Rangnick kemény keze áldásnak tűnik, de átok is lehet a Manchester Unitedre

Megpróbálták David Moyesszal, mint Sir Alex Ferguson személyesen kinevezett örökösével. Nem ment. Megpróbálták az edzői reneszánszát élő Louis van Gaallal. Nem ment. Megpróbálták a jelenkor egyik legsikeresebb, ám lefelé ívelő pályára állt edzőjével, José Mourinhóval. Ez sem ment – a klub legutóbbi trófeái ugyan ekkor kerültek a vitrinbe, de portugál füstölgő romokat hagyott maga után az öltözőben. Megpróbálták a Ferguson-játékos Ole Gunnar Solskjaerrel. Ez sem ment. A Ferguson visszavonulása óta eltelt, sikertelennek bátran nevezhető időszakban a jó (klub)vezetés és a vízió hiányzott a Manchester Unitedből, nem csoda, hogy a világ legnépszerűbb klubjainak egyike most egy futballprofesszornak tartott szakembert szerződtetett. Rangnick fél évre átveszi az MU irányítását megbízott edzőként, majd két évig konzultációs szerepben segíti a Unitedet.

„Ralf az európai labdarúgás egyik legnagyobb becsben tartott edzője és innovátora. Ő volt az első számú választásunk megbízott edzőnek, közel négy évtized vezetői tapasztalatát hozza magával”

– dicsérte az új szerzeményt a futballigazgató John Murtough, akivel kapcsolatban kérdés: milyen szerep vár rá, ha Rangnick 2022 nyarán „fellép” a stratégiai döntéshozók közé?

A Manchester United főnöksége végre felismerte: nem lehet rendbe tenni a klub háza táját anélkül, hogy kineveznének egy elismert klubvezetőt. Erre még nagyobb szükségük van, mint az új vezetőedzőre (hogy Rangnick ideiglenesen ezt a szerepkört is meg tudja kompetensen oldani, csak plusz előny). Ez még nagyon jól is elsülhet. Vagy nagyon rosszul, mert egy ekkora klubnál sok csapda és konfliktus várhat egy kívülről érkezőre…

Kevés trófea, nagy hatás

Rangnick pályafutását két tényező miatt nehéz értékelni. Az egyik, hogy a 63 éves szakember a 2010-es évek nagy részét stratégiai vezetői pozícióban töltötte, nem pedig a kispadon. Négy és fél évnyi munka után 2011 januárjában távozott a Hoffenheimtől, azóta vezetői pozíciókban (sportigazgató a Red Bull Salzburgnál és az RB Leipzignél, globális sportigazgatója a Red Bull-futballprojektnek, ügyvezető igazgató a Lokomotiv Moszkvánál) töltötte ideje nagy részét, és csak 111 mérkőzésen vezetett csapatot edzőként.

A másik, hogy alig van szakvezető, aki ennyire kevés nagy sikert aratott, mégis óriási a hatása és a respektje szakmai körökben – Rangnick ilyen, és talán a szintén kultfavorit Marcelo Bielsa hasonlítható még hozzá. Rangnick személyes trófeagyűjteménye gyakorlatilag nevetséges a legtöbb magas presztízsű trénerével összehasonlítva: az utánpótlásfutballban és a német alsóbb osztályokban megszerzett bajnoki címek, egy Német Kupa (ez a legnagyobb sikere), egy német Szuperkupa, egy német Ligakupa. Ha összehasonlítást akarunk tenni, Ole Gunnar Solskjaer – akinek a hiányosságai finoman fogalmazva is kiütköztek az MU kispadján – kétszer nyert norvég bajnokságot, egyszer nyert Norvég Kupát, és Európa-liga döntőt játszott a manchesteriekkel… Lehet mondani, hogy ez alacsonyabb szint, mint amelyen Rangnick dolgozott, ám nem ég és föld a két eredménysor közti különbség.

