Illovszky Rudolf és csapata 85 százalékos mérleget mondhatott magáénak, amikor egy gyakorta legendásnak minősített sportvezető rászállt. Nem feltétlenül akarta eltávolítani, csak felvetette: mi lenne, ha Sós Károlyra cserélnénk a kapitányt? A szóba került jelölt akkor már hét esztendeje az NDK szakvezetője volt, és egyáltalán nem akart hazajönni. Viszont
Illetőleg, nem azonnal távozott. Még elvitte a válogatottat a szokásos évi latin-amerikai túrára, amelyen a csapat előbb 2-1-re kikapott Mexikó legjobbjaitól, majd 2-0-lal visszavágott, és – a 49. percben sérülés miatt lecserélt Farkas János mesterhármasával – 5-4-es sikert aratott Chile legjobbjai ellen. Ha e három, nem hivatalos meccset is beszámítjuk, Illovszky a következő statisztikával köszönt le: 13 mérkőzés, 10 győzelem, egy döntetlen, 2 vereség. Közben kronológiailag elsőként vitte be a válogatottat az Európa-bajnokság legjobb nyolc csapata közé.
Társulatát valóban a kontinens legjobbjai közé sorolták, a France Football év végi európai ranglistáján a második helyet foglalta el. Illovszky 1966 szeptemberében, a Hollandia–Magyarország mérkőzésen (2-2) debütált kapitányként, és a Szentmihályi – Káposzta, Mészöly, Sipos, Ihász – Varga Zoltán, Rákosi – Molnár Dezső, Bene, Albert, Farkas összetételű tizenegyet küldte pályára. E csapatban hat extraklasszis (Mészöly, Sipos, Varga, Bene, Albert, Farkas) szerepelt, és a többiek sem voltak piskóták, Káposzta Benőt például – Albert Flórián és Farkas társaságában – beszavazták 1967 képzeletbeli Európa-válogatottjába.
Szolgáltatásaink köre folyamatosan bővül.
