Másodszor futott ugyanúgy aknára Rossi válogatottja: nagyító alatt a vb-selejtezők

Ha a világbajnoki selejtező előtt bárki azt mondja, hogy a magyar válogatott négy pontot szerez Lengyelország ellen és döntetlent játszik idegenben Angliával, akkor alighanem elkérjük a papírt tőle azzal: „Hol írjam alá?”

Ehhez képest a csapat hiába szerzett négy pontot Lengyelország ellen, illetve hiába ikszelt a Wembleyben, esélye sem volt kijutni a 2022-es, katari tornára – olyannyira nem, hogy az utolsó fordulókat már nyugodtan nézhettük, tudván, csak matematikai esély van a továbbjutásra, vagy már az sincs. A vb-álmot hiába hajszolja a nemzeti tizenegy 1986 óta – a következő lehetőség már a 48-asra felemelt létszámú, 2026-os tornán jön el.

A lengyelek elleni, győztes záró mérkőzés után a reakciók az elismerés mellett leginkább a sajnálkozásról szóltak. A „kár az albánok elleni két vereségért” megállapítás igazságával nehéz lenne vitatkozni, hiszen a válogatott hibátlanul hozta a miniállamok elleni mérkőzéseket, az első két kiemelt ellen 5 pontot szerzett (ritka eset), idegenben csak egy vereséget szenvedett (ez sem gyakori eset, vb-selejtezőn a Mexikó előtti kvalifikáció óta nem volt példa hasonlóra). Ugyanakkor Marco Rossi csapata hazai pályán csak a két miniállamot tudta legyőzni és az albánok elleni kettős vereséggel el is szálltak a továbbjutási remények, az angliai meg a lengyelországi bravúr ebből a szempontból már nem osztott, nem szorzott.
Akkor hát félig teli vagy félig üres a pohár?

Félig teli, mert…

…a magyar válogatott a megszokottnál jobban szerepelt a csoport legerősebb csapatai ellen. Hagyományosan ez a válogatott Achilles-sarka, az 1988 óta eltelt időszakban még a legjobb selejtezős szerepléskor is ezen sikerült elcsúszni. Emlékezzünk vissza a 2012-es Eb-kvalifikációjára: Egervári Sándor együttese a vizsgált periódus legjobb eredménysorát hozta (19 pont, 63,33 százalékos megszerzett/megszerezhető pont mutató), de mégsem jutott tovább, mivel kétszer kikapott a hollandoktól és egyszer a svédektől, s ez behozhatatlan hátránynak bizonyult. A mostani eset előtt csak a 2020-as Európa-bajnokság selejtezőin fordult elő, hogy a nemzeti együttes öt vagy több pontot szerzett az első két kiemelt ellen: akkor hatot (hazai győzelem Horvátország és Wales ellen), csakhogy az sem ért továbbjutást a végelszámolásnál. Ahogyan most sem.

…meglepően jó az idegenbeli mérleg. A válogatott 3 győzelemmel, 1 döntetlennel, 1 vereséggel zárta idegenbeli találkozóit, ebben a mutatóban a 3 győzelem és az 1 vereség egyaránt ritkaság. Három idegenbeli sikert Erwin Koeman, majd Egervári Sándor válogatottja tudott felmutatni a 2010-es világbajnokság, illetve a 2012-es Európa-bajnokság selejtezőin. A mostani sorozat mellett a válogatott a 2004-es és a 2016-os Eb selejtezőin szenvedett csak egy idegenbeli vereséget. Idegenben veretlenül az 1986-os vb-selejtezők óta egyszer sem zártak selejtezősorozatot a magyarok.

…sikerült a mélypontról elmozdulni. Mondhatjuk azt, hogy persze, akkor, amikor már teljesen mindegy volt (és ez igaz is), viszont az albánok elleni dupla zakó és az angoloktól elszenvedett kiütéses hazai vereség után mélypontra került a válogatott.

Rossi helyzete talán sosem tűnt annyira ingatagnak, mint akkor, a kapitány indulatosan nyilatkozott, a közönség rendkívül negatív véleményt fogalmazott meg a látottakkal kapcsolatban, élesen kiütköztek a csapat hiányosságai.

