Annak ellenére, hogy Szentlőrincen játszott, a ferencvárosi Viola utcában látta meg a napvilágot – éppen 100 éve, 1922. január 16-on. A SZAC-nál az 1938-ban vb-ezüstérmes csatár, Kohut Vilmos foglalkozott vele, miután szülei eltiltották a futballtól, majd mégis visszaengedték a pályára. Deák Ferenc kiskorában kapus volt, de egy lövés fejen találta, és elvesztette eszméletét. Ekkor mondta a hét gyereket nevelő mama és papa: ennek a vircsaftnak vége!
Danninger János hentes és mészáros, a Szentlőrinc klubelnöke kisírta, hogy a csemetének mégse kelljen abbahagynia.
Híre ment, hogy ontja a gólokat, ezért behívták a katonaválogatottba. Nem volt nagy dicsőség, a hadi gárda a baráti náci Németország Belgrádban állomásozó, azaz Jugoszláviát megszálló tömeggyilkos csapatával találkozott 1943 novemberében a Beszkárt-pályán 15 ezer néző előtt. Honfitársaink 7:2-re nyertek a rettenetes, nálunk mégis ajnározott Hitler-bébik ellen. Deák négy gólt szerzett, ha nincs olyan meghitt viszony a Horthy-rezsim és a Führer borzalmas birodalma között, akkor még az is megtörténhetett volna, hogy a Bambának becézett csatár buchenwaldi vagy mauthauseni beutalót kap a négyesért.
