A Botafogo volt 1961-ben és 1962-ben Rio állam bajnoka, a döntőben mindkétszer 3-0-ra verte a Flamengót a Maracanában. (Összbrazil bajnokság 1971-ig nem létezett.) A legendás együttes – védelmében az „Enciklopédiának” nevezett Nilton Santosszal, a karmester posztján Didivel, csatársorában Garrinchával, Amarildóval, Zagallóval, akik közül csak Amarildo volt egyszeres világbajnok, a többiek 1958-ban és 1962-ben is veretlenül nyerték a vb-t – 1961 tavaszán európai körútra érkezett. Ennek negyedik állomása volt Budapest, ahol az Újpest várt a dél-amerikai csapatra, szokatlan összeállításban. A labdaművészek elleni találkozóra, amelyet az egyetlen televízió élőben közvetített,
A három válogatott labdarúgót azért vetették be, mert rossz passzban voltak: hat bajnoki meccsen csak két pontot szereztek, és hiába álltak az élen, már a nyakukon lógott az utóbb aranyérmes Vasas.
Hogy miért az angyalföldiek szerezték meg az elsőséget, arról Göröcs János, a virtuóz újpesti karmester sokszor mesélte nekem: „Machosnak balhéja volt a Honvédnál. Úgy nézett ki, hozzánk jön, de Csáki Sándor, az Újpest alelnöke azt mondta, nem kell nekünk problémás ember. A klasszis center elment a Vasashoz, és a piros-kékek azonnal nyertek két bajnokságot. Ha Machos a Megyeri útra igazol, két elsőséggel gazdagabb lennék.”