„Miért kell a Manchester Unitednek megbízott edző? Mert – legalábbis én így gondolom – fogalmuk sincs arról, mit csinálnak! Sosem tudták volna elképzelni, hogy így leégnek Watfordban, és ha nincs az utolsó percekben kapott két gól, Ole maradt volna a helyén. Nem volt itt tervezés. Most meg hoznak egy edzőt… Hallom, hogy mindenki azt mondja, mennyire kiváló szakember. De sosem edzősködött Angliában és sosem edzősködött a világ topcsapatainál. Miért van ez? Miért nem akarta senki megszerezni, ha tényleg ennyire jó? Nagyszerű dolgokat mondanak róla. Munkamániás, agresszív letámadást játszat, kisebb csapatokból bajnokesélyest csinált. De az más kávéház. Más kávéház egy Hoffenheimnél vagy Schalkénál dolgozni. Ez a világ egyik legnagyobb klubja, tele világsztárral. A Schalkénál és a Hoffenheimnél a játékosok elhitték, amit mondott, mert előre akartak lépni. A Unitednél nehéz lesz ugyanezt elérni… szerintem jóval nehezebb annál, mint ahogyan azt a legtöbben gondolják” – vélekedett Paul Merson a Sky Sports stúdiójában. Lehet Mersont futballdinoszaurusznak tartani (a Rangnickot nagy becsben tartó futballhipszter réteg valószínűleg ezt is teszi), ám az általa megfogalmazott kétségeknek van alapja.

De mégis: Rangnicknak óriási a híre és a respektje.

Az újhullámos német edzők szinte mind az ő köpönyegéből bújtak elő.

A legjobbaktól tanult: „megvilágosodását” egy Dinamo Kijev elleni mérkőzéshez köti. A részletek kicsit homályosak. A legtöbb forrás – Rangnick elbeszélése alapján – egy 1983 februári mérkőzésről számol be, ám a klubkrónikák szerint 1985 elején csapott össze együttese, az amatőr Viktoria Backnang Valerij Lobanovszkij sztárcsapatával. Az élmény egyszerre volt nyomasztó és felvillanyozó (a Dinamo 7-2-re nyert), és a Lobanovszkij edzéseire is kijáró Rangnick egész edzői filozófiáját innen vezeti le. Raphael Honigstein, a német futball reformjáról és legújabb kori sikereiről szóló Das Reboot (Újra a csúcson!) című könyv szerzője teljes fejezetet szentelt Rangnick munkájának, és benne a tréner erről a meghatározó élményről is beszélt.

„Pár perc telt el, kiment bedobásra a labda, és elkezdtem számolni az ellenfél játékosait. Tizenhárman vannak? Tizennégyen? Életemben először éreztem, hogy a csapatszintű, jól szervezett letámadás milyen hatással van az ellenfélre. Már azelőtt is játszottam nagy proficsapatok ellen, és persze simán elveszítettük azokat a meccseket is, de legalább volt egy kis időnk játszani, fújhattunk egyet, ha nálunk volt a labda. A Kijev ellen pillanatnyi nyugtunk nem volt. Folyamatos nyomás alatt tartottak minket. Mindig is azt éreztem, a futball többről szól, mint hogy szoros emberfogással követjük az ellenfelünket, ha kell, a vécére is. Védekező középpályást játszottam, és sokszor jó osztályzatot kaptam, ha kivettem az ellenfél irányítóját a játékból, de közben talán ha ötször értem labdához. Azt gondoltam, hogy ez nincs így rendben. A kijeviek ellen azt éreztem: ez teljesen más típusú futball” – mesélte.

A megvilágosodást egy újabb követte. Ráébredt, hogy hiába volt a nyolcvanas években sikeres a német futball, nagyon kevés az innováció más országokhoz képest. Rangnick elmondása szerint az edzői kézikönyvek a hetvenes években ragadtak, a minimális innovációt külföldi trénerek (a magyar Csernai Pál és az osztrák Ernst Happel) hozták. Nem volt megfelelő terminológia a más országokban bevezetett újítások leírásához. Rangnicknak másfelé kellett fordulnia: Arrigo Sacchi AC Milanjában találta meg az inspirációs forrást, Sacchi pedig (már csak azért is, mert kívülről érkezett, nem az olasz futball-establishmentből) személyes példaképe lett. Sacchin kívül az ultraagresszív futballjáról ismert Zdenek Zeman módszereit is tanulmányozta, és rájött, milyen kőkemény fizikális felkészítés kell az általa megkövetelt letámadáshoz. Ahogy Rangnick bonmot-ja szól:

kicsit letámadni éppúgy nem lehet, mint kicsit terhesnek lenni.

