen információk alapján az olasz középpályás nem egyszer és nem kétszer mozdul ki partizni hetente, és nem ő az, aki napjában ötször lázasan hívogatja a klub dietetikusát, hogy rendben van-e a tápértéke annak az ételnek, amit éppen fogyaszt. Ezért alakult ki róla az a kissé rosszmájú vélemény, miszerint kisebb csodával ér fel, hogy a mai napig a sportág élvonalában versenyez. És ehhez kötik rengetegen a borzalmasan sok sérülését. A francia fővárosban majdnem harminc különböző, kisebb-nagyobb testi panasz okán hagyott ki mérkőzést – egyértelműen ez a pályafutása legnagyobb mumusa. Emiatt ijedt meg a már emlegetett, az Európa-bajnokságot megelőző sérülése miatt, hiszen azelőtt kizárólag a csúfos, 2014-es világbajnokságon futhatott ki nagy tornán nemzeti színekben. Ő maga persze azt mondja, ha egy rúgás következményeképpen kifordul a bokája, hogy egy rossz szerelés miatt sérült meg, nem pedig azért, mert reggelig táncolt a klubban. Mindazonáltal, lévén, hogy az emberi test összefüggő rendszer, amelyben minden mindenre hatást gyakorol, nehéz nem pesszimistán szemlélni ezt a magyarázkodást. Ahogyan szintén nem könnyű feladat elhessegetni azt a gondolatot, hogy elnézve, így is meddig jutott Verratti, ennél egy fokkal fegyelmezettebb és önmegtartóztatóbb létformával miféle – jó értelemben vett – szörnyeteg válhatott volna belőle.

Mondjuk, így is a PSG legfontosabb tagja

Miután 2012-ben, 19 évesen a Paris Saint-Germainbe igazolt, még hosszú évekig lebegett a sajtóban az a feltételezés, hogy eljő az a pillanat a karrierjében, amikor mélységi irányító, vagyis regista válik belőle. A klubjában ehhez Thiago Motta, míg az Azzurriban Andrea Pirlo ideje kellett, hogy lejárjon, és azt gondoltuk, Verrattinak „végre valahára” nem kell kényszerpályán mozognia. Motta azóta a Venezia edzője, míg Pirlo a Juventus egyévnyi tréningelése után várja a megfelelő feladatot – ő mégis ugyanott szerepel. Rövidebb időszakok erejéig valóban futballozott hatosként, sőt jelenlegi menedzsere, Mauricio Pochettino megérkezésekor tízesként is, de akárcsak egy jóféle bumeráng, ő is mindig visszatalál a nyolcas vagy a mezzala posztjára. Ez nyilván nem véletlen. A védelmek előtt parkoltatni óriási pocsékolás, mert így elveszíted a felbecsülhetetlen értékű, sorok közötti passzait a támadó harmadban, ahhoz pedig túl jó melós, hogy mindenféle védő feladat alól mentesítsék. Arról nem is beszélve, hogy ezt a PSG nem is tehetné meg.

Bár a mezőnyjátékosok között mindössze a kilencedik legtöbb játékperc fűződik a nevéhez a Ligue 1 idei kiírásában, Messi mögött az övé az együttes második legtöbb progresszív átadása, továbbá Kimpembe és az argentin után a harmadik helyen áll a legtöbb támadó harmadba sikeresen eljuttatott passz tekintetében. Ezen túlmenően pedig Gueye-t követően a második legtöbb nyomásgyakorlást helyezi az ellenfelekre. Ez a három statisztika pazarul bemutatja, miben zseniális Verratti, és melyek a párizsiak legnagyobb gyengeségei. Egyfelől az Mbappé, Messi, Neymar trió zérust verdeső mezőnymunkája mögött a középpálya muszáj, hogy brutálisan gályázzon labda nélkül, ugyanakkor az sem mindegy, milyen hatásfokkal végzi ezt. Az olasz

amellett, hogy hajlandó is gürizni, még kifejezetten eredményesen is húzza az igát

– köszönhetően kiváló játékolvasásának. És hát, ha már olyanokhoz hasonlítgatták egész életében, mint Pirlo vagy Xavi, ez utóbbi a legfontosabb. Nem mélységi, de irányító: frenetikusan diktálja csapata tempóját, és pontosan oda, akkor és úgy fogja eljuttatni a labdát, ahova, amikor és ahogyan kell. A technikája makulátlan, úgy ragad a lábához a játékszer, mintha technokollal kenné a kezdő sípszó előtt a stoplisát. A PSG legnagyobb baja, hogy a centrumára túlontúl nagy terhet helyez a csatársora. Ha Verratti nincs, Pochettinóék rongybabaként omlanak össze, mert egy személyben veszítik el az építkezést vezető generálkivitelezőjüket, a labda előre juttatásában leginkább megbízható ácsukat és a telken álló, lerombolás előtt lévő épület legyalulásáért felelős bontógolyójukat. Az emlegetett hármas nem nagyon nehezíti meg az ellenfelek labdakihozatalait, és ha nem juttatod el hozzájuk a labdát, voltaképp nulla hasznot hajtanak.

Amennyiben Verratti kiesne, nehéz elképzelni, hogy a gárda képesnek bizonyulna átvenni a hatalmat a játéktér belseje fölött, mint a Real Madrid elleni odavágón. A bökkenő az, hogy az idei már a tizedik Bajnokok Ligája-kiírás, amelyben hősünket láthattuk, és eddig háromszor fordult csak elő, hogy sérülés miatt ne kellett volna mérkőzést kihagynia a kieséses szakaszban. A 2016/17-es, a 2017/18-as és a 2018/19-es évadban. A PSG mind a háromszor a nyolcaddöntőben esett ki. Ha egészséges is maradt, nem tudták ezt kihasználni. Az idén talán ismét szerencséje lesz – éppen úgy, ahogyan a mostanra Messivel kiegészülő bámulatos keret esetében, nem szabadna veszni hagyni az adódó lehetőséget.

Mert ellenkező esetben – hiába a csodálatosabbnál csodálatosabb pillanatok – tényleg egyre nehezebb volna azt mondani, hogy nem eltékozolt karrier az övé.