Ehhez képest a selejtezőket az utolsó három fordulóban hét ponttal zárta a társaság, pedig Angliába és Lengyelországba is ekkor utazott. Ez megerősítette Rossi pozícióját – Csányi Sándor, az MLSZ elnöke jelezte, a szövetségi kapitánynak 2025-ig szóló szerződése van, s azt a tervek szerint ki is tölti –, és az is biztos, hogy a szurkolók szájíze jobb lett. Legalább sikerült elkerülni a 2016-os Eb utánihoz hasonló szétesést, amely a válogatott történetének egyik legkínosabb vereségét (Andorra) és a szövetségi kapitány, Bernd Storck lemondását hozta.

Félig üres, mert…

…kiestünk. Úgy, hogy az utolsó fordulóknak már tétje sem volt a továbbjutás szempontjából, mert annak az esélye három körrel a vége előtt gyakorlatilag tovatűnt. A vége negyedik hely, és ha a selejtezők előtt azt mondják, Rossi együttese negyedik lesz ebben a csoportban, azt mindenki várakozások alatti szereplésnek könyvelte volna el. Ez az olasz szakember vezetésével végigvitt második selejtezősorozat, és mindkettőt a negyedik helyen zárta a válogatott.

…kettős vereséget szenvedtünk alacsonyabban rangsorolt csapattól. A 2010-es világbajnokság selejtezői óta a magyar válogatott általában 2–5 ponttal marad le a csoportmásodiktól, ez javulás a 2000-es évek első évtizedéhez képest. A fejlődésnek az ágyazott meg, hogy a magyar csapat kevesebbszer „siklik ki” alacsonyabban rangsorolt együttesek ellen – kivételt képez persze a 2016-os Eb utáni összeomlás, ponthullajtással Feröer és vereséggel Andorra ellen. Mivel többnyire a csoport második-harmadik helyéért állunk harcban, kritikus minden botlás az alacsonyabb kalapból kihúzott csapatokkal szemben. Az albánokkal szembeni két kudarc romba döntötte a továbbjutási esélyeket.

…gyenge a hazai mérleg.

A magyar válogatotthoz hasonló szintű csapatoknak a „gyengébbek” elleni botlások mellett még egy dolog nem szokott beleférni, a hazai pályán elhullajtott sok pont. Márpedig Rossi együttese öt hazai meccsén csupán hét pontot szerzett (1,4-es átlag), ezzel sokat nem lehet elérni… A hazai pályán 2–2–1-es mutatóval (1,6-os pontátlag) záró északmacedónok selejtezősorozatát is az mentette meg, hogy meghökkentő győzelmet arattak Németországban, e nélkül otthoni gyengélkedésük miatt mentek volna a levesbe.

…szűk a keret és nem is fiatal. Rossi ismét arra utalt a lengyelek elleni győzelem után, hogy „nonszensz” lenne még 32-35 éves játékosokat behívni; Szalai Ádám pedig arra, hogy több fiatal futballista kell, hiszen kevesen dörömbölnek a válogatott kapuján. A selejtezőkön pályára lépett játékosok átlagéletkora majdnem 27 év, tíz – köztük több kulcsember – a 30. évén túl jár, a pályára lépettek közel 60 százaléka 27 esztendős vagy idősebb. Csak öt labdarúgónk – Szoboszlai Dominik, Schön Szabolcs, Bolla Bendegúz, Kiss Tamás, Balogh Botond – tartozik kora alapján az U21-esek közé. Ez nem a legegészségesebb korfa és a jelenlegi U21-es válogatott sem kényezteti el a szurkolókat; a következő selejtezőket pedig csak 2023-ban vívja a válogatott. A 2022-es év egyik feladata – a vb-ről lemaradtunk, a Nemzetek Ligája topkategóriájában nem lehetnek magas elvárások a csapat eredményességét illetően – a fiatalítás legalább részleges levezénylése lesz.

…kevés a magas szinten futballozó kerettag. Erről már többször esett szó:

jelenleg csak egy topligában (Bundesliga) szerepelnek a magyar válogatott játékosai, de még a topligákat követő bajnokságokban is nagyítóval kell keresni a mieinket.

A nemzetközi labdarúgás erő- és erőforrás-koncentrációja ezekbe a sorozatokba irányul, itt játsszák a nemzetközi trendeket meghatározó, leggyorsabb, legkeményebb, legmagasabb színvonalú futballt.