Ezt pedig csapataival is érezteti.

„A futball drámaian megváltozott az elmúlt bő évtizedben. Brutális mértékben. A játék még mindig arról szól, hogy mit csinálunk a labdával és a labda nélkül. De az átmenet a két fázis között elképesztően nagyot változott. A legnagyobb esély a gólszerzésre a labdaszerzéstől számított tíz másodpercen belül mutatkozik. A legnagyobb esély a labda visszaszerzésre a labdavesztéstől számított nyolc másodpercen belül van. Gondolkozzanak el, mit jelent ez. Minden más ennek a két számnak a következménye. A játékosok többet futnak és több nagy sebességű sprintet mutatnak be.  Ha valakiben nincs meg az akarat vagy az erőnlét ehhez, az nem lesz sikeres. A padló résein át a pincébe esik. Felzabálja és kiköpi a rendszer” – magyarázta Rangnick, aki a gyors, proaktív és izgalmas jelzőkkel jellemzi stílusát.

Ebből a leírásból (ami a Gegenpressing alapja) vehetjük észre Rangnick hatását. Amit mond, az ma már nem hogy nem újdonság, de szinte alapvetésnek számít. De ő ezt már akkor mondta, amikor más német edzők még nem – több összeütközése volt is az őt szemüveges szobatudósnak tartó establishment tagjaival, főleg televíziós szakértői szereplése miatt. Rangnick látásmódja minden csapatára rányomta a bélyegét, akkor is, amikor „kicsikkel” dolgozott, akkor is, amikor a Hoffenheim vagy a Red Bull-projekt stratégiai vezetőként alkalmazta. Nem árul zsákbamacskát. Munkássága segített megreformálni a német futballt, filozófiája tetten érhető az ünnepelt német topedzők (Jürgen Klopp, Thomas Tuchel) munkájában, tevékenységével utat nyitott az alulról és kívülről érkező, fiatal kollégáknak.

„Kinyitotta a szemünket egy más típusú futballra. A játékosa voltam Ulmban. Ő mutatta meg először a zónavédekezést; azt, hogy miként kell négyes védőláncban dolgozni és azt, hogy nem szükséges mindenhová emberfogással elkísérnünk a támadókat. Megváltoztatta azt, ahogy a futballt néztem a tévében. Kőkeményen követelt, mi pedig túlteljesítettünk. Ráébresztett arra, hogy előreléphetünk a másodosztályba, az élvonalba, pedig ebben mi sem igazán hittünk. Megsérültem és éppen rehabilitáción voltam – közben meg egy bárban is dolgoztam –, amikor felhívott, már a Stuttgart mestereként. Megkérdezte, nem akarom-e magam kipróbálni edzőként az akadémián, mert ő úgy gondolja, ez hozzám illő hivatás lenne. Nem voltam erről meggyőződve, de gyakornokként belevágtam, imádtam, és ezt követően többé már nem is néztem vissza” – mesélte Tuchel a Sky Sportsnak. Az évek során Rangnick számos magyar futballistával és edzővel is kapcsolatba került: edzője volt többek között Lisztes Krisztiánnak, Bódog Tamásnak, ő adott lehetőséget a Red Bull-projektben Lőw Zsoltnak (aki játékosa is volt és aki most Tuchel asszisztense), és persze a lipcsei magyar légió tagjaival is dolgozott.

Kap-e tiszta lapot?

Rangnickra a Manchester Unitednél valószínűleg három nagy veszély leselkedik. Az egyik az, hogy ha nem tudja felfelé ívelő pályára állítani a megrogyott csapatot – idény eleji szenvedés ide vagy oda, a negyedik hely nincs messze, és az MU játékoskeretével illene azt elérni. Ha nem sikerül, az alááshatja hitelességét és ronthatja a megítélését, az érkezését ünneplő szurkolók kiábrándulhatnak belőle. Ugyanakkor talán ez a legkisebb veszély.

