Fáradt erőművésznek tűnt, holtponton a Fradi

A glasgow-i klímakonferencia miatt csütörtökről kedd kora délutánra előrehozott Európa Liga csoportkörös mérkőzés szomorú véget ért a Ferencváros-szurkolók számára. Nem is a Celtic hazai pályán elért 2-0-s győzelme az, amely kívánja ezt a jelzőt, hanem a játék összképe, különösen a Fradi második félidőben mutatott teljesítménye. De vajon mi lehet az oka annak, hogy

• Peter Stöger csapata mintha fáradt, fásult lenne,
• és a meccs végére eddig szokatlan módon annyira szétesett, hogy Dibusz Dénes örülhetett, hogy nem négyszer, ötször, csak kétszer kellett a háta mögé nyúlnia,
• míg az eddigi húzóember, gólfelelős Tokmac hetek óta árnyéka önmagának?

Mi történt Glasgow-ban?

Az osztrák edző az Európa Liga-csoportkör harmadik meccsén szakított az eddig alkalmazott, és ha eredmény tekintetében nem is, de játékképben működőnek tűnő felállásán. A Ferencváros a Leverkusen (1-2 – első kép), majd a Betis (1-3 – második kép) ellen is három belső védővel állt fel, védekezésben mindkét ellenfelével szemben ötvédős vonalat húzott a kapuja elé. Tette ezt úgy, hogy labdaszerzések alkalmával a két szélsővédő aktívan fellépett a középpályára, és segítette a támadásokat.

Az első két EL-mérkőzésen az alábbi átlagos játékospozíció rajzolódott ki:

A Leverkusen ellen:

A Betis ellen:

Ennek ellenére alighanem azért váltott az NB I-ben megszokott négyvédős rendszerre Stöger, mert a Celtic Parkban érezte leginkább a győzelem lehetőségét – hovatovább a tavaszi szereplés, a Konferencia Liga egyenes kiesése szakaszába jutás miatt tán kényszerét is –, de lehet, csak taktikai okokból küldte a Fradit pályára a skótok 4-2-3-1-es felállását tükrözve az alábbi kezdővel:

Dibusz – Wingo, S. Mmaee, Blazic, Civic – Vécsei, Laidouni (Loncar, 66.) – Tokmac (Mak, 83.),  Zachariassen (Somália, 66.), Uzuni – R. Mmaee.

Eleinte úgy tűnt, a váltással sikerült meglepnie Ange Postecoglou edzőt, hiszen a magyar bajnok kifejezetten jól kezdett, helyzeteket dolgozott ki az első 20 percben. És bizony, ha a harmadikban – miután Uzuni a jobb szélen alaposan megforgatta a balhátvéd Montgomeryt, majd remekül centerezett – Ryan Mmaee a védője szorításában pontosabban eltalálja a labdát, akár vezethetett is volna a Fradi.

Alighanem Stöger és segítői alaposan kielemezték a Celtic-Leverkusen meccset (0-4), és észrevették, hogy labdakihozatal közben mindkét skót szélsővédő egészen magasan fellép a pálya közepére, ezzel hatalmas területek nyílnak egy-egy német középpályás labdaszerzés után. A leggyengébb láncszemnek a skótok 19 éves bal védőjét ítélték meg, ezért a Fradi éppúgy inkább Montgomeryt igyekezett lehálózni, zavarba hozni, majd az általa szabadon hagyott területen próbálkozott, mint ahogy a Leverkusen is tette.

A Uzuni-Mmaee összjáték helyzete is onnan jött, Uzuni kaput eltaláló lövése is bal oldalról érkezett, ahogy a 18. percben Vécsei Montgomeryvel szemben történt labdaszerzése után ott vezethetett volna létszámfölényes kontratámadást a Fradi, ha éppen Kehlet dán spori nem látja szabálytalannak a szerelést.

A Fradi-gólhoz azonban sokkal stabilabb középpályás játékra, legfőképp labdaszerzésre lett volna szükség. Ezek az idő előrehaladtával egyre kevésbé jöttek, ráadásul ezzel párhuzamban egyre több helyzetet is engedett a magyar csapat az ellenfélnek. Az első félidő relatív kiegyensúlyozottságát jelzi, hogy a Celticet összesen hatszor engedte kapura lőni a Fradi (ebből 3 kaput eltaláló), de ekkor még Joe Hart kapuját is háromszor (3/1) veszélyeztette elsősorban Uzuni aktivitása révén.