Az európai színtéren (legalább csoportkörös szereplés esetén) még lehetne találkozni hasonló intenzitással, ám a hazai élcsapatokban kisebbségbe szorultak a magyar játékosok. Az európai eredményesség és az élklubok jobb szereplése érdekében az MLSZ gyakorlatilag bedobta a gyeplőt a lovak közé, jelenleg az NB I-ben a játékpercek 49 százaléka a légiósoké. A bajnokság első négy helyezettjénél – Ferencváros, Kisvárda, Puskás Akadémia, Fehérvár – csupán tizenegy magyar szerepelt legalább 630 percet a most futó bajnokságban, ez hét végigjátszott mérkőzést jelent a tizenegyből. Az MLSZ aligha csinál újabb hátraarcot, a klubok megengedhetik maguknak a korábbi szintet felülmúló légiósok szerződtetését, a beáramló futballisták egyben a játékidő nagyját is maguknak követelik. Jelenleg csak öt olyan klub van az élvonalban, amelynek a 11 legtöbb játékidőt kapott játékosa között többségben vannak a magyarok. Egyik sincs az első ötben. Mindez alaposan megnehezíti Rossi dolgát a válogatásnál.

A kimaradó egyharmadban

A magyar válogatott legutóbb az 1998-as világbajnokság selejtezőin, Csank János szövetségi kapitánysága alatt ért el második helyezést a csoportjában. Azóta tizenkét vb- vagy Eb-kvalifikációt bonyolítottak le, és az UEFA 55 jelenlegi tagállamából 38 – a tagok több mint kétharmada – el tudta érni az első két hely valamelyikét legalább egyszer. A teljesség kedvéért a lista:

Albánia, Anglia, Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Dánia, Észak-Írország, Észak-Macedónia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Izland, Izrael, Lengyelország, Lettország, Montenegró, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Skócia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország, Ukrajna, Wales.

Ez nem azt jelenti, hogy mindegyik csapat ki is jutott nagy tornára, azt viszont igen, hogy a csoportmásodikság Izland, Észak-Macedónia, Lettország, Észtország, Montenegró vagy Albánia szintjén sem megugorhatatlan teljesítmény. A listáról kimaradó csapatok halmazát az európai futball „kicsijei”, posztszovjet államok, illetve Magyarország alkotják.

Andorra, Azerbajdzsán, Ciprus, Fehéroroszország, Feröer, Gibraltár, Grúzia, Kazahsztán, Koszovó, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Moldova, Örményország, San Marino.

Nem megbántva a második listán szereplőket:

nem feltétlenül ebben a társaságban szeretne mutatkozni egy magára adó válogatott.

Hogy miért fontos a második hely megszerzése? Azért, mert a 2016-os Európa-bajnokságot leszámítva – itt a 3. hely is pótselejtezőt ért – ez kell a közvetlen kvalifikációhoz vagy a pótselejtezőhöz, bár nyílt egy másik kapu, a Nemzetek Ligáján keresztül. Ha az említett Izland, Észak-Macedónia, Lettország, Észtország, Montenegró, Albánia hatos szerepléseit megnézzük, még „receptet” is kapunk. Az első két hely eléréséhez egy meglepetéscsapatnak általában a következők kellenek:

• hazai pályán vagy vendégként 2-es vagy nagyobb pontátlag a selejtezősorozatban. Ez rendszerint hazai pontszüretet jelent, bár Albánia és Lettország éppen sorozatos idegenbeli bravúrjainak köszönhetett továbbjutást
• legfeljebb egy nagyobb (vereség) vagy két kisebb (döntetlen) botlás fér bele a csoport „kiscsapatai” ellen
• 4 vagy több bravúrpont kell az első két kiemelt ellen
• egynél több pontot kell szerezni a legközelebbi (3. vagy 4. kalapos) riválistól, két vereség nem fér bele

Ha megnézzük a 2000-es Eb selejtezői óta lejátszott kvalifikációs sorozatokat, a magyar válogatott gyakran mind a négy pontban megbukik. Még a második hellyel végződött 1998-as vb-selejtezőkön is volt buktató, de akkor 12 ponttal tovább lehetett jutni a keresztbeverések miatt. Ilyen alacsony pontátlaggal azóta csak három csapatnak sikerült továbblépnie második helyen az európai vb- vagy Eb-selejtezőkön! A helyzet a 2010-es vb selejtezőitől javul: a ponttékozlás jobbára abbamarad, több a bravúrpont. Rossi kapitánysága alatt vagy a hazai, vagy az idegenbeli kettes pontátlag megvolt, jöttek a bravúrpontok, a legkisebbek ellen nem botlott a válogatott, viszont legközelebbi riválisa (a 3. kalapos Szlovákia, illetve a 4. kalapos Albánia) ellen négyből négy mérkőzésen szenvedett vereséget, és ez okozta a vesztét.

