1, x, 2: évfordulós mese a 12, majd a 13+1 találatról

Minden idők első magyar totószelvénye így festett:

1. Újpest–FTC 5-1, 1
2. Kispest–Vasas 1-1, x
3. Erzsébeti MTK–MTK 0-1, 2
4. Csepel–Szentlőrinc 3-1, 1
5. Elektromos–MATEOSZ 0-0, x
6. Szolnok–Szombathely elmaradt
7. Salgótarján–DVSC 2-2, x
8. Hatvan–Erzsébet-Soroksár 0-3, 2
9. Békéscsaba–Orosháza 1-1, x
10. Soproni VSE–Tatabánya 3-2, 1
11. DVTK–Pereces 5-3, 1
12. MÁV DAC–Postás 3-0, 1
Pótmérkőzés: Ceglédi VSE–Magyar Acél 0-2, 2

Tizenkettes nem volt, Szabó László Endre tizenegy találata 10 441 forintot ért. A budapesti Baross utcában élő, huszonkét éves fiatalembernek kiváltképp jól jött a nyeremény, mert az ifjú banktisztviselő három héttel korábban nősült.

Az állam várt bevétele azonban elmaradt, a befolyt 72 600 forintból nagyjából 18 ezer az ügyviteli kiadásokat fedezte, ugyanennyi ment a sport és a testnevelés céljaira, míg 36 ezer forintot osztottak szét nyereményekre.

Talán azért sem volt tömegbunyó az újonnan nyitott totózókban, mert a premier idején efféle megállapítások is megjelentek:

A testi kultúra nem bikaviadal és nem lóverseny. Sportkedvelő népünk a kultúrának ezt a nagyszerű formáját önmagáért szereti. Nem akarja a sportot a nyerészkedés vadászterületévé tenni.

Ám december közepén már 297 700 szelvény kelt el. Ekkor két telitalálat is volt, Marton Zoltán tisztviselő és Steiner László hentes mester egyaránt 69 900 forintot vehetett fel. Már nem annyira állt ellen a sajtó sem: „Sokan idegenkednek attól, hogy a mérkőzések eredményeivel, mint szerencsejátékkal foglalkozzanak, ennek ellenére az érdeklődés mindig nagyobb és nagyobb lesz. Ennek a szerencsejátéknak ugyanis megvan az erkölcsi alapja. A befolyt összeg ötven százalékát a sport kapja.” Aztán pedig azt írták: „A totó népszerűsége szinte már páratlan. Kapásból hódította meg sportközönségünket. Úgy is mondhatjuk, totójárvány dühöng.”

Az első hét slágere az Újpest–FTC rangadó volt, amely után elbúcsúztatták a lila-fehérek vb-ezüstérmes csatárát, a hivatalos engedéllyel Olaszországba távozó Zsengellér Gyulát. Az Ábelnek becézett világklasszis szépen köszönt el és prímán mutatkozott be: a Ferencváros elleni 5-1 után egy héttel új csapata, az AS Roma 4-1-re legyőzte az Atalantát.

Az FTC számára kétszeres gyásznappá vált október 19. A zöld-fehérek 1924-ben ugyanezen a napon kaptak ki 11-2-re az MTK-tól. A Hungária úti pálya nézőterén a kék-fehérek nagy híve, a legendás komikus Salamon Béla kinyitotta az ernyőjét.

„De hát nem esik, művész úr!” – mondták neki. „Nem látják? – kérdezett vissza. – Gólzápor van!”

Egy meccs a totó hajnalán elmaradt. Alig hiszi az olvasó, miért. Azért, mert a Szolnok és a Szombathely is túrázott: a Tisza-partiak Lengyelországban, a vasiak Franciaországban vendégszerepeltek. A „beugró” pótmérkőzés úgy lett 2-es, hogy a Cegléd–Magyar Acél mérkőzést Pesten rendezték a CVSE pályaválasztásával. (Az M. Acél pályáját utóbb volt szerencsém megismerni. A Fáy – vagy inkább Hajdú – utcai gödörben volt, fekete föld borította, aki azon egyszer is játszott, a saját édesanyja nem ismert rá.)

A totó bevezetésének tizedik évében bemutatták a Mese a 12 találatról című Makk Károly-filmet a Balázs Samu – Darvas Iván, Garas Dezső, Greguss Zoltán – Makláry Zoltán, Peti Sándor – Psota Irén, Ruttkai Éva, Somló István, Tolnay Klári, Zenthe Ferenc összetételű tizenegy emlékezetes alakításával. E mozidarab csak úgy készülhetett el, hogy a totó messzemenően befutott, merthogy 1947-ben és 1957-ben is – meg előtte-utána évtizedekig – világszínvonalú volt a magyar futball.