A második félidőre azonban a Celtic növelte az iramot, amit a Fradi képtelen volt lereagálni. Sőt, az első bekapott gól, majd a cserék után végképp teljesen szétesett a csapat, az utolsó tíz percben több százszázalékos helyzetet is kidolgoztak a skótok. A 45-90. perc között már 12-szer veszélyeztették Dibusz kapuját (12/5) – a Fradi labdarúgói mintha teljesen elfáradtak volna.

De miért tűnt fáradt erőművésznek a Fradi?

A Ferencváros szokatlan szétcsúszása, fásultsága azzal magyarázható, hogy Stöger nem Rebrov. Az ukrán edző az elmúlt három évben végletekig leszabályozott pozíciós játékot oktatott le, és követelt meg labdarúgóitól, ráadásul Ihor Haratin személyében egy taktikailag európai szinten is érett, minimális helyezkedési, technikai hibát elkövető hatosa is volt. Ezzel a kivárásra épülő, a kelet-, közép-európai csapatokra inkább jellemző második szándékú játékkal érte el a sikereit úgy, hogy mivel mindenki tudta mi a szerepe, melyik zónában kell maradjon, a társtól milyen távolságokat kell fölvegyen védekezés közben, ki hagyhatja el pozícióját támadásoknál, se az EL-, se a BL-csoportkörben nem tűnt fel soha, hogy nem bírja az ellenfél által diktált tempót a csapata.

Rebrov tán némiképp energiatakarékosabb játékelképzelésével szemben Stöger a modern, őszinte, német típusú futballon szocializálódott, amely

sokkal offenzívebb, látványosabb, ennek megfelelően nagyobb területeket nyit támadásban. Az osztrák edző ezért jóval nagyobb szabadságot enged a játékosoknak, de ez több fölösleges futással, labdavesztésnél sprinttel is jár. Avagy a rebrovi érához képest kockázatosabb, és jóval nagyobb energiát igényel egyénileg.

Különösen akkor domborodik ki a két felfogás közti különbség, ha az osztrák edző az európai csoportkör szintjén is ezzel próbálkozik. A Fradi se a Leverkusen, se a Betis, se a Celtic ellen nem került hátrányba az első félidőben, mindhárom meccsen döntetlenre állt, majd a végére elfogyott a csapat, és simán kikapott.

Stöger helyzetét nehezíti az is, hogy

• Magyarországon csak a Paks játszik hasonlóan őszinte futballt, avagy itthon nem is nagyon tudják éles helyzetben gyakorolni, milyen az, amikor őket támadják le, milyen az, amikor labdavesztésük után nagy iramban és tűpontosan kell visszarendeződni.
• Haratin sem áll már rendelkezésére. Mivel Sigér is sérült, nincs is igazi fegyelmezett, a védővonal előtt robotoló, ha kell ütköző, ha kell a játékot forgató klasszikus hatosa sem. Ugyanis a Leverkusen, illetve Betis elleni mérkőzések átlagos játékospozíciója (lásd fent) is azt mutatja, Laidouni egyértelműen, de Vécsei is inkább vállalkozókedvű, a két tizenhatos közötti terültet bejátszó, a támadásokat is nagyban segítő nyolcas középpályás, ahogy Zachariassen hőtérképe is azt bizonyítja, többet támad, mintsem védekezik. A remek képességű francia-tunéziai ráadásul ösztönösebb individualista, aki kvalitása tudatában a kelleténél rendszeresen többször hagyja el a pozícióját.

Mmaee testvérek és Tokmac

Érdemes kitérni a két Mmaee testvér szerepére is. Stöger favorizálja őket, hiszen kifejezett értékei lehetnek a jövő Ferencvárosának, de egyelőre még hullámzó a játékuk. Különösen a belső védő pozícióban Samy Mmaee az, aki ugyan az egy-egy elleni védekezésben, a párharcokban kifejezetten erős, de az NB I-ben is gyakran vét bántó helyezkedési hibát. Vagy taktikailag nem elég képzett, vagy fegyelmezetlen, vagy az optimálisnál nagyobb az önbizalma – utóbbi okán gyakran kiderül, ha bajba sodorja magát, nyomás alatt a passzjátéka sem a legjobb.

Az első skót gól előtt egy, az ellenfél szögletzászlójától induló nem túl agresszív Fradi-letámadási kísérlet közben nem vette észre, hogy miközben Jota vagy negyven métert vezette zavartalanul a labdát, Furuhasi Kjogo lemozgott róla. A Fradi marokkói válogatott belső védője így későn fogott pozíciót, ezért már csak a japán hátát nézhette.

