A Mainz elleni 4-1-es győzelem óta – amelyen Szoboszlai Dominik góllal és gólpasszal segítette a csapatát – a válogatott középpályás nyolc tétmérkőzésből mindössze egyszer, a Hertha elleni, 6-1-re megnyert találkozón lépett pályára kezdőként, és csupán négy alkalommal állt be csereként. Miközben hivatalosan csak a Hansa Rostock elleni kupameccset kellett sérülés miatt kihagynia, a többi összecsapáson mindig ott volt a keretben.
Az RB Leipzighez még tavaly januárban leszerződő középpályás ugyan az előző idény második felét teljes egészében kihagyta elhúzódó sérülése nyomán (aminek következtében az Európa-bajnoki szereplésről is le kellett mondania), ebben a szezonban minden sorozatot figyelembe már 27 mérkőzésen lépett pályára első topligás idényében. Ugyanakkor most a kevesebb játéklehetőség miatt egyértelműen a legnehezebb periódusát éli meg, ami sokkal inkább köszönhető a szezon közben megejtett edzőváltásnak, mintsem a saját teljesítményének.
A Bundesliga legjobbjai között
Szoboszlai Dominik első Bundesliga-idényéről nehéz összességében negatív kontextusban beszélni, hiszen egészen az utóbbi időszakig nemcsak rendszeresen játéklehetőséget kapott a bajnokságban és a BL-ben is, hanem mindkét sorozatban gólokkal és gólpasszokkal tudta segíteni csapatát.
Pedig az ősszel még Jesse Marsch által irányított RB Leipzigben nagyítóval kellett keresni azokat a játékosokat, akik konzisztensen jó formát tudtak mutatni, de Szoboszlai éppen ebbe a kategóriába esett, ami alighanem annak is köszönhető, hogy amíg a keret jelentős része nehezen tudott alkalmazkodni az amerikai szakember módszereihez és elképzeléseihez, a magyar középpályás már korábban, Salzburgban is együtt dolgozott vele.
Mindez pedig a számokon is egyértelműen látszódik. Szoboszlai 4 gólja és 5 gólpassza a német bajnokságban nem a véletlen műve. A magyar játékos kilencven percenként átlagosan 2,57 lövéssel próbálkozik, s ezek nagy része ugyan távolról – átlagosan 22 méterről – érkezik, az európai szinten kiemelkedő rúgótechnikájának köszönhetően a kísérletekből összehozott 3,2-es várható gólértéket (xG) némileg sikerült túlszárnyalnia. Ugyanakkor, ha a gólszerzés terén is hosszabb távon szeretne konzisztensen magasabb minőséget hozni, akkor idővel jobban meg kell válogatnia azokat a pozíciókat, amelyekből lövésekkel próbálkozik, és többször kell közelebb kerülnie a kapuhoz a befejezéseknél.
Bár a Statsbomb adatai szerint Dominik minden szinte minden egyes fontos passzmutatóban az öt európai topligán belül is minimum a felső tíz százalékba tartozik, érdemes kiemelni két dolgot, amiben első ránézésre relatíve gyengébb teljesítményt nyújt. Ezek a progresszív passzok és a támadóharmadba felpasszolt labdák. Előbbiben Szoboszlai 4,26-os kilencven perces átlaggal „csak” a legfelső 14 százalékban, míg utóbbiban 2,72 átadással a felső 21 százalékban van.
Az ezeken a területeken nyújtott kevésbé kiemelkedő teljesítménye viszont annak köszönhető, hogy ő gyakran már a pálya magasabb pontján, vagy akár épp a támadóharmadban kapja meg a labdát, és onnan osztja ki az utolsó passzokat. Ebben viszont valóban ott van a német bajnokság legjobbjai között.
A tizenhatoson belülre passzolt labdákat tekintve például a legalább 900 percet a pályán töltő labdarúgók közül a Bundesligában csak Filip Kostic (2,26), David Raum (2,27), Angelino (2.31), Thomas Müller (2,44) és Serge Gnabry (2,59) tart előrébb nála (2,20).
Hasonló a helyzet, amikor közvetlenül a helyzetek kialakításáról van szó, a kulcspasszokat tekintve ugyanis szintén csak öt játékos eredményesebb az ő 2,65 lövéshez vezető átadásánál: Florian Wirtz (2,84), Joshua Kimmich (2,86), Thomas Müller (2,87), Filip Kostic (3,10) és Jonas Hofmann (3,48).
Ha pedig azt nézzük, hogy ezek a kialakított helyzetek átlagosan milyen minőségűek, akkor a kilencven percenkénti 0,35-ös várható gólpassz (xA) értékével csak Filip Kosticot (0,36) Florian Wirtzet (0,36) és Thomas Müllert (0,44) nem tudja megelőzni a teljes Bundesliga-mezőnyben.
