Puskás Ferenc az 1960-as BEK-döntőben négy gólt vágott be az Eintracht Frankfurtnak. Alfredo di Stéfano meg hármat. A glasgow-i Hampden Parkban 7-3-ra győztes Real Madrid ötből ötször lett Európa első számú klubcsapata, ám az év őszén – a kupa történetében először – kiesett. Méghozzá a Barcelonával szemben.
A katalán együttes irányítója Luis Suárez Miramontes volt, aki a 2-2-vel zárult madridi első mérkőzésen duplázott. A visszavágón a Ramallets – Grácia, Olivella, Garay – Segarra, Vergés – Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Villaverde összetételű Barca 2-1-re nyert.
Ez egy hónappal karácsony előtt történt. Az Aranylabda-szavazás végeredményét december 13-án hozta nyilvánosságra a France Football.
Az ankéton tizenhét voksoló vett részt, köztük öt a béketáborból és tizenkettő a vasfüggöny másik oldaláról. A keleti blokkból a bolgár, a lengyel és a jugoszláv szavazó az első helyre tette Puskást, míg a magyar és a szovjet képviselő – Lukács László és Lev Filatov – egyáltalán nem vette őt figyelembe. (Az első ötöt kell megnevezni, 1987 és 1991 között magam is voksoltam, sőt elsőre telibe találtam a Gullit, Futre, Butragueno hármas befutót.)
Az imperialisták a keletieknél rosszabbul bántak Puskással, már akkor is súlyosan hanyatlott a Nyugat. Mindössze az osztrák és a belga újságíró szavazta elsőnek a leghíresebb magyart, a svájci a harmadik, az angol, a nyugatnémet, a svéd és a török a negyedik, a spanyol az ötödik helyre írta be.
A madridi José Borie sorrendje különösen érdekes, az ő listája így festett: 1. Francisco Gento (spanyol, Real Madrid), 2. Suárez, 3. Luis del Sol (spanyol, Real Madrid), 4. Uwe Seeler (nyugatnémet, Hamburg), 5. Puskás. Azaz Senor Borie három spanyolt is előbbre rakott Puskásnál!
