Foci

Újpesti félidők 1988-ban és 2021-ben: „Nyomorultak, első-második rész”

Illyés Tibor / MTI
Illyés Tibor / MTI
Semmiféleképpen nem tennék összehasonlítást a jelenlegi NB I és a korábbi első osztályú labdarúgó-bajnokságok között, ám az tény, hogy 1988-ban ugyanúgy utolsó volt tíz forduló után az Újpest, mint most. Sőt harminchárom éve ugyanúgy a tizedik körben született meg az első lila diadal, mint ezúttal. Akkor azonban olyan különleges idők jártak, hogy még ez is csak az unikumok egyike volt a magyar futballban.

Hogy mást ne mondjak, a már az idő tájt is roppant találékony MLSZ-vezérkar kiötlötte: döntetlen esetén tizenegyes-rúgások határozzanak a győztesről. Ennélfogva a Megyeri úton ezt rögzíthették az őszi szezon végén:

14. Újpest 15 3 – 3 9 20-25 12

A számsor azt jelentette, hogy a lilák háromszor nyertek a 90 perc alatt, továbbá egyszer sem győztek, ellenben háromszor kikaptak tizenegyesekkel (ilyen vereség esetén egy pont járt a kárvallottnak), és kilencszer alulmaradtak.

Hatszor az első hét fordulóban. Csak a Vasassal ikszeltek, de a ráadásban akkor is veszítettek, mert az egyik András, Szabó, az utolsó tizenegyest szinte feladta a másiknak, az angyalföldi Babócsynak. Amúgy a hajdanán szintén nagy hírű Vasast 1988-ban nem volt kunszt megállítani, mert a piros-kékek tök utolsókként zárták az őszt, Békéscsabán 2-7-es szégyen érte őket, és csak azért nem estek ki, mert az osztályozó kilencvenedik percében a szegedi Szabó Gyula felejthetetlenül beleütött Komjáti András beívelt labdájába, és a Csávónak becézett Szabadi László a hálóba gurította a szegedi hátvédtől ajándékba kapott tizenegyest (1-0).

Mondom, egészen ritka bajnokság volt az.

LÉPJ BE A FOLYTATÁSHOZ!
A legjobb magyar focis tartalmak továbbra is a Sport24-en. Ezt a cikket 24.hu-s regisztrációval érheted el, amivel mostantól más témákban is exkluzív írásokat, hírleveleket olvashatsz.
Olvasói sztorik