Nagyobb az, amit Merson is említett: Rangnick még nem dolgozott igazi nagycsapatnál, sztárokkal telizsúfolt öltözőben. A Stuttgart, a Schalke vagy az RB Leipzig sem számít ebbe a kategóriába. A német edzőnek össze kell kapnia a csapatot, „el kell adnia” elképzeléseit a keretnek, csatasorba kell állítania az MU jelentős egóval bíró sztárjait (most nem csak Cristiano Ronaldóról van szó) és valahogy el kell kerülnie a sértődéseket is. Márpedig Rangnick nem sokat szórakozik: ahogyan Honigstein is célzott rá, nála a játékosok vagy úgy dolgoznak, ahogy ő akarja, vagy fel is út, le is út. Viszont (a hozzá hasonlóan kompromisszummentesnek ismert Antonio Contéval ellentétben) ő a trófeáira sem tud rámutatni.

A harmadik csapda: vajon kap-e elég hatalmat és tiszta lapra írhat-e Rangnick, hogy megvalósítsa elképzeléseit? Víziónak, hosszú távú tervezésnek csak akkor van értelme, ha a Manchester United hagyja őt dolgozni. De a német edző maga is tapasztalta, hogy

a nagy hagyományú klubokban sokszor nehéz felforgatni a struktúrát.

„A Hoffenheimnél teljesen tiszta, üres lapot kaptam. Nem voltak játékosmegfigyelők. Nem volt semmi. Ha azt mondtam, kell nekem egy sportpszichológus, hát hoztak egyet. A Schalkénál meg azt mondták, hogy ennél a klubnál még sosem volt sportpszichológus, hát most sem lesz, nincs szükség rá, vége a megbeszélésnek.”

Elképzelhető, hogy ebben rejlik a legnagyobb csapda. Most nem a Hoffenheimnél, nem az RB Leipzignél, nem „semmiből jött”, újhullámos kluboknál kell dolgozni, hanem a Manchester Unitednél, a világ egyik legsikeresebb és legnagyobb hagyományú csapatánál, gigantikus fergusoni árnyékkal, az Álmok Színházával, milliárdnyi rajongóval. Ha Rangnick nagy hagyományú, magas presztízsű klubnál (Stuttgart, Schalke) dolgozott az első csapattal, egyszer sem bírta ki két évig a kispadon. Még „szerencse”, hogy most csak fél évre kell leülnie, és kinevezéséből az is felsejlik: az edzőutód kiválasztásában meghatározó szava lesz.

Bár nyilván cikkek sora születik majd első meccse(i) után, Rangnick Manchester Unitednél végzett munkáját alighanem csak a kinevezésekor említett kétéves tanácsadói periódus után lehet értékelni – már ha kitölti ezt az időszakot. Ha igen, akkor az valószínűleg azt jelenti, hogy a klub (minimum) ismét reális eséllyel száll harcba az angol bajnoki címért és meghatározó erőt képvisel a Bajnokok Ligájában. Ha nem, akkor lehet, hogy az MU a jelenlegi káosznál is nagyobba süllyed.

Figyelmeztető jel lehet, hogy Rangnick a legutóbbi állomáshelyén, a Lokomotiv Moszkvánál teljes felfordulást csinált: átalakította a keretet, a háttércsapatot (tíz olyan stábtagot hozott, akit ismert korábbról), az orosz sajtóhírek szerepe volt a Magyarországot is megjárt vezetőedző, Marko Nikolics eltávolításában, akinek többek között abból lett elege, hogy nem kapott beleszólást az átigazolásokba.

„A klubot úgy irányította, hogy arra csak a diktatórikus jelzőt használhatjuk” – írta az orosz futballal foglalkozó legnagyobb angol nyelvű oldal, a Russian Football News. A Lokomotiv Moszkva „búcsúztató üzenetében” azt jelezte, a Rangnick hozta újítások nem személyfüggők, a vasutascsapat továbbra is hosszú távú stratégiai tervét követi. A rossz nyelvek szerint a klubházban azért több pezsgősdugó pukkant… Szóval áldás és átok is lehet egy csapatra Rangnick kemény keze.

Ugyanakkor azt is mondhatjuk: az Old Traffordon hosszú évek céltalansága és útkeresése után éppen egy keménykezű futballvizionáriusra van szükség.

Hisz semmi más nem működött.