Ezekhez az egészen kiváló számokhoz persze az is hozzájárul, hogy Szoboszlai Dominik rendszeresen végez el a szabadrúgásokat és szögleteket, melyekből két gólpasszt is kiosztott. Rögzített helyzetekből pedig összességében csak Vicenzo Grifo, Filip Kostic, Kerem Demirbay, Joshua Kimmich, Jonas Hofmann és Marvin Plattenhardt készített elő nála több lövést.
Mindezek után teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy ilyen kiváló mutatók mellett miért csappant meg az utóbbi hetekben Szoboszlai Dominik játékperceinek száma?
Domenico Tedesco és Dani Olmo színre lép
Az RB Leipzig szezonjában a legkomolyabb változást egyértelműen Jesse Marsch menesztése és Domenico Tedesco kinevezése jelentette. Amíg az amerikai szakemberrel az előző szezon ezüstérmese egyre távolabb került a Bajnokok Ligája-indulást érő helyektől, Tedescóval szárnyal a csapat, és nem csak a Bundesligában sikerült felkapaszkodni a negyedik helyre. Az együttes az Európa-ligában kiejtette a Real Sociedadod, miközben még a Német Kupában is áll még.
A lipcseiek lényegében minden téren fejlődtek az új vezetőedzővel, de az előrelépés a leglátványosabban a védekezésben mutatkozott meg. Bár Marsch edzősködése alatt a lipcseiek a negyedik legkevesebb gólt kapták, ez leginkább a remekül védő Gulácsi Péternek volt köszönhető. A várhatóan kapott gólokat tekintve (xGA) viszont a hatodik legrosszabb volt a csapat, ugyanis ha az agresszív letámadást át tudta játszani az ellenfél, akkor szinte azonnal ziccerben találta magát. Éppen ezért Tedesco visszavett a letámadás intenzitásából, és inkább a középső zónák védelmére helyezte a hangsúlyt. Ennek eredményeként a kinevezése óta csak az Arminina Bielefeld kapott kevesebb gólt, a várhatóan kapott gólokat tekintve pedig csupán a Borussia Dortmund teljesít jobban az RB Leipzignél.
Ehhez viszont
A magyar játékos az ősz folyamán többnyire a bal oldalon kezdett a Marsch által favorizált 4-2-3-1-es játékrendszerben, ám Tedesco teljesen átállt az amerikai edző által csak időszakosan alkalmazott háromvédős játékra: rendszeresen 3-4-1-2-es hadrendben küldi pályára a csapatát, s az meccs közben dinamikusan képes 3-4-2-1-re módosulni.
Ebben a rendszerben viszont Szoboszlai számára csak egyetlen hely maradt a kezdőcsapatban, közvetlenül a két csatár mögött. Maga Tedesco is elismerte, hogy a magyar középpályás ennek a változtatásnak vált az áldozatává. Amíg a szezonban minden tétmeccset figyelembe véve már 22 gólnál járó Christopher Nkunku csatárként és támadó középpályásként is bevethető, az ő helye megkérdőjelezhetetlen André Silva mellett, így Szoboszlai az ő pozíciójára aligha pályázhat. Ráadásul hosszú kihagyás után felépült, és egyre jobb formába kezd lendülni a Dominiknál három évvel idősebb spanyol válogatott Dani Olmo is, aki az utóbbi hetekben átvette a helyét a kezdőcsapatban.
Ráadásul az sem világos, hogy mekkora hatással van Szoboszlai játékperceire a néhány héttel ezelőtt, Stuttgartban összeszedett sérülése, ami miatt egy kupameccset kihagyott, és a következő bajnokit is a kispadról nézte végig.
A jövő mindenképpen az övé
Ezzel együtt az, hogy Szoboszlai az utóbbi hetekben gyakran kimarad a kezdő tizenegyből, nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tud segíteni a csapatán. A Real Sociedad elleni Európa Liga-párharc első felvonásán például szinte közvetlenül a beállását követően kulcsfontosságú tizenegyest harcolt ki, és ha nem is mindig kezdőként, Tedesco számol majd vele a szezon hátralévő részében.
Ráadásul amíg most a posztriválisai között ott van a zseniális szezont futó Christopher Nkunku, Dani Olmo és Emil Forsberg is, előbbi kettő (de minimum egyikük) jó eséllyel távozik a nyári átigazolási időszakban. Forsberg pedig már harminc fölött jár, így ha rövid távon nem is kap annyi lehetőséget, hosszabb távon Szoboszlai jó eséllyel a lipcsei projekt kulcsfigurái közé tartozhat, amit jól mutat az is, hogy a teljesítménye már most vetekszik a német bajnokság legjobbjaival.