Kezdetnek egy kis visszatekintés: Huszti Szabolcsot és segítőjét, a megfelelő végzettséggel rendelkező, és ezért papíron vezetőedzőnek tekintett Toldi Gábort idén februárban nevezték ki a debreceni csapat élére.
Bár a másodosztály tavalyi idényét Kondás Elemér vezetésével a csapat jól kezdte, a tavaszi szezon első heteiben a Siófok elleni győzelmet zsinórban két vereség követte a Szolnok és a Gyirmót ellenében. A hirtelen edzőváltás általános meglepetést okozott, hiszen a hajdúságiak még ekkor is öt pont előnnyel vezették a Merkantil Bank Liga tabelláját a Vasas előtt.
A meglepő döntést a klub vezetése azzal indokolta: nem elég egyszerűen visszajutni az élvonalba, olyan játékot is kell produkálni, amely méltó a klubhoz, és a debreceni identitást szimbolizálja. A Loki végül az új stáb vezetésével két pont előnnyel megnyerte a másodosztályt, és a Gyirmóttal együtt feljutott a magyar futball első vonalába.
Nagyon érdekes kérdés persze, milyen játékstílus az, amely a debreceni identitást szimbolizálná, és amely képes megtölteni a lelátókat. Huszti Szabolcs egy május végén adott interjúban így beszélt saját edzői filozófiájáról:
Szeretem a rövidpasszos játékot, ha a csapatom a földön tartja a labdát. Dominálni akarok, a labdabirtoklás nagyon fontos, így lehet kezdeményező egy csapat, amelynek így több gólhelyzete is lehet. Sok gólt is szereztünk az idényben
Huszti nyilatkozatának tükrében már van honnan elkezdeni a vizsgálódást: miért nem tudta megvalósítani a DVSC a hőn áhított, domináns játékfelfogást?