Majd a tippjáték újjászületett:

1964. március 15-én bevezették a 13+1-es formulát.

Aznap tartották az NB I-es nyitányt. Csaknem egymillió – egészen pontosan 968 962 – szelvény érkezett be; telitalálat nem volt, de nem is lehetett, mert a borzalmas hazai időjárás miatt három mérkőzés elmaradt. A +1-es prémiumot a következő hét nyereményösszegéhez csatolták. A tizenhárom találatos szelvények tulajdonosai meg úgy jártak, mint a Makk-film főhősei: azok egyenként hetven, a hatvannégyben valamennyi meccsre ráhibázók fejenként 2190 forintot kaptak. Az átlag kereset akkoriban 1757 forintra rúgott, életszínvonal-növekedést tehát a 215 „szerencsés” egyikénél sem okozott a nyeremény. A szelvény így nézett ki:

1. DVTK–Vasas 0-1, 2
2. Pécs–Honvéd 0-0, x
3. DVSC–Ú. Dózsa 0-3, 2
4. FTC–Komló 2-0, 1
5. MTK–Tatabánya 0-0, x
6. Dorog–Szeged 0-0, x
7. Budafok–BVSC elmaradt, törölve
8. Székesfehérvár–Dunaújváros 1-1, x
9. MÁV DAC–Borsodi Bányász elmaradt, törölve
10. Egyetértés–Ganz-MÁVAG 4-2, 1
11. Eger–Bp. Spartacus elmaradt, törölve
12. Zalaegerszegi Dózsa–Pécsi VSK 0-0, x
13. Veszprém–Kaposvár 0-0, x
14. Torino–Juventus 0-0, x
15. Modena–Milan 0-1, 2
16. Internazionale–AS Roma 1-0, 1

A havas pályán Szentmihályi Antal, a Vasas kapusa izomszakadást szenvedett a második félidő közepén, de – mivel csere nem volt – maradt a háló előtt, és főszerepet játszott abban, hogy az angyalföldiek 1-0-ra győztek Diósgyőrben. A meccs lefújása után játékostársai a vállukon vitték az öltözőbe a hős kapust. Györkő Antal rosszabbul járt, a pécsi csatárnak eltörött a szárkapocscsontja a Honvéd elleni találkozó tizennyolcadik percében, s miközben őt már operálták, tíz kollégája létszámhátrányban is pontot mentett. A bravúrhoz 15 ezer néző buzdítása segítette a mecseki csapatot, mert a szurkolókat az ítéletidő sem riasztotta el: a március idusán is fagyos első forduló találkozóin 8857 volt a nézőátlag.

A legszebb történet az FTC–Komló mérkőzésen, a Népstadionban zajlott, bár az sem volt semmi, hogy Dorogon hóembert építettek az egyik futballkapu mellé. Szóval, kiment a Ferencváros meccsére tízezer drukker – noha az egyetlen televízió délután fél háromtól egyenesben közvetítette a találkozót –, de Soós Gábor játékvezető játékra alkalmatlannak találta a pálya talaját. Mire

a hangosbemondón keresztül arra kérték a közönséget, tapossa le a havat. Élő adásban rohant a pályára, és döngölt lelkesen tízezer ember.

Albert Flórián azt mondta: „Óriási! Mindenki megérdemelne három szép, nagy gólt. De legalább egy csúnya kicsit.” Majd a „Császár” lőtt és fejelt egyet (2-0). A Képes Sport szerint „a Népstadion műlesikló versenyét a Fradi nyerte”. Ám nem ez volt a legnagyobb poén. Hanem az, hogy a mégis csak megrendezett találkozó szünetében totótombolát tartottak, és – für alle Fälle – két gumimatracot is kisorsoltak.

A múlt heti totóban egyetlen NB I-es mérkőzés, a Fehérvár–Honvéd szerepelt, nem is kicsit megkopott a hazai futball iránti érdeklődés. Manapság inkább arról szól a magyar labdarúgás, hogy összehordanak hetet-havat. Igaz, ez se most kezdődött: akik átélték a dicsőséges évtizedek óta elszenvedett dekádokat, úgy érzik, mintha egy-kettőre elérkeztek volna a sokadik x-hez.