A második skót gól előtt szintén Samy Mmaee döntött rosszul, amikor az egyszerű, főképp biztonságos hazaadás helyett a kapu előtt keresztbe cipelte a labdát, majd a visszalépő, a passzterületet bal lábára felkínáló Somáliának rossz lábra, jobbra adta a labdát, ahonnan a szintén jobbról érkező McGregor simán lelopta azt.

A St. Truidentől 500 ezer euróért kivásárolt, avagy erősítésnek tekintett, ráadásul már 25 éves, mintegy 70 belga első osztályú meccsel a lábában rutinosnak képzelt belső védőtől mindkettő elemi hibának számít.

A testvér, Ryan Mmaee helyzete más szempontból különleges. Az NB I-ből erősen felfelé lóg ki cselezőkészségével, indulósebességével, technikai tudásával és láthatóan nemzetközi porondon is megállja a helyét, képes helyzetbe kerülni. Eddig a gólok sem maradtak el tőle.

Érkezésével azonban a korábbi gólfelelős, a tavalyi BL-menetelés egyik hőse, Tokmac, valamint Uzuni is kicsit háttérbe szorult – Boli végképp, még a keretből is kikerült, igaz, ennek fegyelmi okai voltak –, ráadásul sokkal többet kell védekezniük. Ezt a jóval nagyobb munkabírású, védekezésben is párharcerősebb albán simán megoldja. De Tokmacnak egyáltalán nem áll jól ez a szerep, védekezésben gyakran elkésve veszi fel a területét, támadásban pedig gyakran rámozog Ryan Mmaee-ra, ezt szintén a fenti, Leverkusen elleni átlagos pozíciója tökéletesen bizonyítja.

Emlékezzünk, Rebrovnál a norvég volt az, aki szabadon játszhatott, labdaszerzésnél első szándékkal és sprintben támadta a megnyíló területeket, sebességének köszönhetően a Fradi többször vezetett végig sikeres, góllal végződő kontrát. A belső védők is őt keresték ilyenkor hosszú indításaikkal, Samy Mmaee – érthető módon – azonban gyakrabban lövi testvérére a labdát.

Tokmac a tavalyi, tavaly előtti önmagához képest mindenképp gyengébben játszik. Olyan, mintha Ryan Mmaee vezérszerepe egyértelműen háttérbe szorította volna, és ez láthatóan kedvét szegte volna.

Lehet-e elvárás Stögertől a rebrovi hatékonyság?

A Fradi elméletileg erősödött a nyáron, de egyelőre, ha gyengébbnek nem is, de játékminőség szempontjából sokkal szélsőségesebbnek tűnik, mint a tavalyi Rebrov-féle csapat. A ZTE elleni szombati bajnoki zakót (1-2) is figyelembe véve az elmúlt két mérkőzés alapján kijelenthető, holtponton van a Stöger-csapat.

Hogy van-e, lesz-e ebből kilábalás, stabilitás, főképp feljebb lépés, az jó kérdés. Nem szabad elfelejteni, hogy Stögert június 5-én nevezték ki, tehát alig négy hónapja próbálkozik a kétségkívül modernebb, közönségszórakoztatóbb játék leoktatásával, az új, erősítésnek tűnő labdarúgók játékának összecsiszolásával.

Összevetve Rebrov 2018-as első nyolc NB I-es meccsével (5 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség – 17 pont) itthon pontok tekintetében még egyel többet is szerzett (6-0-2, – 18 pont) úgy, hogy az ukránnak akkor nem kellett az európai porondon is helytállnia.

Alighanem a mostani Fradi nem szerez annyi pontot (hetet), nem végez a csoport harmadik helyén, úgy, mint 2019 őszén az Európa Ligában. Azonban azt az eredménysort az ukrán edző egy teljes év munka, és két átigazolási szezon után érte el, ezért nem is reális elvárás Stögertől, hogy idén megismételje azt a produkciót.

Az osztrák edzőtől immár az a kritérium, hogy tükörsimán nyerje meg a bajnokságot, és rakja úgy össze a csapat védekezését, hogy ne kapjon olyan csapatszintű és egyéni védekezési hibán alapuló leventególokat, mint amilyeneket a Celtic Parkban láthattunk. Se itthon, se jövőre, az európai porondon.