Ez rímel is Rossi együttesének erősségeire és gyengeségeire: az alapvetően reaktív, nagyon szervezett futballt játszó magyar csapat képes meglepni a különösen erős és nála valamivel nagyobb játékerejű együtteseket, ugyanakkor gyakran bajba kerül a hasonló kvalitású együttesekkel szemben. Aligha véletlen, hogy a tizenegy, Rossival tétmérkőzésen elszenvedett vereségből ötöt Szlovákia, Albánia és Finnország mért válogatottunkra. Másképpen: Szlovákia, Albánia és Finnország ellen hat mérkőzésből ötöt elveszített a nemzeti csapat, míg Horvátország, Anglia, Németország és Franciaország ellen hatból csak kettőt.

Kapcsolódó

Győzelem Varsóban: egy meccs, amely tökéletesen összefoglalta a magyar válogatott egész évét

Egy félidőn át a lengyel, a másodikban pedig a magyar válogatott futballozott veszélyesebben, de a jobb periódusát Marco Rossi csapata tudta inkább kihasználni. Elemzés.

Kemény menet jön

Mint említettük, a válogatott 2022-ben nem játszik selejtezőket, ám tétmeccseket igen: az UEFA Nemzetek Ligája legmagasabb, A jelölésű kategóriájába került, így Európa elit nemzeti csapataival mérkőzik majd. A következő a „választék” (sorsolás december 16-án):

• 1. kalap: Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Belgium
• 2. kalap: Portugália, Hollandia, Dánia, Németország
• 3. kalap: Anglia, Lengyelország, Svájc, Horvátország

Még a „legkegyesebb” sorsolás is egy belga, dán, lengyel csoportot dobna. Rossi együttese kimondottan jól állja a sarat a nagyok ellen, de június eleje és szeptember vége között így is igen kemény menet vár a mieinkre, ráadásul a hat mérkőzésből négyet gyors egymásutánban, június 2. és 14. között, a bajnoki idény végén kell megvívni. Az A-csoport eddig kíméletlen volt a nagyok közé keveredő kisebbekkel: Izland 0–0–10-es, Bosznia-Hercegovina 0–2–4-es mérleget tudott felmutatni az elitben, és e két válogatott játékereje hasonlít a magyaréhoz.

A legjobbak közé besorolás egyben azzal is jár, hogy a magyar válogatottnak szinte biztosan megnyílik a kiskapu a 2024-es Európa-bajnokság felé a rájátszáson át.

Ha az UEFA lemásolja a legutóbbi Eb lebonyolítását, akkor az A-ligából a „rendes” selejtezőkből ki nem jutott együttesek mehetnek pótselejtezni – az Euro 2020 előtt az A-liga 12 csapatából 11 kijutott egyenes ágon, Izland a playoffban folytatta. Elég magyaros, hogy már most fél szemmel a kiskaput kell nézni, de a selejtezőcsoportokban fix továbbjutást érő első két hely – ahogy azt a mostani sorozat is bizonyította – továbbra is távoli. Egyértelmű előrelépést az jelentene, ha sikerülne egy közvetlen kijutást érő helyet megcsípni. A realitáshoz viszont – pláne a merítési lehetőség tükrében –jóval közelebb áll a pótselejtező. Igaz, a katari világbajnokságra még az is túl messze volt.

A 2022-es vb-selejtezősorozat volt az utolsó, melyen a 32 csapatos mezőnybe jutásért versengtek a csapatok. A 2026-os világbajnokság (házigazdái: Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) már 48 csapatos lesz, de a létszámemelés csak három plusz helyet biztosít Európának, kontinensünkről az eddigi 13 helyett 16 csapat juthat el a vb-re.

Nem nagy könnyítés, ahogyan nem lesz könnyebb a következő tétmeccseken sem Marco Rossi dolga.